A Volkswagen-botrány rövid távra szóló tőzsdei pánikot jelent

Csaba László szerint az idei makropályát nem kell átírni (Fotó: Hegedüs Róbert)

Mindezt a lapunknak adott interjúban jelentette ki Csaba László közgazdászprofesszor, aki szerint nem kell attól tartani, hogy a GDP egy-másfél százalékkal visszaesik.

– Mennyire vetheti vissza a magyar gazdaság lendületét, növekedési képességét a VW-ügy?

– Azt gondolom, hogy ez kimondottan rövid távú tőzsdei pánik. A VW-konszern gyárai és márkái évtizedek óta kitűnően teljesítenek, és semmi okunk nincs arra, hogy ezt a jövőre nézve kétségbe vonjuk. A korábbi vezetőség nyilván büntetőjogi következményekkel számolhat, ami rossz hatással lesz a cég hírnevére – de ez nem feledtetheti az elmúlt évek lendületes profitnövekedését. A piacról nem vezetnek ki egy márkát sem azért, mert nem mérik pontosan a károsanyag-kibocsátást, főleg ha az autópark cseréje – sok év szünet után – épp napirenden van, vagy mint Amerikában, évek óta nő a fogyasztás. Komolytalanok a magyar gazdaságot egy-másfél százalékos visszaeséssel riogató felvetések.

– Lázár János miniszter kompenzációként új állami fejlesztéseket hirdetett meg. Hogyan lehet eredményes a „kieső űrt” pótló állami beavatkozás?

– Míg az európai uniós pénzek korábban a gazdaság keretfeltételeit és társadalmi közegét célozták, most közvetlen és célzott gazdaságfejlesztési célokra irányulnak majd. Ha a céloknak megfelelően valóban megnő ettől a versenyképesség, az a források korábbinál hatékonyabb elosztásának lesz a jele. Akkor lehetséges a kevesebb ráfordításból több jövedelmet kihozni.

– Jelen helyzetben gondot okoz az is, hogy az EU-források esetében is tapasztalható átfutási nehézség. Ezt miként lehet orvosolni?

– Erre vonatkozóan a Portfólió pénzügyi portál minapi konferenciáján megszólaló állami és banki vezetők számos konkrét javaslatot fogalmaztak meg. Ugyanakkor az uniós oldalról egyre erőteljesebb az ellenőrzési igény, hiszen a 2013-ig kifizetett kohéziós források legalább felét szabálytalannak és így elvben visszafizetendőnek minősítette nemrég az európai számvevőszék. Én nem bíznék nagyon erősen a gyorsításban, és a kiírások gyakori változtatását sem zárnám ki.

– Mind a kormány, mind pedig a jegybank elégedetlen a bankok hitelezési aktivitásával. Mikorra tudnak a hazai bankok érdemben hozzájárulni a gazdaság növekedéséhez? Okoz-e problémát a vállalati finanszírozásban, hogy az MNB-s hitelprogramon kívül nincsenek banki hitelek?

– Én úgy tudom, hogy sokféle banki eszköz vált hozzáférhetővé, ezek jelentős része kedvezményes kamatozású. Ugyanakkor az érdekképviselők – különösen a kis cégek esetében – továbbra is az ingyenforrás-juttatásra várnak. Ez merőben ellentétes az EU-ban kihirdetett Juncker-terv gazdaságélénkítő filozófiájával és finanszírozási megújulásra építő gyakorlatával. A kivárás a reálgazdasági szektor, a felhasználók oldalán is jelentkezik, vélhetőleg a kilátásokat kevésbé derűlátóan ítélik meg, mint a kormányzat.

– Más téma, de aktuális. Nem gondolja, hogy előbb-utóbb teljesen leköti az EU, vele együtt Magyarország energiáit is a menekültügyi probléma kezelése?

– Ez teljesen valós felvetés. Míg eddig az uniót hajlamosak voltunk főleg fejős tehénnek tekinteni, mostanra kiderült: az Európai Unió mindenekelőtt politikai és értékközösség. Ezért kell megvédenie a határait, a polgárait és több évtized alatt kialakított szabadságát is. Az eddig kissé lesajnált területek, mindenekelőtt a belügyi és igazságügyi együttműködés, valamint a közös határőrizet, sürgetően megoldandó feladattá vált mára. Ezt aligha lehet másból megoldani, mint az előirányzott gazdaságfejlesztési és intézmény-fenntartási kiadások rovására, mert a közösségi kiadások szintjét az alapszerződés maximalizálta a nemzeti jövedelem (GNI) egy százalékában.

– Az IMF pánikra figyelmeztet a Fed esetleges kamatemelése kapcsán. Hogy látja, fel kell készülnünk egy újabb globális csődhullámra, vele együtt likviditási gondokra?

– Ezzel egyáltalán nem értek egyet, hiszen a Fed kamatemelése eldöntött kérdés, már az idei első negyedévben indokolt lett volna az amerikai munkanélküliségi és növekedési adatok alapján, amelyeket a Fed alapul vesz. A piac jórészt már beárazta ezt. Közismert az is: minél később lépnek, annál nagyobb „rúgásra” lesz szükség, hogy a monetáris politika visszanyerhesse gazdasági hatását, mert jelenleg a nulla körül van zéró kamatokkal és negatív hozamokkal.

– Mennyiben teljesíthetők a kormány idei, valamint jövő évi gazdaságpolitikai célkitűzései? Át kell-e írni a makropályát?

– Az idei makropályát biztosan nem kell átírni, a menekültügy hatásai ellenére sem. De nagy kérdés, hogy a jövőt milyen pálya szerint kalibrálják. Akik az olimpia 2024-es megrendezhetőségében bíznak, azok 4–4,5 százalékos növekedést feltételeznek egy évtizeden át, vagyis az elmúlt két évhez képest is tovább gyorsuló növekedést. A minap viszont lehetett már józan hangokat hallani felelős kormányzati tényezők részéről is arról, hogy a bizonytalanná váló külső környezet, a csökkenő uniós források, a reál- és a pénzügyi szektor óvatossága, no meg a tovább tartó túladóztatás és túlszabályozás mellett a növekedés lassulása elkerülhetetlen. Nem stagnálásra gondolok, de ha a bővülést vesszük alapul: a két százalék épp a fele a négynek. S ebben nem biztos, hogy minden külső kockázat teljes mértékben be van árazva Ukrajnától a görög válság elhúzódásáig terjedő körben.