Belföld
Vízkereszt: Krisztus működésének kezdete
„Szép jel és szép csillag, szép napunk támad” – éneklik a gyermekek az ünnephez kapcsolódó csillagjárás népszokásban
Vízkereszt a 4. század elején került be a liturgiába mint Jézus Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és a Háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepe. Később elsődleges témája keleten Urunk keresztsége (erre emlékeztet a vízszentelés) és nyugaton a Háromkirályok látogatása lett. A római egyház szertartásai szerint ezen a napon vizet és tömjént szenteltek. A víz megszentelésének, azaz megkeresztelésének szertartásából ered a magyar vízkereszt elnevezés.
A keleti egyházakban sokáig egyet jelentett a születés és az epifánia („epiphania Domini”, az Úr megjelenése). Az ünnep egyik tartalma a napkeleti bölcsek hódolata az újszülött Krisztus előtt: aranyat ajándékoztak a Királynak, tömjént az Istennek és mirhát az Embernek. Másik eleme Krisztus keresztségének és nyilvános működése kezdetének fölidézése: az evangéliumi történet szerint Jézus megkeresztelkedésekor a Jordán folyónál az Atya szózata hangzott fel – „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik” –, a Szentlélek pedig galamb képében alászállt, ezzel a teljes Szentháromság kinyilatkoztatta önmagát. Az ünnep harmadik jelenete, hogy Jézus a kánai menyegzőn első csodatételeként a vizet borrá változtatta.
Az ünnep jellegzetes eseménye a házszentelés, amikor a pap szenteltvízzel meghinti a lakásokat, megáldja lakóit, majd az ajtóra fölírják az évszámot és a népi értelmezés szerint a Háromkirályok nevének – Gáspár, Menyhért, Boldizsár – kezdőbetűit 20+G+M+B+18 alakban.A betűk eredeti jelentése a latin áldásformula rövidítése: Christus Mansionem Benedicat, azaz Krisztus áldja meg e házat.
Hazánkban az ünnephez kötődően számos népszokás alakult ki. Vízkeresztkor utoljára meggyújtják a karácsonyfa gyertyáit, szétosztják a megmaradt édességet, majd a fát egy ágacska kivételével tűzre teszik. Este zajlik a kántálás és a betlehemezéshez hasonló csillagjárás vagy csillagozás, ennek során gyerekek idézik föl a bibliai háromkirályok alakját. A betlehemi csillagot körülhordozva elénekelték a „Szép jel és szép csillag, szép napunk támad” refrénű csillagéneket.
Ezzel a nappal kezdődik a hamvazószerdáig tartó farsangi időszak.
A keleti egyházakban sokáig egyet jelentett a születés és az epifánia („epiphania Domini”, az Úr megjelenése). Az ünnep egyik tartalma a napkeleti bölcsek hódolata az újszülött Krisztus előtt: aranyat ajándékoztak a Királynak, tömjént az Istennek és mirhát az Embernek. Másik eleme Krisztus keresztségének és nyilvános működése kezdetének fölidézése: az evangéliumi történet szerint Jézus megkeresztelkedésekor a Jordán folyónál az Atya szózata hangzott fel – „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik” –, a Szentlélek pedig galamb képében alászállt, ezzel a teljes Szentháromság kinyilatkoztatta önmagát. Az ünnep harmadik jelenete, hogy Jézus a kánai menyegzőn első csodatételeként a vizet borrá változtatta.
Az ünnep jellegzetes eseménye a házszentelés, amikor a pap szenteltvízzel meghinti a lakásokat, megáldja lakóit, majd az ajtóra fölírják az évszámot és a népi értelmezés szerint a Háromkirályok nevének – Gáspár, Menyhért, Boldizsár – kezdőbetűit 20+G+M+B+18 alakban.A betűk eredeti jelentése a latin áldásformula rövidítése: Christus Mansionem Benedicat, azaz Krisztus áldja meg e házat.
Hazánkban az ünnephez kötődően számos népszokás alakult ki. Vízkeresztkor utoljára meggyújtják a karácsonyfa gyertyáit, szétosztják a megmaradt édességet, majd a fát egy ágacska kivételével tűzre teszik. Este zajlik a kántálás és a betlehemezéshez hasonló csillagjárás vagy csillagozás, ennek során gyerekek idézik föl a bibliai háromkirályok alakját. A betlehemi csillagot körülhordozva elénekelték a „Szép jel és szép csillag, szép napunk támad” refrénű csillagéneket.
Ezzel a nappal kezdődik a hamvazószerdáig tartó farsangi időszak.