Az év végére csökken az adósság

– Ötéves csúcsra jutott az első félév végére az államadósság. Van-e újabb, esetleg kedvezőbb adat azóta?
– Valóban jelentősen, 85,1 százalékra emelkedett év közben az államadósság GDP-hez mért aránya. Ennek azonban részben piaci, részben technikai okai voltak. A piaci ok a rendkívül kedvező bel- és külföldi állampapír-piaci helyzet volt, amelyet kihasználva az adósságkezelő mind a tervezettnél, mind az időarányosnál nagyobb összegben értékesített állampapírokat. Egyszerűen azt az alapelvet követte a kibocsátó, hogy ha jó a piac és magas az állampapírok iránti kereslet, akkor ezt mindig érdemes kihasználni. Mégpedig azért, mert így kedvezőbb piaci környezetben tudja előteremteni az éves finanszírozási szükségletet. A kulcskifejezés az éves finanszírozási szükséglet, hiszen éves szinten célszerű és érdemes nézni az adósság alakulását.

– Közbevetésként: így könnyebben „kisimulnak” a folyamatok?
– Az Országgyűlés mindig egy-egy naptári évre fogadja el a költségevetést, melyben az állam gazdálkodási tevékenysége egy-egy évre vonatkozik, tehát a finanszírozási tervet is ez határozza meg. A technikai ok az államadósság-kezelés azon sajátosságából fakad, hogy a lejáratok visszafizetéséhez előzetesen új kibocsátásokra van szükség, hiszen ez a visszafizetés forrása. A 2014-es év során ráadásul néhány jelentős lejárat (államkötvény, illetve hitel) a második fél évben esedékes. Ebből júliusban egymilliárdos összegű eurókötvény, valamint augusztusban 336 milliárd összegben egy forintkötvény visszafizetése már megvalósult. További jelentős törlesztési szükséglet az Európai Bizottság által 2009-ben nyújtott hitel visszafizetése lesz novemberben, kétmilliárd euró összegben. A nagy devizalejáratok következtében azzal számolunk, hogy az első féléves adatokhoz képest az év végén jelentősen csökkenni fog a devizaadósság euróban, illetve forintban számított értéke egyaránt. Az említett, idő közben megvalósult visszafizetések hatása már most jelentkezik az adósságban, hiszen az augusztus végi adatokat tekintve a központi kormányzat adóssága már most 312 milliárd forinttal kisebb, mint június végén volt. A teljes adósságot tekintve az év végéig további adósságcsökkenésre számítunk nemcsak az adósság GDP-hez mért arányát, hanem abszolút nagyságát tekintve is, melynek mértékét a forintárfolyam alakulása befolyásolhatja még jelentősen.

– Milyen tényezők kellenek ahhoz, hogy csökkenésnek induljon az államadósság?
– A második fél évben, mint említettem, néhány jelentős lejárat mellett fontos tényező a kibocsátások alakulása. Az év végéhez közeledve ugyanis az adósságkezelőnek már sokkal jobban figyelembe kell vennie az éves finanszírozási szükségletet, amikor meghirdeti a kibocsátási összegeket, és meghatározza az aukciókon elfogadott ajánlatok nagyságát. Ennek megfelelően terveink szerint érdemi devizapiaci kibocsátás nem várható (igények szerint kisebb összegben lehetséges letelepedési kötvény értékesítése, hiszen itt az adósságkezelővel szerződött vállalkozások, valamint a letelepülni vágyók igénye szerint szolgáltatja a kért mennyiséget a kibocsátó). A forintkibocsátásokat tekintve pedig már június óta radikálisan visszafogtuk a diszkont kincstárjegyek aukciós értékesítését. Az első fél évben gyakran előfordult, hogy hetente, kéthetente akár 90 milliárd forint összegben is értékesített három, illetve 12 hónapos diszkont kincstárjegyeket a kibocsátó, ezzel szemben a második fél évben már csak 40, kivételes esetekben 50 milliárd forintnyi kincstárjegy volt az eladott mennyiség, és ugyanezen tendencia folytatódása várható az év további részében is.

