Árérzékenyek a halfogyasztók

A magyar halfogyasztás 5,4 kilogramm fejenként évente, ezzel sereghajtók vagyunk az Európai Unióban – mondta a Magyar Hírlapnak Gál Dénes, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ szarvasi Halászati Kutatóintézetének (HAKI) igazgatója. Az uniós átlag meghaladja a húsz kilót, Izlandon pedig kilencven kiló halat esznek, fejenként. Az itthoni alacsony fogyasztás oka főként a hagyományokban keresendő, de a például a piacon vásárolt és már megtisztított, fogyasztható pontyhús kilója több mint kétezer forintot kóstál, így az árérzékeny vásárlók nem részesítik előnyben. Gál hozzáfűzte: Baján halakból a hazai átlag többszörösét eszik meg. A hal amellett, hogy finom, egészséges étel, értékes fehérjeforrás is, ómega 3 és ómega 6 zsírsavakat tartalmaz. A cél a magyarországi halfogyasztás növelése, méghozzá itthon tenyésztett fajták révén.

Az igazgató elmondta: jelenleg fele részben importból származó halat fogyasztunk. Magyarországra számos halterméket hoznak be; tengeri filéket, vietnami tavakban tenyésztett pangasiust, vagyis cápaharcsát avagy éppen lengyel makréla- és heringkonzerveket, ünnepek táján pedig horvát, cseh pontyokat értékesítenek dömpingáron.

A HAKI vezetője közölte: Magyarországon huszonötezer hektáron terülnek el halastavak, tógazdaságok, kétharmaduk magánkézben van, meghatározó állami szereplő a Hortobágyi Halgazdaság Zrt. A legnagyobb mennyiségben pontyot tenyésztenek az országban: tízezer-háromszáz tonnát. Ebből egyébként exportra is jut, főként Romániába. Pettyes és fehér busából összesen ezerötszáz tonnát, amurból ötszáz tonnát, szürke harcsából százhatvan tonnát, süllőből pedig negyvennégy tonnát tenyésztenek.

A tógazdaságokban állítják elő a halak 85 százalékát, a maradék 15 százalékot úgynevezett intenzív haltermelésben, medencékben. Mintegy húsz éve kezdték tenyészteni az afrikai harcsát, ma már évente kétezer-kétszáz tonnát. A pisztrángok főként lillafüredi medencékben úszkálnak, összesen évente hatvan tonnát értékesítenek belőlük. Tokfélékből ötven tonna halhús lesz. A tokfélék, például a kecsege, a vágó- és lénai tok ikrája a kaviár alapanyaga. Gál Dénes elárulta: Győrben, a békési Vésztőn és a hajdúsági Komádiban is előállítanak kaviárt, összesen csaknem hétszáz kilót. A drága étekből Németországba is szállítanak.

Az igazgató hangsúlyozta: a magyarországi haltenyésztés az állattenyésztési ágazat termelési értékének egy-két százalékát adja, kétezer embernek jelent kenyérkeresetet. Tavaly óta nem megengedett a kereskedelmi célú halászat, azaz halászok fogta csukával, harcsával, ponttyal étteremben már nem találkozhatunk, horgászok, természetesen, házi fogyasztásra foghatnak halat.

Bő egy éve csaknem kétszázhetven hivatásos halászt tartottak számon, ők vagy szakmát váltottak, vagy vízterület-hasznosítóknál végezhetnek állományfenntartó halászást, például törpeharcsák gyérítését. A magyar halászati operatív program is előnyben részesíti azokat a volt halászokat, akik haltermelési beruházásba vágnak. A 2014–2020 közötti időszakban 16 milliárd forint áll rendelkezésre főként haltermelési és feldolgozóipari beruházásokra, halmarketing és innovációs célokra. A sikeres pályázók a beruházási érték ötven százalékát kaphatják meg vissza nem térítendő támogatásként. Lapunk más forrásból úgy értesült: a halászati operatív program pályázatait hamarosan kiírják.

Gál Dénes jelezte: a szarvasi kutatóintézet részt vesz olyan programokban, amelyek védett fajok megóvását szolgálják. Így a Hortobágyi Nemzeti Park mocsaras vizeibe őshonos széles kárászt telepítenek, mert a Kínából betelepült ezüstkárászok kiszorítják élőhelyéről az őshonos fajt. A Dunába és a Tiszába hét tonna kecsegét telepítenek a Földművelésügyi Minisztérium horgászati és halgazdálkodási főosztályának támogatásával.