Gazdaság
A hazai hal a legjobb választás
Élelmiszer-biztonsági szempontból a magyarországi fajták a legbiztonságosabbak, jövőre az áfacsökkentéssel tovább nőhet a fogyasztásuk, ami egyben egészséges is
Az idei édesvízihal-termelés mintegy 19 ezer tonna lehet, további mintegy négyezer tonnát a magyar intenzív telepeken termeltek meg – közölte Lévai Ferenc – aki egyben az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója is. Magyarországon az alaphal a ponty, a teljes fogyasztás mintegy nyolcvan százalékát adja.
Az év végi ünnepekre már keresett a harcsa, a süllő és a pisztráng, azok a szálkamentes halak, amelyek fogyasztása év közben még elenyésző. A teljes éves mennyiség harmadának felvásárlása az év végi ünnepi időszakra koncentrálódik. A hal a nyári aszály és a magasabb gabonaárak miatt valamivel drágább ugyan, mint tavaly, az árváltozás mértéke azonban nem éri el a tíz százalékot. A szóvivő ugyanakkor jelezte, hogy a jövő évtől a fogyasztók által is érzékelhető, mintegy tizenöt-tizenhét százalékos árcsökkenés várható az áfacsökkentésnek (huszonhétről öt százalékra) köszönhetően, ami az ágazat fehéredésére is jótékonyan hat majd. A belföldi halfogyasztás ennek következtében számításaik szerint várhatóan tíz százalék körül nő majd.
Magyarország évente mintegy 3500-4000 tonna halat, főként pontyot, busát, de élő csukát, harcsát és süllőt is exportál.
Lévai Ferenc lapunk kérdésére nyomatékosította, az ünnepekre lehetőleg hazai halat válasszunk, mert az a legegészségesebb és egyben a leggazdaságosabb. Az édesvízi halak nyomon követhetősége sokkal jobb mint a tengeri halaké. A hazai édesvízi fajtákat ellenőrzött tógazdaságokban, jó vízminőség mellett, megfelelő minőségű takarmányokkal etetik a tógazdasági halászatok, teljes mértékben kemikáliamentesen. Ezzel szemben az import tengeri halak bizonytalan vízminőségű és szennyeződésekkel teli tengerekből származnak, és a táplálékuk tisztasága is kétséges. A magyar pontynak például egy olcsó alternatívája a pangáziusz, amit rossz körülmények között nevelnek, amelyek abszolút nem felelnek meg az európai normáknak, ráadásul hazánkba a másodosztályú nyesedékekből álló fajtája jut el. Lévai Ferenc hangsúlyozta, ha élelmiszer-biztonsági szempontból tekintünk a halhúsokra, akkor ma a magyarországi édesvízieknél biztonságosabb nincs. A Nébih minden évben szúrópróbaszerűen különböző tógazdaságokból még mikrobiológiai szennyeződéseket is vizsgál és húsz éve nem fordult elő, hogy bármilyen szennyeződést talált volna.
Az év végi ünnepekre már keresett a harcsa, a süllő és a pisztráng, azok a szálkamentes halak, amelyek fogyasztása év közben még elenyésző. A teljes éves mennyiség harmadának felvásárlása az év végi ünnepi időszakra koncentrálódik. A hal a nyári aszály és a magasabb gabonaárak miatt valamivel drágább ugyan, mint tavaly, az árváltozás mértéke azonban nem éri el a tíz százalékot. A szóvivő ugyanakkor jelezte, hogy a jövő évtől a fogyasztók által is érzékelhető, mintegy tizenöt-tizenhét százalékos árcsökkenés várható az áfacsökkentésnek (huszonhétről öt százalékra) köszönhetően, ami az ágazat fehéredésére is jótékonyan hat majd. A belföldi halfogyasztás ennek következtében számításaik szerint várhatóan tíz százalék körül nő majd.
Magyarország évente mintegy 3500-4000 tonna halat, főként pontyot, busát, de élő csukát, harcsát és süllőt is exportál.
Lévai Ferenc lapunk kérdésére nyomatékosította, az ünnepekre lehetőleg hazai halat válasszunk, mert az a legegészségesebb és egyben a leggazdaságosabb. Az édesvízi halak nyomon követhetősége sokkal jobb mint a tengeri halaké. A hazai édesvízi fajtákat ellenőrzött tógazdaságokban, jó vízminőség mellett, megfelelő minőségű takarmányokkal etetik a tógazdasági halászatok, teljes mértékben kemikáliamentesen. Ezzel szemben az import tengeri halak bizonytalan vízminőségű és szennyeződésekkel teli tengerekből származnak, és a táplálékuk tisztasága is kétséges. A magyar pontynak például egy olcsó alternatívája a pangáziusz, amit rossz körülmények között nevelnek, amelyek abszolút nem felelnek meg az európai normáknak, ráadásul hazánkba a másodosztályú nyesedékekből álló fajtája jut el. Lévai Ferenc hangsúlyozta, ha élelmiszer-biztonsági szempontból tekintünk a halhúsokra, akkor ma a magyarországi édesvízieknél biztonságosabb nincs. A Nébih minden évben szúrópróbaszerűen különböző tógazdaságokból még mikrobiológiai szennyeződéseket is vizsgál és húsz éve nem fordult elő, hogy bármilyen szennyeződést talált volna.