Az újraiparosításban bízik az unió is

Az erős ipari gyártóbázis előfeltétele a gazdasági növekedés fokozásának (Fotó: MH)

Nem pusztán a magyar kormány bízik az újraiparosításban, hanem az egész Európai Unió is. A legfőbb döntéshozó testület, az Európai Bizottság célja, hogy az ipari termelés GDP-n belüli részaránya átlagosan érje el a húsz százalékot. Az újraiparosítás mellett érvelő uniós politikusok és szakértők szerint is szükség van stratégiaváltásra, mert a 2008–2009-es pénzügyi, majd reálgazdasági krízis megmutatta, hogy a szolgáltatásokba és a tudásalapú gazdaságba fektetett pénzek nem elegendők a munkanélkülivé váló tömegek alkalmazására. Az Európai Bizottság szerint jól működő egységes piacra, jobb üzleti környezetre, a munkaerő továbbképzésére, a kis- és közepes vállalkozások (kkv) támogatására van szükség. Ennek kapcsán született meg a Horizon 2020, amely az évtized végéig nyolcvanmilliárd euróval támogatja a kutatás-fejlesztési projekteket, de ide tartozik a Cosme projekt is. Utóbbi a kkv-knak segít, hogy könnyebben jussanak hitelhez, vagy például könnyebben találjanak új partnereket. A sorból nem lehet kihagyni az Európai Unió strukturális alapjait sem, amelyek által összesen százmilliárd eurót költhetnek a tagállamok arra, hogy régiók közti együttműködéseket finanszírozzanak. Szakértők szerint a fentiekkel együtt sokkal több az iparra költhető pénz, mint amennyiről valaha az ágazat szereplői álmodhattak.

Úgy tűnik, érdekképviseleti oldalról is van támogatás, a brüsszeli industriAll Europe szakszervezet egy korábbi levelében azt írta az unió illetékeseinek, hogy fenn kell tartani, illetve tovább kell fejleszteni az erős ipari gyártóbázist Európában, mert ez szükséges előfeltétele a gazdasági növekedés fokozásának, új, minőségi munkahelyek létrehozásának és a környezeti szempontból fenntartható iparba való átmenetnek.

A szakszervezet felvetéseihez tartozik, hogy a mostanában sokat emlegetett újraiparosítás nem gyors folyamatot jelent, különösen nem Európa egészére nézve, hanem lassú, ám annál biztosabb gazdaságélénkítést. Ezen a téren a magyar kormány és az unió hasonló állásponton van. Az EU két esztendeje fogadta el 2030-ig irányadó klíma- és energiapolitikai programját, amely „részrehajlóbb” a korábbi előírásokhoz képest. A korábbi környezetvédelmi szabályok fölöttébb szigorúak voltak a feldolgozóipari cégvezetők szerint. Az uniós menedzserek úgy tartják, hogy amerikai versenytársaik sokkal versenyképesebbek náluk, mivel harmadannyiért jutnak gázhoz, mint az európai cégek. Az olcsó energia tehát ténylegesen olyan tényező lehet, amely elősegíthetné az iparosítást. Ez az irányvonal tapintható ki a szabadkereskedelmi tárgyalásoknál is, ahol az uniós cégek azért lobbiznak, hogy hozzáférjenek az olcsó amerikai palagázhoz. Hazai vonatkozásban a paksi bővítést definiálhatjuk olyan hosszabb távú beruházásnak, amivel ténylegesen hozzájárulhat az állam az iparosításhoz.