Belföld felé néz az adósságkezelő

– A Bónusz kötvényeket ezentúl már csak magánszemélyek vásárolhatják. Mit remélnek az új családtól, lesz-e olyan népszerű, mint elődje volt?
– A Bónusz kötvények első két sorozatát ez év március közepén kezdte el forgalmazni az adósságkezelő. A négy- és hatéves futamidejű kötvények annak ellenére gyorsan népszerűek lettek, hogy első körben kizárólag a Magyar Államkincstár huszonegy fiókjában és tíz mobil értékesítőhelyén lehetett megvásárolni őket. Másfél hónap alatt több mint negyvenmilliárd forint összegben sikerült értékesíteni a két Bónusz kötvényből. Az elérhetőség további növelése érdekében ugyanakkor június elejétől számos bank és befektetési szolgáltató is bekapcsolódott a forgalmazásba. Mivel így már több mint ezernyolcszáz bankfiókban lehetett, illetve lehet a kötvényekhez hozzájutni, még jobban megugrott az értékesítés. A következő másfél hónapban így már kétszáztízmilliárd forint volt az értékesített kötvények mennyisége. A teljes időszakot, vagyis a március közepe és július közepe között eltelt három hónapot tekintve tehát összesen kétszázötvenmilliárd forint értékben sikerült Bónusz Magyar Államkötvényeket – döntően a kisbefektetőknek – eladni.

– Közbevetném: amíg az ÁKK szigorított, addig jogosulatlanokhoz is került!
– A Bónusz kötvénycsalád fontos sajátossága, hogy az elsődleges értékesítés során a kibocsátó kizárólag a kisbefektetőknek, pontosabban a bel- és külföldi magánszemélyeknek és közhasznú szervezeteknek értékesíti a kötvényeket, egyéb befektetők ebben a körben nem vásárolhatnak belőle. A kibocsátó ugyanakkor fontosnak tartja, hogy a hosszabb állampapírok bármikor eladhatók, visszaválthatók legyenek, hiszen lehet, hogy váratlanul mégis szükség van a lekötött pénzre. Ezért a kibocsátó árjegyzési kötelezettséget ír elő a kincstár és a forgalmazó pénzintézetek számára. Mivel viszonteladás esetében így már nemcsak a kisbefektetők tulajdonában lehet az érintett állampapír, további megkötés korábban nem szerepelt a Bónusz kötvények esetében a további tulajdonosokra vonatkozóan.

– A kedvező kamatozás miatt volt ilyen népszerű?
– A Bónusz kötvények kedvező kamatozása arra csábította az egyéb, elsősorban intézményi befektetőket, hogy megpróbáljanak maguk is hozzájutni ezen állampapírokhoz, és ezt korlátozott mértékben, néhány milliárd forint összegben meg is tették. Jogilag erre lehetőségük volt ugyan, tehát ilyen értelemben nem került illetéktelenekhez. A Bónusz kötvények kibocsátásának célja azonban nem ez volt, hanem az, hogy a kisbefektetőkhöz jussanak el a hosszabb futamidejű állampapírok is, minél nagyobb mennyiségben. Az adósságkezelő úgy ítélte meg, hogy az ilyen akciók komolyan veszélyeztetik a lakossági értékesítési program sikerét, és még inkább jó hírét. Ezért lezárta a korábbi sorozatok forgalmazását, és új Bónusz kötvényeket bocsátott ki, amelyeknél pontosította a befektetők körét. Ennek értelmében a forgalmazó bankok természetesen továbbra is vásárolhatnak az érintett lakossági állampapírokból, hiszen árjegyzési kötelezettségük van, eladni azonban kizárólag ugyanannak a befektetői körnek adhatják csak el, amelynek az elsődleges forgalomban, vagyis a lakosságnak és a közhasznú szervezeteknek. A változtatás kizárólag az újonnan kibocsátott sorozatokat érinti, a régieket nem.

