A jászolban fekszik, de a világot tartja fenn

– Ukrajnában két keresztény ország fiataljai ölik egymást, a szárazság miatt afrikai országokban sok gyerek éhezik. Az erkölcsi vagy a gazdasági válság a nagyobb a világban?

– A kérdést hallva feltételezem, tőlem nem a gazdasági válság okairól és lehetséges megoldásairól kíván kérdezni. Valószínűleg mint lelkipásztortól sokkal inkább az erkölcsi válság mibenlétéről és okairól hallaná szívesen a véleményemet. Csak zárójelben szeretném Szent Pál apostol ezzel kapcsolatos véleményét megosztani, ami ma is, miként az ő korában is, igaz: „Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás. Így néhányan, akik törik magukat utána, már elpártoltak a hittől, és sok bajba keveredtek” (1Tim 6,10).

Nem szabad elfogadnunk azt az állítást, amely esetleg vallási háborúként próbálja ezt a konfliktust értelmezni. Valótlan ugyanis annak még a feltételezése is, hogy a Krisztusban hívő ember egy ugyancsak keresztény vagy egyáltalán egy másik ember életére támadhat. Az ilyen kereszténység önmaga karikatúrája lenne. Ha tényszerűen mégis ez a valóság, akkor ez csak arra mutat, hogy az ilyen emberekben a vallás gyökértelen, alaptalan. Mai keresztény felfogásunk szerint abszurd lenne a szeretet nevében embert ölni. Illetve azt is el kell mondanunk, hogy vannak, akiket egyszerűen a parancs küld a harctérre, s képtelenek ellene bármit is tenni. Sőt olyanok is vannak, akiknek erkölcsi kötelessége szeretteik megvédése. Ezt viszont nem tehetik bármilyen áron. Tehát egy nagyon összetett erkölcsi problémával állunk szemben. A költő szerint: „Kard, ha csörren, vér, ha csobban, / csak az ember vétkes abban” (Babits: Zsoltár gyermekhangra). A krisztusi hit sohasem késztethet egy embert a másik ember életének kioltására.

Ugyanakkor valós konfliktusforrás napjainkban a szegénység is, amely emberek millióit fenyegeti minden nap. Bizonyossággal állíthatjuk, hogy a szegénység sem vallási gyökerű. Sokkal inkább a Pál apostol által említett „pénz utáni sóvárság” az oka ennek, s az ebből fakadó erkölcsi válság.

– Hogy milyen nagy a baj, azt bizonyítja az is, hogy a nemrég befejeződött labdarúgó világbajnokságon több európai ország politikusa a melegek mellett tüntetve szivárvány színű karszalaggal vagy pulóverben jelent meg Katarban. Vajon miért nem az emberiség jövőjét biztosító családokat népszerűsítették?

– Az Ön által említett jelenség kétségbeejtő és megmagyarázhatatlan. Ha vendégségbe megyek valakihez, akkor az alapvető udvariasság jegyében vagy tiszteletben tartom a házigazda értékrendjét, vagy egyszerűen nem megyek el hozzá. Felfoghatatlan az a nagyfokú agresszivitás, amellyel ez az ideológia immár szerte a világban a legtermészetesebb emberi közösségeket, a házasságot és a családot, de immár magát az embert a saját integritásában is támadja. Az ilyenfajta direkt provokáció igazában nem a megtámadottat, hanem sokkal inkább a támadót minősíti. Pillanatnyilag csak sejteni tudjuk, hogy milyen politikai erők és célok vezetik ezeket a megnyilvánulásokat. Az Egyház tiszteletben tartja minden ember személyi méltóságát, de nem fogadja el a bűnt, amely a természet rendje ellen való cselekedetet jelenti. Szent Ágoston örökérvényű véleményét tekintjük mi is mértékadónak: „Szeresd a bűnöst, de utáld a bűnt!”.

– Sokan úgy gondolják, hogy csak Afrikában, Ázsiában üldözik a keresztényeket, pedig Európában is. Németországban levetették a keresztet az iskolai tantermekben, amelyeket csak „fenntartással” árusíthattak a híres strasbourgi karácsonyi vásáron, egy francia kisvárosban pedig a közterületről elvitették Szent János Pál szobrát, mert túl nagy volt rajta a kereszt.

