Utca és szálló, hajlék nélkül a fővárosban

Mostanra teljesen kiépült a budapesti hajléktalanellátó intézményhálózat, és a szakmai együttműködésnek köszönhetően kevesebb az utcán élő emberekkel kapcsolatos konfliktushelyzet – állapította meg hivatalból indított idei átfogó vizsgálatában az ombudsman. Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala a közelmúltban tudatta: az előző évekhez hasonlóan felmérte a téli krízisidőszak fővárosi hajléktalanellátását és a hajléktalanok helyzetét. Székely László előrelépésként értékelte, hogy a pályázati források időben váltak elérhetővé, és – a korábbiakkal ellentétben – nem jelentett adminisztrációs és költségvetési gondot, ha egy hajléktalan egy nap több nappali melegedőt is igénybe kívánt venni.

A jelentés ugyanakkor hangsúlyozta: a lábadozóként is működő átmeneti szállók, nappali melegedők egészségügyi ellátó funkciójának jobban kellene érvényesülnie. Az ombudsman úgy vélte, kiemelt feladat a pszichiátriai, addiktológiai gondokkal küzdő hajléktalanok elhelyezésének, gondozásának megszervezése és finanszírozása. Javasolta, hogy ellenőrizhető minimum követelményekkel határozzák meg az egyes intézménytípusokban nyújtandó ellátások körét, és úgy találta, hogy maradtak pontosítandó kérdések a központi nyilvántartási rendszer alkalmazásáról.

Az alapvető jogok biztosa indítványozta Balog Zoltánnál, az emberi erőforrások miniszterénél a nyilvántartási rendszer és jogszabályi környezet felülvizsgálatát. Javasolta, hogy a tárca tekintse át, miként lehetne finanszírozni a párhuzamosan igénybe vehető intézményi ellátásokat, és kérte a minisztertől, kezdeményezze a lábadozók, átmeneti szállók jogszabályi és finanszírozási hátterének pontosítását.

Öt év alatt legalább ötvenezer ember éjszakázott hosszabb-rövidebb ideig közterületen vagy hajléktalanszállón, azaz közvetlen családtagjaikkal együtt öt év alatt legalább százezer embert érintett közvetlenül a hajléktalanság Magyarországon – áll a Február Harmadika Munkacsoport legutóbbi felmérésének összegzésében. Eszerint továbbra is nagyon sokan betegek, munkaképtelenek, tartósan munkanélküliek közöttük, és tízből csupán egy él rendszeres, kettő pedig alkalmi munkából. A jelentésben leszögezik: „A hajléktalan élethelyzet a szélsőséges kirekesztettség egy formája, az egyéni, társadalmi, intézményi megtartó erők, segítő rendszerek hiányának folyamatosan elfogadhatatlan következménye.”
Idén február 3-án 10 928 hajléktalanhelyzetben lévő ember válaszolt az országos felmérés kérdéseire, közülük 3689-en közterületen, 7239-en pedig hajléktalanszállón laktak. A kérdezők vidéki városokban kétszer annyi (2488) fedél nélkül élő embert találtak, mint Budapesten (1021).

A munkacsoport szerint a felmérések azt jelzik, hogy Budapesten évről évre hullámzó, enyhén csökken a közterületeken élők száma. A belső kerületekben csökken, Budán és a külső pesti, dél-pesti kerületekben pedig nő a számuk. A felmérésből kiderült, hogy Szegeden, Debrecenben és különösen Pécsett többen élnek fedél nélkül, mint ahányan szállón kapnak helyet. Budapesten, Győrben, Dunaújvárosban és Szombathelyen a fedél nélküliek aránya kisebb az országos átlagnál.