– Más téma: az első negyedév végére felszökött az államadósság. Hogyan lehet elérni a kormány által kitűzött éves célt 2014-ben?
- Az éves adósságnövekményt két tényező határozza meg alapvetően, az éves nettó finanszírozási igény és a forint árfolyama. Ez utóbbi azért, mert az államadósság jelentős része – 2013 végén a negyvenegy százaléka –  külföldi devizában, pontosabban euróban állt fenn. Ha gyengül a forint, akkor ennek forintban kifejezett értéke megnő, ha erősödik, akkor természetesen csökken. A nettó finanszírozási igényt viszont döntő módon a költségvetés pénzforgalmi hiánya határozza meg, amely lényegében megegyezik a hazai elszámolási rendszerben kialakuló költségvetési hiánnyal. Így nem véletlen, hogy például az állami vagyonvásárlás is bekerült a módosított költségvetésbe. Ennek mértéke azonban a jelek szerint nem veszélyezteti azt a célt, hogy az államadósság GDP-hez mért aránya – változatlan forintárfolyamon számolva – mérséklődjön az előző év végéhez képest. Jól mutatja a kormány ez irányú eltökéltségét a nemrég bejelentett százhúszmilliárd forintos zárolás.

– De az eltérés a tervhez képest akkor is nagy!
– Év közben a kibocsátások és a lejáratok eltérő ütemezése következtében jelentősen eltérő lehet az államadósság alakulása. A kibocsátásokat ugyanis alapvetően a piaci helyzet befolyásolja, és persze az a tény, hogy meg kell előzniük a lejáratokat, hiszen a szükséges források begyűjtése elengedhetetlen a visszafizetések teljesítéséhez. Mivel pedig az első negyedévben általában kedvezően szokott alakulni az állampapírpiac mind belföldön, mind külföldön, az első negyedévben tipikusan meg szokott ugrani az államadósság és annak GDP-hez viszonyított aránya egyaránt. Az év további részében aztán fokozatos csökkenés következik be a lejáratoknak megfelelő mértékben. Így például márciusban az idén is volt nagy összegű egyszeri devizakibocsátás (hárommilliárd dollár összegben), amely már a júliusi és a novemberi devizalejáratok fedezetét biztosítja, addig viszont megemeli az adósságrátát. Az idei évet tekintve különösen kedvező piaci tényezőként jelentkezett a gyorsan növekvő lakossági állampapír-értékesítés és még inkább a pénzintézetek számára az MNB által április végén meghirdetett állampapír-vásárlást ösztönző program. A lakossági értékesítésben például már félévkor sikerült meghaladni az eredeti tervben egész évre célul kitűzött négyszázhúszmilliárd forintos nettó eladást. Az MNB által meghirdetett program hatására pedig megugrott az állampapírok aukciós kereslete is, amelynek a május–júniusi időszakban jelentősen megemelt kínálattal próbált megfelelni a kibocsátó. Volt olyan aukciós nap, amikor az eredetileg meghirdetett hetvenötmilliárd forint helyett összesen közel kétszeres mennyiségben, száznegyvenegymilliárd forint összegben értékesített három-, öt- és tízéves, fix kamatozású államkötvényeket az adósságkezelő.

– A fentiek függvényében a második negyedév végén sem csökkenhet az adósság?
– A folyamatok hatására várhatóan még akkor is magas lesz az államadósság GDP-hez mért aránya, jóval magasabb, mint amennyi az év végére várható.

– De hogyan lesz itt csökkenés?
– Ennek érdekében az adósságkezelő a második fél évben egyfelől már óvatosabban fog reagálni az esetleges nagyobb piaci keresletekre, vagyis várhatóan kisebb összegűek lesznek az aukciós ráemelések. Másfelől jelentősen visszafogja a diszkontkincstárjegyek aukciós értékesítését, vagyis a korábbi hatvan-hetven milliárd forintos meghirdetések helyett már egy ideje csak negyven­milliárdos aukciós meghirdetések valósulnak meg. A kibocsátások visszafogása és állampapír-visszavásárlások, továbbá hitel-előtörlesztések révén minden látszat ellenére tartható lesz az adósságráta csökkentése.

