A jövő takarmánya lehet a békalencse

Habár egyre nagyobb teret nyernek a speciális étrendek és az alternatív fehérjét tartalmazó diéták, az állati eredetű fehérjék továbbra is elengedhetetlen szerepet játszanak a fejlett országok élelmezésében. A mezőgazdaság, azon belül is az állattenyésztés egyik legnagyobb kihívása, hogy a rohamosan növekvő népességgel együtt járó, fokozódó élelmiszerigényt a konzervatív, az új irányok felé nem nyitó gazdaságok egy ponton túl nem lesznek képesek kiszolgálni. Győri Rebeka, az Állatorvos-tudományi Egyetem fia-
tal hallgatója szerint az állattenyésztés fenntartható fejlődésének és hatékonyságnövelésének kulcsa a tenyésztés és a takarmányozás megreformálásában rejlik.

A kutató szerint a takarmánytárolás és -kiosztás az egyik fő terület, ahol fejlesztésre lenne szükség. A legkiválóbb precíziós etetőrendszerek is minimum ötszázalékos pazarlással működnek, miközben a takarmányozás oldaláról az emészthetőség problémája nyolc–tíz százalékos veszteséget is okozhat. Győri Rebeka, aki szakmai dolgozatával a K&H fenntartható agráriumért ösztöndíjpályázat egyik nyertese lett, azt mondta: a megoldás egyrészt az egyedi, chipes etetés lehet, ennek során az állat az igényeinek és kondíciójának megfelelő fejadagokat kaphat. Másrészt a takarmányok ledarálásával az emészthetőséget is fokozhatjuk, mivel így az enzimek jobban hozzáférnek a tápanyagokhoz az emésztőrendszerben.

Az állattenyésztés hatékonysága alternatív takarmányok használatával is növelhető. Ilyen tápanyag például a békalencse, amely a béltartalom és emészthetőség szempontjából is kedvező és hatékony proteinforrás lehet. Nyersfehérje-tartalma ugyan csak ötvenszázalékos, azonban ennek majdnem az egésze olyan valódi fehérje, amelyet a monogasztrikus, azaz együregű gyomrú állatok, például a sertés, közvetlenül tudnak értékesíteni. Hatalmas előnyt jelenthet továbbá a fenntarthatóság szempontjából, hogy miközben a tápértéke csaknem azonos a lucernáéval, tizedannyi területen képes elszaporodni.