Gazdaság

Folytatódik a harc az agrárforrásokért

Erdős Norbert: A tervek szerint Brüsszel a gazdáktól elvett pénzből segítené nagy összegekkel a bevándorlást és a migránsok integrációját támogató álcivil szervezeteket is

Nincs még végleges döntés, de az Európai Parlament agrárbizottságában megadtuk az alaphangot az uniós agrárköltségvetés megőrzéséhez, így nem fogadjuk el az Európai Bizottság javaslatát, hogy a következő ciklusban tizenöt százalékkal csökkenjen a gazdák támogatása – nyilatkozta lapunknak Erdős Norbert volt európai parlamenti képviselő.

Folytatódik a harc az agrárforrásokért
„A parlament kiáll a vidékfejlesztés jelenlegi támogatási szintjének megőrzése mellett”
Fotó: Európai Parlament

– Azt mondják, az akvakultúra ágazatot mint a terület szószólója ön tűzte a zászlajára, az Európa Parlamentben (EP). Így volt?

– Nagy lehetőség adódott 2017 elején a magyar haltenyésztési nemzeti érdekek képviseletére, ugyanis az EP halászati bizottságába a uniós csatlakozásunk óta először került be magyar képviselő. A többi tenger nélküli tagállamnak, így Csehországnak, Szlovákiának, Ausztriának és Luxemburgnak nem volt képviselője ebben a parlamenti bizottságban, azért az édesvízi haltenyésztést, de tágabb értelemben az akvakultúra ágazatot is képviseltem. Az édesvízi haltenyésztés, amely Magyarországnak fontos, körülbelül húsz százalékát teszi ki az európai akvakultúra ágazatnak, és a foglalkoztatás mellett jelentős szerepet vállal a vidékfejlesztésben és a természetvédelemben.

– Milyen lesz a következő hét évben az Európai Unió (EU) új közös halászati politikája?

– Az EP álláspontja kifejezetten kedvező az akvakultúra ágazat és benne az édesvízi haltenyésztés számára. Például a testület felvette az új uniós halászati politika célkitűzései közé a fenntartható akvakultúra ágazat előmozdítását – amely külön fejezetet kap a jogszabály szövegében – valamint a halászati és akvakultúra ágazatok piacainak és a feldolgozóiparnak a megerősítését, stabilizálását. Nagyon komoly magyar siker, hogy a megszavazott szöveg szerint a jövőbeni pénzalapot „Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra Alapnak” hívják majd. Szintén örömteli hír, hogy az EP tíz százalékkal, folyó árakon számolva 7,74 mil­liárd euróra, kívánja megemelni a jelenlegi halászati uniós költségvetést. Ez óriási fordulat az Európai Bizottság eredeti, 4,5 százalékos csökkentéséhez képest. Továbbá az EP a magyar érdekekkel összhangban növelné a megosztott irányítás alá kerülő uniós források arányát, méghozzá az összes forrás nyolcvanhét százalékára. Komoly előrelépés, hogy az Európai Bizottság szándékával ellentétben bekerült a parlament szövegébe az akvakultúra termelő és élelmiszeripari beruházásoknál a vissza nem térítendő támogatások megőrzése. Ezeket a direkt támogatásokat tehát a jövőben is lehet majd nyújtani a pályázó vállalkozásoknak.

– Hogyan érinti ez a hazai haltermelőket, hiszen itthon már nem beszélhetünk a természetes vizeken halászatról?

– Ez igaz, az édesvízi haltenyésztés és a horgászat azonban nagyon sok embert érint. Egyrészt Magyarország hosszú ideje jelentős szerepet tölt be Európa édesvízi haltermelésében. Ennek legfőbb oka, hogy az országunk kedvező vízrajzi adottságokkal és nagy termelési hagyományokkal rendelkezik. Világviszonylatban évtizedek óta elismert a magyar halgazdálkodás, kiemelten a tógazdálkodás. A magyar pontytenyésztést évtizedeken keresztül terjesztették a szakembereink. Jelenleg kicsit több mint huszonkilencezer hektár tóterület szerepel a nyilvántartásban, ebből körülbelül huszonhatezer hektáron folytatnak a magyarok haltermelést. A tíz évvel ezelőtti tóterülethez képest 2017-ben 7,2 százalékkal nagyobb területen folyik gazdálkodás. A tógazdaságokban ma több mint huszonegyezer tonna halat termeltek a gazdák. A hazai tógazdasági haltermelés meghatározó halfaja a ponty, ami a tógazdaságokban termelt étkezési halak 77,7 százalékát adja. A ponty tenyésztésében Lengyelország és Csehország mögött a harmadik helyen állunk az EU-ban. Másrészt a több mint félmillió hazai horgász döntően a halasta­vainkban és tógazdaságainkban horgászik, így az ő keresletüket döntően a magyar édesvízi haltenyésztők elégítik ki.

