A bizalom a hazai hitelezés kulcsa

Hornung Ágnes: Átrendeződnek a megtakarítási formák (Fotó: Horváth Péter Gyula)

Korábban Brüsszelből segítette a minisztérium munkáját az állandó képviselet gazdasági és pénzügyi tanácsosaként, ám az Orbán Gábortól megörökölt feladatok mostanra átalakultak, leginkább az adóügyek leválasztásával.

– Külföld után újra itthon. Hogy érzi magát az új feladatkörében a József nádor téren? Mennyiben más ez, mint a korábbi volt?

– Korábban Brüsszelben, többek között a kormányzati intézkedéseket ismertettem az Európai Unió intézményei számára. Most azonban az előterjesztések kidolgozásában és a döntéshozatalban veszek részt, ami nagy kihívás és egyben megtiszteltetés számomra.

– Talán azért is nehezebb, egyszersmind izgalmasabb a feladatköre, mert nem egy bejáratott területet vesz át. Miért volt szükség a pénzügypolitikai területek újraosztására, az adóügyek határozott leválasztására?

– Az tény, hogy akármilyen feladatkört is vettem volna át, az elődöm, Orbán Gábor magasra tette a mércét. Ám a változtatás összetett döntés eredménye. Korábban az adó- és pénzügyek egy államtitkárság alá tartoztak a minisztériumban. A kormány viszont úgy gondolta, hogy az adópolitikának nagyobb hangsúlyt kell kapnia, és alkalmazkodnia kell a megváltozott piaci környezethez, ezért önálló államtitkárság alá szervezte az adózást, ahogy az számos külföldi országban már megvalósult. A két terület szétválasztása lehetőség a pénzügypolitika számára is, hiszen jobban előtérbe kerülhetnek a makrogazdasági, valamint a pénzügyi kérdések. A szervezeti átalakítások végső célja, hogy az ország versenyképessége javuljon.

– Az új feladatmegosztásban mely területek tartoznak önhöz?

– Három fő terület tartozik a pénzügyekért felelős államtitkársághoz. Első a nemzetközi pénzügyi terület, amelynek feladata a nemzetközi intézményekkel való kapcsolattartás, így az OECD, EBRD, IMF és a nemzetközi hitelminősítők. Másodikként, a makrogazdasági főosztályon készülnek az előrejelzések, elemzések, valamint ide tartozik a növekedés és a hitelösztönzés, no meg a mostanában kiemelt szerephez jutó otthonteremtés is. Harmadik fő terület a pénzügyi szabályozás, ez gyakorlatilag a bankok, biztosítók és egyéb pénzügyi intézmények működési környezetének a kialakítását, szabályozását jelenti.

– Felsorolt feladatköreinek rögtön a közepébe is vágnék: világszerte lassul a gazdasági növekedés, mit lehet tenni a hazai bővülés fokozása érdekében?

– Varga Mihály miniszter két nagy feladattal bízott meg, az egyik a gazdasági növekedés ösztönzése, a másik pedig ehhez kapcsolódóan a hitelezési aktivitás élénkítése. Szeretném kiemelni, hogy a növekedési pályáról nem változott meg az álláspontunk az áprilisban publikált konvergenciajelentés óta. Az ismert adatokat figyelembe véve a növekedés összhangban van a konvergenciaprogramban bemutatott három százalék és két és fél százalék körüli idei, illetve a 2016-os prognózissal, amely a tavalyihoz hasonlóan továbbra is az EU-átlag fölött van. Ez is jó példája annak, hogy a magyar reformok működnek.

– A korábban figyelembe vett körülmények mellett azonban „közbejött” a Volkswagen-ügy, a kínai gazdaság lassulása és a migrációs probléma is.

– Ezek tényleg váratlan és létező kockázatok, de szerencsére egyiknek sincs közvetlen hatása a magyar gazdaság teljesítményére. Legfeljebb tovagyűrűző hatásukkal befolyásolhatják a folyamatainkat. Bár az idén merültek fel ezek a kockázatok, az októberig beérkező statisztikai adatokban nem mutatható ki egyik külső tényező komoly befolyása sem. Fontos továbbá megjegyezni, hogy ezen kockázatok hatásait Magyarország esetében több tényező csökkenti. Sok más országgal ellentétben a magyar export nem függ közvetlenül Kínától, a magyar teljes kivitelben a kínai gazdaság súlya kevesebb, mint öt százalék, így a kínai gazdaság lassulásának kevésbé vagyunk kitéve. A VW-ügyet folyamatosan nyomon kíséri a kormány, az azonban mindenképpen örömteli, hogy az Audi a közelmúltban bejelentette, hogy Magyarországon nemhogy leépítésekre, hanem további bővítésekre készül. A váratlanul érkező migrációs probléma pedig az egyszeri költségvetési kiadáson túl akkor járna a tranzitországok, így Magyarország számára is kiemelt gazdasági hatással, ha a határokon állandósulnának az ellenőrzések, mivel ez többletadminisztrációt és tranzakciós költséget róna a vállalatokra. A migrációs útvonal változásával azonban ez a kockázat jelentősen csökkent.

– A növekedéshez kapcsolódó feladatkörében a hazai hitelezés ösztönzését is említette. Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség főtitkára lépten-nyomon hangsúlyozza, hogy van elég forrás a hitelintézeti szektorban, mégsem indul be a hitelezés. Milyen megoldást alkalmazna a helyzet orvoslására?

