A római arénától a betonbunkerekig

Albánia évtizedeken át zárt terület volt, így őrizte múltját, természeti szépségét, de a rendszerváltást követően, mint üzleti lehetőségekre, „rátört” a pénz, hihetetlen módon megindult a turizmus, a látványosság fejlesztése, bemutatása. Az olasz csizma magasságában lévő albán partokon sorra nyíltak a kis negyven-hatvan személyt befogadó szállodák. Az épületek az olasz hatást viselik magukon. A vendégek ellátásában éppúgy, mint az odalátogató turistákkal szemben tanúsított kedves magatartásban egymással versenyeznek. A természet ismeretlen, háboríthatatlan eredeti vidékében talán egyedüli Európában.
Ismeretlen kultúrájának megismerésével földrészünk turistáinak az egyik legnagyobb élményt nyújtja. A gyors, hegyekből zuhanó folyóin megteremtette a „vadevezés” lehetőségét is.

Albánia történelmi emlékei évezredeket ölelnek fel. Híresek az apollóniai ásatások, és a római építészet egyik látványos bizonyítéka Durres, amfiteátruma párját ritkítja. A múltról beszélve meg kell említeni az albánok nemzeti hősét, Szkander béget, s Kruje vára látványosan idézi meg korát. Érthetően jelen van építészetében is az iszlám. És persze itt találkozik a mediterrán, a török és a szerb konyha, így aztán széles a választék, nagy a kínálat.

Európa lakói most kezdik felfedezni Albániát, ami azt is jelenti, hogy az árak – szállodák, étkezés – kimondottan barátiak, kellemesek a vendégeknek.

A közlekedés a meglepően jó állapotban lévő közutakra tevődik, így gépkocsival hazánkból odalátogatóknak nem kell félniük a „gyorsszerviz” kényszerétől. 

És meg kell említeni a hajdani „bunkerország” meglévő erődjeit. Ezeket a kommunizmus alatt épített
s a különböző nagyságú és célú betonépítményeket aligha bontják le. Kár is lenne lebontani, hiszen a turisták számára az egyik legtöbbet fotózott témát jelentik.