– Az elmúlt hetekben az a vád is megfogalmazódott, hogy kisebb trükkök járulhatnak majd az államadósság mérsékléséhez. Ezek szerint trükkök bevetésére készül az ÁKK?
– Ha a sajtóban, illetve a politikában manapság elterjedt szóhasználatot vesszük alapul, akkor igen, készül trükkökkel az ÁKK. Valóságban persze az adósságkezelő csak él azokkal az eszközökkel, amelyek rendelkezésére állnak ahhoz, hogy év közben, valamint éves szinten alakítania kell a költségvetés likviditását és az adósságállományt. Felmerül a kérdés, hogy melyiket tekintjük trükknek az alábbiak közül: csökkentett vagy növelt összegű aukciós értékesítés, likviditási diszkontkincstárjegy-aukciók, visszavásárlási aukciók, csereaukciók, aktív és passzív repó műveletek. Valamennyi felsorolt eszköz minden komoly adósságkezelő eszköztárában megtalálható, ráadásul olyan művelet, amely teljesen megszokott a pénz- vagy a tőkepiacokon. Igazán sajnálatos, hogy – valószínűleg a közhangulatnak engedve – egyes szakújságírók is trükknek nevezik az említett, adósságkezelők által gyakran alkalmazott eszközöket. A viták középpontjába leginkább talán a kincstári egységes számla (KESZ), azaz az állami pénztartalék év végi állománya került, és várhatóan fog kerülni. A vita mögött annyi valós alap mindenképpen van, hogy év közben általában jóval magasabb a KESZ- állomány, mint év végén, záráskor. Ennek az az egyszerű – nyugodtan mondhatjuk, hogy minden gazdálkodó szervezetnél megtalálható – oka van, hogy év végén a szervezetek megpróbálják a legjobbnak bemutatni a legfontosabb gazdasági mutatóikat. Ez az adósságkezelő esetén azzal a sajátossággal is társul, hogy év végére mindenképp hozzá kell igazítani az adósság éves változását az Országgyűlés által jóváhagyott éves költségvetési egyenleghez.

– A forint gyengülő árfolyama mekkora technikai veszteséget okoz?
– Ez év júniusában még 310 forintos euróárfolyam mellett 395 milliárd forint volt a devizaadósságon a forint gyengülése miatt keletkezett úgynevezett átértékelési különbözet, azaz az ön által említett technikai veszteség. Ez azért tekinthető technikai veszteségnek, mert a forint erősödése esetén ez az árfolyamból adódó különbözet akár el is tűnhetne a forintban számított adósságból. Mivel június óta a forint sajnálatos módon tovább gyengült más devizákkal, elsősorban az euróval szemben, ezért a technikai veszteség tovább emelkedett, vagyis a 315 forintos euró hatására augusztus végén már 553 milliárd forintot tesz ki, ami a GDP közel 1,8 százaléka.

– Hogyan változik a külföldi és belföldi kézben levő államadósság aránya?
– A hitelpiaci válság egyik jelentős negatív hatásaként 2008 és 2011 között jelentősen megugrott a külföldi befektetők szerepe és részaránya az államadósság finanszírozásában. A legfontosabb tényező természetesen a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió által nyújtott nemzetközi hitelcsomag volt, de a belföldi befektetők állampapír-vásárlási aktivitása is jelentősen mérséklődött az említett időszakban. E tényezők együttes hatására a korábban érvényesült 50 százalék alatti szintről 2011 végére 70 százalék fölé emelkedett a külföldi befektetők részaránya az államadósság finanszírozásában. Ezen a helyzeten kívánt változtatni az a 2012 év elején meghirdetett program, amely első körben a lakosság kezében lévő állampapír-állomány jelentős növelését tűzte ki célul. A program eredményeként két év alatt csaknem megháromszorozódott a lakosság állampapír-állománya, részaránya pedig 3,5 százalékos induló szintről kilenc százalék fölé emelkedett a teljes adósságon belül 2013 végére. A belföldi befektetők együttes arányát tekintve még ennél is jobban javult a helyzet, hiszen az említett két év alatt közel tíz százalékkal emelkedett a részarányuk a teljes adósságon belül. Ez évben további, gyorsuló mértékű javulás szerepel a tervekben, mivel – változatlan forintárfolyamon számolva – a külföldiek részaránya 61 százalékról 53 százalékra mérséklődik az államadósság befektetők szerinti összetételében. Ha ez a kedvező folyamat jövőre is érvényes marad, akkor a következő évben ismét visszaállhat a válságot megelőző, 50 százalékot meghaladó belföldi befektetői arány, amely a stabilabbá váló befektetői kör révén tovább növeli a finanszírozás biztonságát.

– Milyen „ideológia” uralja majd az ÁKK-nál a 2015-ös évet, milyen célok fogalmazódnak meg a jövő év tekintetében?
– A 2015. évi finanszírozási tervet az ez évben meghatározott célok fogják meghatározni, azaz továbbra is arra törekszik az adósságkezelő, hogy az adósságon belül csökkenjen a külföldiek részesedése és növekedjen a belföldieké, valamint növekedjék a forintadósság részaránya a devizaadósság rovására a teljes adósságon belül. További fontos cél a forintadósság futamidejének növelése. Mindhárom cél megvalósítása a finanszírozással és az adóssággal kapcsolatos kockázatok mérséklését eredményezi, és közvetett módon elősegíti az államadósság költségeinek csökkenését.