– Részt vett az uniós agrárpolitikáról szóló vitákban is. A magyar álláspont ismert. Belülről milyen volt a vita?

– Nagyon komoly vitákat kellett az agrárbizottságban megvívnunk. Az Európai Bizottság javaslata egy teljesen más rendszert kívánt bevezetni, mint a jelenlegi, továbbá jelentős vágást akart az uniós agrárköltségvetésen, a jelenlegi források több mint tizenöt százalékát el akarta vonni. A Közös Agrárpolitikából (KAP) elvont támogatásokkal döntően a migránsok letelepedését és vidéki közösségekbe való integrációját akarja Brüsszel pénzelni. Így a magyar agrárium és a magyar gazdák támogatására is jóval kevesebb KAP-forrás jutna, ez nagyon sok gazdálkodó és az agráriumban dolgozó megélhetését veszélyeztetné, de az intézkedés következményei valamennyi magyar állampolgárra kihatással lennének. Jelentősen drágulnának az élelmiszerek, szűkülne a kínálat, illetve kétes eredetű és minőségű import élelmiszerek lepnék el a hazai és az európai piacot. Ez felháborító és elfogadhatatlan.

– Miért ragaszkodunk a KAP-hoz, és milyen veszélyeket rejt a sok nemzeti agrárpolitika?

– Az EP agrárbizottságában mindannyian tisztán láttuk, hogy az Európai Bizottság által javasolt stratégiai tervezés valójában kiveszi az unió kezéből az irányítást, s azt a tagállami kormányok kezébe adja. Ez két szempontból lenne rossz. Egyrészt, hosszú távon a Közös Agrárpolitikából sok nemzeti agrárpolitika válna, amivel a közös uniós politika jelentéktelenebb lenne, így idővel a források további csökkenésében is megjelenne. Másrészt ha a tagállamok határozhatnák meg a nemzeti agrárpolitikájukat, és ehhez uniós pénzt kapnának, akkor a nagyobb és erősebb tagállamok, mint Németország, Franciaország vagy Hollandia jóval jobb pozícióba kerülnének a kisebbekkel szemben, hiszen könnyebben tudnák kitárgyalni a stratégiai tervüket a bizottsággal. Ez megbontaná az EU belső piacának törékeny egyensúlyát, amely tragédiához, az unión belüli kereskedelmi kapcsolatok gyengüléséhez vezetne.

– A KAP-nak még csak a tervezete létezik, és az új EP szavaz majd róla. Mit sikerült ebbe beletenni?

– Szerintem a legfőbb siker, hogy az EP tavaly novemberi, a következő hétéves költségvetésről szóló politikai álláspontjában elértekhez megfelelően az EP agrárbizottsága is beleírta a szövegbe, hogy a parlament kiáll az uniós agrárköltségvetés s külön a közvetlen támogatások, valamint a vidékfejlesztés jelenlegi támogatási szinten történő megőrzése mellett. Az uniós agrárköltségvetés mellett tehát egyhan­gúan kiáll az EP. Az EP agrárbizottsága megőrizte a mezőgazdasági forrásoknak a közvetlen támogatási pillérből a vidékfejlesztési pillérbe történő 15 százalékos átcsoportosítását, valamint a támogatási felső határ révén elvont összegek átcsoportosításának a lehetőségét. Ezeket a jövőben az agrár-környezetgazdálkodási támogatás alatt lehet majd felhasználni. Sikerült elérni, hogy minden más frakció célkitűzésével ellentétben a közvetlen támogatások legalább hatvan százalékát fenntarthatósági jövedelemtámogatásra, vagyis nálunk területalapú támogatásra lehessen fordítani. Ez jó hír, hiszen nem sikerült így jelentős forrásokat kizárólag környezetvédelmi célú támogatásokba utalni. A méhészeti támogatásoknál is komoly előrelépés történt. A méhészeti költségvetésről bár a tagállami állam- és kormányfőknek kell majd megállapodniuk, a parlament agrárbizottsága a jelenlegi évi 36 helyett hatvanmillió eurót javasol erre a célra. A bizottság eredeti javaslatához és a többi frakció hozzáállásához képest jelentős sikert sikerült elérnem az öntözésfejlesztési uniós támogatásoknál. Emellett az öntözésfejlesztési támogatások a támogatható költségek maximum hetvenöt százalékig nyújthatók, amely jelentős segítség lehet a gazdáknak. Szintén siker, hogy a 2020-as elvett pénzeket 2021-ben az EU visszaadná terület­alapú támogatásként a gazdáknak.