– A felsorolt európai események csak a jéghegy csúcsát jelentik. A különböző médiumokban, de lassan a közélet néhány más területén is általánossá válik a keresztények és az értékrendjük nyilvános kigúnyolása, megvetése. Érthetetlen, hogy miért a keresztények, azon belül a katolikusok kerültek ezen kultúrharcosok figyelmének középpontjába. Illetve értjük, mert az előző kérdés vonatkozásában azt is el kell mondanunk, hogy immár csak a katolikusok védik következetesen a természetes erkölcsi értékeket. Az Ön által felsorolt jelenségek közé tartozik, s ez talán sokak figyelmét elkerülte, hogy ősszel a münsteri városháza Béke-termében a G7-ek külügyminiszterei által tartott találkozó helyszínén, bár több vallásnak a szimbólumai is jelen voltak, de csak a keresztények jelképét, a keresztet távolították el. Azért visszatetsző ez a megkülönböztetés, mert bár helyesen az ott levő menórákhoz nem nyúltak, viszont a kereszt zavarta a rendezők szemét. Ez is azt erősíti, hogy most a kereszténység került az ideológiai küzdelem célkeresztjébe.

– A helyzet nem jó, sőt mintha egyre rosszabb lenne, de azért a jövő nem reménytelen. Például adventben, a reggeli hat órakor kezdődő rorátén több mint húsz ministráns is volt a szentistvántelepi templomban, amely a vasárnapi szentmiséken pedig tömve van.

– Valóban, reménykeltő jelenségek is mutatkoznak. Talán abból fakadóan is, hogy miként a szocializmus idején, még a nem vallásosak is a vallásosak oldalára álltak, éppen mellőzött vagy üldözött voltuk miatt. Be kell látnunk, sok kortársunk nem él vallásosan, mert hiányzik életükből az e fajta neveltetés. Aki nem élt át otthon a családban mély, hitből táplálkozó élményeket, az csak különös egyéni ajándékként részesülhet az Istennel való találkozás örömében. Minden bizonnyal az említett szentmisék inkább a vallásosabb családok ünnepei, de bízunk abban, hogy mások is megtalálják az Istenhez vezető utat. Ebben törekszünk, mint Egyház, segítségükre lenni, elvinni őket Jézushoz. Minden bizonnyal az Ön által említett ministránsoknak is és mindazoknak, akik ezeket a hajnali szentmiséket látogatták, ez életre szóló, életet formáló élmény lesz.

– Ferenc pápa örömvasárnapján azt kérte a Szűzanyától, hogy segítsen nekünk, hogy a Betlehemben született Gyermek kicsinységében felismerjük Isten nagyságát. Ilyen nehéz megérteni Isten jóságát, aki Fiát küldte megváltani a bűnös világot?

– A Szentatya üzenetének bizonyára az van a hátterében, hogy Jézusnak, az Isten Fiának földi születése egyszerre segíti is és nehezítheti is az Ő istenségének felismerését. A Gyermekben a közvetlenség, a minden ember által ismert gyengéd szeretet könnyebbé teheti Isten hozzánk lehajló szeretetének felismerését. Mások számára viszont éppen ez teszi nehézzé a megértést, mert törékeny emberi gyermekben jelenik meg előttünk a mindeneket alkotó, végtelen Isten. Ez a megtestesülés, a karácsony csodája, amely az ember értelmét megragadja és gondolkodásra készteti.

Azért kérjük e titok megértéséhez a Szűzanya segítségét, mert számára sem volt könnyen érthető és felfogható a csoda, hogy az örök Isten Fiának földi édesanyjává legyen. A Szűzanya szemlélődő, Isten akaratára figyelő, s az azt feltétel nélkül elfogadó alázatára van szükségünk nekünk is ahhoz, hogy karácsonyról karácsonyra közelebb kerüljünk a Szent Ágoston által is megfogalmazott titok megértéséhez: „A jászolban fekszik, de a világot tartja fenn; …hogy ugyanis erős legyen a gyöngeség, gyönge lett az erősség”.

Minden kedves olvasónak e titkot boncolgató karácsonyi ünnepet, és az új esztendőre Isten áldását kérem!

Dr. Veres András győri megyéspüspök,

az MKPK elnöke