– Az alacsony hitelezési aktivitás problémájára a bankszektorral közösen keressük a megoldást. Október elején tárgyalásra hívtuk a magyarországi pénzintézetek vezetőit, elindult tehát a témában a párbeszéd a bankok és a kormány között. Szerintem a kialakult helyzetre rövid és hosszú távú megoldásokkal is reagálni kell, s ezeket közösen keressük.

– Melyik félnek lesz több feladata: a hiteleket kínáló bankoknak vagy a hiteleket kereső, illetve nem kereső háztartásoknak, vállalkozóknak? Nincs elég hitelképes ügyfél?

– Mindkét félnek lépéseket kell tennie a hitelezés beindításához. A hazai bankrendszernek mind a tőke-, mind a likviditási mutatói jók, ugyanakkor a hitelkínálat erősítésével inkább kivárnak. Hitelkeresleti oldalon is felmerülnek problémák, bár fejlődik a gazdaság, de még mindig kevés az igazán életképes és innovatív vállalkozás, amelynek lehetne hitelt nyújtani. Több hitelképes cégnél pedig azt látni, hogy most még nem fejlesztenek, nem ruháznak be, hanem a bankokhoz hasonlóan kivárnak. Miközben arról sem szabad megfeledkezni, hogy a bankoknál meglehetősen magas a nem teljesítő hitelek aránya, emiatt pedig érthető, hogy egy-egy hitelintézet többször is meggondolja, mire és kinek ad hitelt.

– Mi lehet a megoldás? Úgy tűnik, mindkét félnek változtatnia kellene.

– Mindenekfelett nagyon fontos lenne a kétoldalú kommunikáció átalakítása, fejlesztése. A bankok oldaláról nagyobb bizalom kellene, a hitelek kérelmezői pedig fogalmazzák meg egyértelműen az igényeiket. Így a kockázatok is könnyebben felmérhetők.

– Tehát a kommunikáció és a bizalom helyreállítása lehet a megoldás kulcsa? De elhangzott-e már a kormányzat és a bankszektor egyeztetésén konkrét javaslat?

– Egyelőre azt kell felmérni, melyek a problémás pontok. Egy-két óra alatt, magas szintű megbeszéléseken ezeket csak körvonalazni lehet, a szakértői egyeztetésekhez pedig több alkalom kell. Ami azonban már ennyi idő után is látszott, hogy a hitelezés nem mindig a növekedést húzó ágazatokban emelkedett.

– Egyébként elégedett a magyarországi bankrendszerrel?

– Nagyon sok hatás érte az elmúlt években a hazai bankrendszert. A 2008-as válság után bekövetkezett gondok, a devizahitelesek vesszőfutása, a nem teljesítő hitelek magas állománya mind nehezítette a szektor szereplőinek helyzetét.

– A külföldi tulajdonú bankok ebben tudtak, tudnak segíteni?

– Akkor tudnak segíteni a magyar hitelintézeti rendszeren, ha javítanak annak minőségén, különben csak a sérülékenységét növelik. A hitelezés pedig csak akkor szolgálja a növekedést, ha ésszerű és óvatos.

– Mennyire csökkent a háztartások megtakarítási hajlandósága az egyre alacsonyabb jegybanki alapkamat következtében?

– A statisztikai adatok szerint a lakossági megtakarítások, dacára a folyamatosan csökkenő jegybanki alapkamatnak, gyarapodtak az elmúlt időszakban. Így az elmúlt két évben, azaz 2013 harmadik negyedéve és 2015 második negyedéve között 2900 milliárd forinttal növekedett a lakosság bruttó megtakarítása. Ez az előző két év hasonló statisztikájának hozzávetőleg a kétszerese. Az átrendeződés inkább a megtakarítási formák körében figyelhető meg, például azáltal, hogy a lakossági megtakarításokon belül csökkent a bankbetétállomány aránya az állampapírok javára.

– Ahogyan a kormány intézkedései az államadósság finanszírozásának szempontjából is komoly változásokat jelentenek.

– Az államadósság csökkentése mellett a kormánynak továbbra is kiemelt célja az adósság szerkezetének javítása, azaz az adósság devizaarányának, valamint külföldi részesedésének csökkentése. Az államadósság szintje a fegyelmezett fiskális politika és a növekedésösztönző gazdaságpolitika hatására évek óta csökkenő pályán van, s a várakozások szerint az idén a GDP 76 százaléka, jövőre kevesebb, mint 74 százaléka körül alakul.

– Áttérve a nemzetközi szervezetekre, közismert, hogy küszöbön áll két nagy hitelminősítő novemberi megnyilatkozása. Mit vár a Moody’s-tól és a Fitch Ratingstől?

– A hitelminősítőknél is igaz, hogy lefelé könnyebb az út, mint felfelé. Azt azonban mindenki tudja, hogy a legpesszimistább véleményeket a nagy hitelminősítők fogalmazzák meg. Látva, hogy a magyar reformok működnek, a befektetők, de még a nemzetközi szervezetek is optimistábbak. Kiemelendő továbbá, hogy a magyar kormány várakozásait mind az Európai Bizottság, mind más nemzetközi szervezetek előrejelzései is alátámasztják, valamint hogy a kötvényhozamok már egy ideje magasabb hitelminősítési kategóriában lévő országot idéznek. Összességében tehát elmondható, hogy a magyar gazdaságban benne van a felminősítés lehetősége.