„Aki a határban van, az egyedül van”

A Sárbogárdról és környékéről érkező gazdák kedvére, tiszteletére született meg a szántóverseny ötlete, amelyet szombaton ötödik alkalommal rendeztek meg. Hiszen „aki kint van a határban, az egyedül van, magányos” - mondta az egyik főszervező, Lajtos János. A Sárbogárdi Gazdák Baráti Körének tagja szerint várják az emberek a versenyt, készülnek rá. Nincs is perce pontosan meghirdetett program, az események úgy követik egymást, ahogyan éppen jólesik.

Szőnyegi György sárbogárdi gazdálkodó, a találkozó egyik rendezője is megerősítette: a környező falvakból egyre többen érkeznek, nemcsak versenyzők, egyszerű látogatók is. Öt évvel ezelőtt még húsz induló volt, az idén már a Székelyföldről és Miskolcról is jött versenyző. „Nagyon szeretnénk ezt a napot a gazdák számára kellemessé tenni. Augusztus utolsó szombatján, délelőtt egy kicsit szakmázunk, délután pedig jöhet a lazulás és fecsegés – mondta Szőnyegi György, aki úgy érzi, a rendezvény szervezéséhez sok segítséget nyújtottak a gazdák. – Van köztük összetartás a városban, de a mindennapos gondok elviszik azt. De erre az egy napra, bárkit megszólítottunk, szívesen jött, segített, s ezt fontos értéknek tartjuk.”

Lényeges az is, hogy a kiállítók egész évben kapcsolatban vannak – vetőmag-, növényvédőszer-, gépforgalmazók – és szívesen találkoznak egymással és a gazdákkal is ezen a napon. Amíg kezdetben a szervezők saját erőből állták a rendezvény költségeit, mára a szponzoroktól, kiállítóktól származó bevétel nagyjából fedezi a kiadásokat, valamint az ötezer forintos nevezési díj is segít.

A gazdakörbe bárki beléphet, aki szeretne tenni valamit a városért – hangsúlyozta nyitóbeszédében Pluhár István, az egyesület tiszteletbeli elnöke. „Szívesen elfogadunk bárkitől okos gondolatot, ami a városunk szépítését és hírnevének öregbítését szolgálja. Békességet, tisztességet, nyugalmat hirdetünk: boldog, mosolygós embereket szeretnénk látni az utcákon, akik tisztelik egymást akkor is, ha esetleg gondjaik vannak.” A természet idén kegyes volt a gazdákhoz, s jó termést adott – hátravan viszont még a betakarítás nagy feladata. Pluhár örömmel üdvözölte a fiatalokat, akik a jövő zálogát jelentik. „Igenis művelt emberek kellenek ahhoz, hogy ezeket a gépeket, eszközöket kezeljék, hiszen a faeke használatától máig hatalmas fejlődés ment végbe a technológiában – emelte ki, s hozzátette: „Ebben a közösségben megvan a szaktudás és a jövő záloga, az utánpótlás is: ők becsüljék meg a földet, mert nagyon nagy érték.”

A sok csapadék felpuhította a földet, s ennek örültek a versenyzők. Minden évben indul Koskáné Magyar Magdolna is, aki népviseletben szokott versenyezni, részvételéért korábban különdíjat kapott, az idén pedig első helyezést ért el hármas ágyeke kategóriában. Szépen letisztított, tizenkét éves traktorát s annak motorházát is meg lehetett tekinteni a többi gép mellett a rendezvény előtti seregszemlén.

A traktorral és a lóval dolgozók munkája ég és föld. Míg előbbieknél már hidraulikusan mozgatják az ekét, a lovak hajtása, irányítása keményebb feladat. Látni összeszokott „csapatokat”, ahol a gazda egy-két szavából, csettintéséből azonnal tudják a gyakorlott lovak a feladatukat. Valamivel odébb kisebb termetű lovak csetlenek-botlanak a barázdák között, sokuk mellett kiscsikó igyekszik tartani a lépést – az eke irányítása, kézben tartása is nagy szakértelmet kíván. „Jólesik a lelkünknek, hogy még mindig vannak ennyien a városban, akik a régi hagyományt be tudják mutatni – őket nem is igazán a versenyszellem hozta ide, hanem az, hogy a fiatalok is láthassák, hogyan húzza a ló az ekét, valamint az idősek is emlékezhessenek” – magyarázta Szőnyegi György.

A versenyzőknek átadott mintegy harminchét hektáros földterület gazdájának igazából nem segítség, hogy most felszántották: az őszi vetés előtt még rendbe kell hozni.

Jövőre kicsit szigorodnak a szabályok, hogy igényesebb munkára ösztönözzék a versenyzőket. Jelenleg hat szempont alapján értékelik a munkákat, például hogy párhuzamosak, egyenletesek legyenek a barázdák. Nem szeretnének viszont a szervezők az országos szántóversenyhez igazodni, ahol 42 ismérv szerint értékelnek. A két esemény közti kapcsolat él: Sárbogárd első helyezettje ha akar, indulhat az országos megméretésen.

Az egyesület, Lajtos János elmondása szerint más célt is kitűzött maga elé: a verseny helyszínétől nem messze fekszik az a birtok, amelyen egykor a kukorica nemesítésével kísérletezett Pap Endre növénynemesítő. Az 1953-ban szabadalmaztatott, Mv-5-ös fajta, remek terméshozama miatt, hamar a legnépszerűbbé vált az országban. A baráti kör szeretné, ha a környékbeliek megismernék Pap Endre egykori munkásságát.