– Milyen a helyezésünk ezen a téren az európai mezőnyben?
– Röviden fogalmazva: a dél-európai államoknál általában jobb, a kelet-közép-európaiaknál általában rosszabb a helyzetünk, mert az előbbieknél lényegesen alacsonyabb, az utóbbiaknál viszont nagyobb az államadósságunk GDP-hez viszonyított aránya. Ugyanakkor az uniós átlagoknál egyértelműen jobban állunk, és a tendenciát tekintve is egyértelműen kedvezőbb a helyzetünk. Mind az Euró­pai Unió, mind az eurózóna átlagos adósságrátája lényegesen magasabb a magyarnál, ráadásul tenden­ciáját tekintve is emelkedő, szemben a magyar csökkenő rátával. Az Európai Unió átlagos GDP-hez mért adóssága 87,1 százalék volt 2013 év végén, ezen belül az eurózónáé még magasabb, 92,6 százalék, szemben a magyarral, amely 79,2 százalék volt.

– Milyen arányban finanszírozzák a magyar adósságot a külföl­diek és a belföldiek?
– Az elmúlt év végén hatvanegy százalékban finanszírozták a magyar államadósságot külföldi és harminckilenc százalékban belföldi befektetők. Ennél lényegesen kedvezőtlenebb volt a helyzet két évvel korábban, amikor még hetven százalék volt a külföl­diek szerepe. Ezen a helyzeten jelentősen javított a 2012 elején meghirdetett lakossági állampapír-értékesítési program, amelynek eredményeként három és fél százalékról két év alatt kilenc százalékra nőtt a lakosság részesedése az államadósságon belül. Az idén folytatódik a lakossági program, amelyhez hozzákapcsolódik a már említett MNB által meghirdetett, az intézményi befektetőket érintő program. E két tényező és a nemzetközi tőkepiaci folyamatok hatására 2014-ben várhatóan felgyorsul a belföldi befektetők szerepének és súlyának emelkedése. Változatlan devizaárfolyamon számolva várhatóan ötvenhárom százalék lesz a külföldi és negyvenhét százalék a belföldi befektetők aránya. A folyamatok előrevetítése alapján várhatóan már jövőre megváltozhat a külföldiek és belföldiek aránya, azaz lehet, hogy már a jövő évben elmondhatjuk, hogy nagyobb részben végre belföldiek finanszírozzák a magyar államadósságot, vagyis jelentősen mérséklődött az államadósság külső kitettsége és ezáltal a kockázata is.

– Az idén a jegybank új intézkedéseket hozott a bankok és kapcsolódó intézmények szerepének növelésére, mennyiben írta ez át finanszírozási tervüket?
– A jegybank április végén jelentette be az új programot, amelynek hatása szinte azonnal jelentős többletkeresletet eredményezett az állampapírpiacon. A kedvezőbb forint­piaci helyzetben jelentősen átdolgozta az éves kibocsátási tervet az adósságkezelő, amely tervet május közepén nyilvánosságra is hozta. Ennek értelmében ez évben már nem lesz több devizakibocsátás, helyette a forintállamkötvények értékesítése emelkedik meg jelentős mértékben, közel hét-nyolcszáz milliárd forinttal. Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy a megnövelt forintállampapír-kibocsátás – legalábbis eddig – a hozamok jelentős csökkenése mellett következett be, ami szintén jelentős pozitívum a belföldi forintfinanszírozás felfutása mellett. Az pedig különösen biztató, hogy a hosszabb futamidejű, elsősorban ötéves forintállamkötvények iránt is megnövekedett a kereslet, ami lehetővé teszi a forint-államadósság átlagos hátralévő futamidejének emelkedését. Ha nő a futamidő, akkor viszont csökken a következő évben, években jelentkező megújítási szükséglet. Ez pedig csökkenti az adósságkezeléssel kapcsolatos kockázatokat, különösen a megújítási kockázatot, vagyis biztosabbá válik az államadósság finanszírozása.