– Mi a garancia arra, hogy ezeket az eredményeket meg is szavazza az EP?

– Nincs még végleges döntés, de a parlament agrárbizottságában megadtuk az alaphangot az uniós agrárköltségvetés megőrzéséhez. Emellett az összes európai parlamenti frakció, még a liberális képviselőcsoport is kiállt. Ezt az álláspontját az EP szerintem ebben a ciklusban is tartani fogja. Az állam- és kormányfők jól tudják, hogy a döntésüket a parlament megvétózhatja, így nagyon komoly nyomás lesz rajtuk, hogy ne fogadják el az Európai Bizottság költségvetési javaslatát, hanem egy észszerű és megfelelő költségvetést fogadjanak el a vidék és a gazdák részére. A brit kilépés csak öt-hat százalékos hiányt okozna, Brüsszel mégis tizenöt százalékos csökkentést tervez, illetve tervezett.

– Miért? És lehet még, kell még tervekről beszélni?

– Igen, kilóg a lóláb. Az Európai Bizottság többször kijelentette már, hogy a brit kilépés okozta költségvetési befizetéscsökkenés mellett más politikákat, mint az EU külügyi politikája és más uniós pénzalapokat, mint a menedékjogi és migrációs pénzalapok szeretne jobban támogatni. Ezek a bizottság tervei, amelyek nem választhatóak el a bevándorláspárti politikusok és egyéb szereplők célkitűzéseitől. Valószínűnek tartom, hogy többek között a gazdáktól elvett pénzből segítenék nagy összegekkel a bevándorlást és a migránsok integrációját támogató álcivil szervezeteket is. Szerencsére ezek még csak tervek, hiszen a döntést majd az uniós állam- és kormányfők hozzák meg. Orbán Viktor miniszterelnök és a többi V4-es kormányfő, de például Emmanuel Macron francia elnök is harcolni fognak az agrárforrásokért.

– A méhészet is a szívügye, az Európai Bizottság százhúszmillió eurót, azaz 38,6 milliárd forintot biztosít az EU méhészeti ágazatának támogatására a következő három évben. Ez siker vagy még a túléléshez sem elég, tekintve, hogy világszerte arról érkeznek hírek, hogy folyamatosan pusztulnak a méhek.

– Ez a százhúszmillió euró még a jelenlegi hétéves költségvetést érinti. Az eddigi harminchatmillió helyett évente így negyvenmillió euró jut majd a méhészeknek. Ez előrelépés, de messze nem elegendő. A tavaly elfogadott méhészeti és méz határozatában, amelyhez a parlamenti jelentést én készítettem el, az EP anno évi ötvennégymillió eurót kért. Sokkal fontosabb eredmény, hogy az EP agrárbizottsága az új uniós agrárpolitikáról szóló határozatában évi hatvanmillió eurót javasolt a méhészek számára, amivel egyébként az Európai Bizottság is teljes mértékben egyetért. A lényeg, hogy ebben a kérdésben is az európai állam- és kormányfők döntenek majd, de a parlament álláspontja világos a számukra itt is. Szomorú lennék, ha ezt az emelést a miniszterelnökök végül nem támogatnák.

– Melyik tárgyalás volt a legnehezebb, kik voltak a legkeményebb ellenfelek?

– Az új uniós agrárpolitika tárgyalásai a legfontosabb kérdéseket, mint az uniós támogatások egyes mezőgazdasági ágazatok közötti elosztását vagy a környezet- és klímavédelmi célok jobb figyelembe vétele mellett a gazdákra nehezedő adminisztratív és gazdálkodási követelmények könnyítését érintették. Nehéz volt például a liberális frakcióval megértetni, hogy az alaptámogatások, nálunk a területalapú támogatások jelentik a gazdák egyik fő bevételét, ami jövedelmük akár negyven százalékát is kiteheti, ezért erre kell a legtöbb uniós forrást áldozni. Sikerült, így elértük, hogy a források legalább hatvan százalékát erre a célra kell költeni. Így a néppárti, liberális és konzervatív frakciók összefogásával meglett a többség az EP agrárbizottságában, s nem kellett engedni a szocialistáknak és a zöldeknek.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom