Brexit: új válság jöhet

– Az Európai Központi Bank már bejelentette, hogy ha a Brexit miatt szükséges, beavatkozik a gazdasági folyamatokba. Lehetségesnek tartja?

– Igen. Ha megteszik, akkor az eddigi formákat láthatjuk a továbbiakban is, vagyis az eszközvásárlást, tehát pénznyomtatást és a kamatcsökkentéseket. Az EKB márciusban lejáró lazító programja kitolódhat, az eszköztára is bővülhet, lehet további kamatvágás. Az angol jegybank pedig már megszellőztette a saját programját. Az eddigi jegybanki kommunikációnak az volt a célja, hogy megnyugtassák a piacokat.

- A tőzsdei adatok azt mutatják, hogy a piacok túltették magukat a Brexit okozta sokkon.

– Túltették magukat, de nem lehet pontosan modellezni, hogy ez mekkora részben köszönhető a jegyban­kok kommunikációjának. Az elmúlt négy-öt év egyébként is arról szólt, hogy a jegybankok a beavatkozás belengetésével igyekeztek megnyugtatni a szereplőket. Ezzel viszont gyakran csapdába is hajszolták magukat, mivel a piac számított a beavatkozásra, amelyet aztán a jegybankoknak meg kellett lépniük. Most is ez a helyzet: valószínűleg csalódást okozna a konkrét akció elmaradása.

– Véleménye szerint realitás az unió gazdaságának megroppanása?

– Nemcsak az unióról van szó, hanem a globális piacokról. Például ha megnézzük a globális kötvénypiacokat, azt látjuk, hogy tízezermilliárd dollárnyi kötvény negatív hozamú, vagy vegyük a negyvenöt éves svájci kötvényeket is, amelyek szintén negatív hozamtartományban vannak. Vagy­is a kötvény tartója fizet azért, hogy hitelezhesse az államot. Ez a buborék nem maradhat fenn túl sokáig. Egy túlárazott, mesterségesen hevített közegben vagyunk. A visszaesés vagy sokk nem feltétlenül úgy érkezik meg, mint 2008-ban, lehet, hogy a kínai hitelválság begyűrűzik Európába, vagy az uniós piaci szereplők bizalomvesztése megakasztja a növekedést, esetleg újjáéled az eurózóna adósságkrízise.

– Láthatók már a válság vagy a hiány­gazdaság tünetei?

– Az a tény, hogy az unióban sok helyen a magas belépési korlátok miatt kevesebb kis- és középvállalkozás tud piacra lépni, mint Amerikában, elégtelen gazdasági versenyre utal. Ezek a jelenségek régóta köztudottak, de a Brexit erősítheti őket. Úgyszintén fokozhatja az uniós tagállamok közti konfliktust, késleltetheti az integráció mélyítését, elhalaszthat beruházásokat, és ezek így együtt akár elvezethetnek a hiánygazdaság előszobájához. Az unió bizonyos szegmenseiben ellátási zavar léphet fel, áremelkedés jöhet. Az infláció megjelenése gátolná a jegybankok lazító politikáját. Nem lehet végtelen mennyiségű pénzt nyomtatni következmények nélkül: az az állapot, hogy a jegybankok képesek a gazdasági sokkot a felszínen kezelni, véget ér egyszer.

– Mi lehet a Brexit rövid vagy középtávú hatása Európában?

– Nem tudhatjuk, hogy a britek milyen stratégiával igyekeznek túltenni magukat a kilépésen, és az unió egységes stratégiája sem kristályosodott ki, így nem lehet jósolni. Pont ez a bizonytalanság, ami rosszat tesz a piacoknak, és ami ellen próbálnak tenni a jegybankok. A britek szempontjából rövid távon is negatív lesz a hatás, például leállhatnak beruházások vagy a vállalkozások forrásköltsége emelkedhet, nem beszélve a gyengülő font vásárló- és tőkeerő-csökkentő hatásáról.

– Maradhat a londoni City az euró­pai pénzügyi központ?

– Ez lassú folyamat lesz, nem lehet kiszámítani a végét. Lehet, hogy nem tűnik el a City, és Európának megosztott pénzügyi központja lesz, de az biztos, hogy erőforrások jönnek át a kontinensre, és London jelentősége csökken majd.

– Magyarországra milyen hatással lehet a Brexit?

– Ebben sem lehet pontosan jósolni, az egyes forgatókönyvek között sok eltérés létezik. Meg tudjuk mondani, hogy mekkora az ország kereskedelmi kitettsége, de a tovagyűrűző politikai és gazdasági hatások miatt beláthatatlanok a következmények. Szerintem a kínai válság újabb várható hullámával együtt a gazdasági növekedésünket a következő két évben 0,2 és egy százalék közötti értékkel veti majd vissza.

– Kérdés, hogy a Brexit elindíthat-e egy kilépési hullámot. Kövér László, az Országgyűlés elnöke lapunknak kiemelte, hogy hazánknak az unióban kell maradnia. Egyetért?

– Persze. Kelet-Európa és Magyarország kulturális állapotára és az állampolgárok tájékozatlanságára vagy a munkaerő képzetlenségére tekintettel az unióban kell maradnunk. Brüsszeli kényszerzubbonyra, mankóra lenne szükségünk, amely irányt szabhatna az ország fejlődésének. Az uniós tagságnak vannak ugyan hátrányai, ugyanakkor semmilyen szempontból sem igazolható, hogy egy ilyen tömbről leszakadva is sikeresek lehetünk, vagy hogy a mai kornak megfelelő színvonalú életet élhetünk.

– Ezek szerint nem tartja jónak az ország jelenlegi irányvonalát?

– A jelenlegi irány előbb tartós leszakadáshoz, majd gazdasági és társadalmi katasztrófához vezet. Konstruktív kritikával mindig élni kell az unió felé, jelezni kell a hibákat, de hangsúlyozni kellene, hogy csak egy út van: az integráció további mélyítése, az egységes piac, egységes szabályozás és technokrata politikai irányítás víziója. Meggyőződésem, hogy az uniónak föderatív állammá kell válnia. Lehet késleltetni a modernitás trendjeit, a technikai, gazdasági fejlődést, de ez az egyetlen út.