Belföld
Tarlós István: Mindenkinek szembe kell néznie a múlttal
A budapesti gettó felszabadulásának 73. évfordulója alkalmából megemlékezést tartottak a fővárosban
"Magyarország és a főváros túlnyomó többsége ma összefog annak érdekében, hogy ebben a hazában semmilyen etnikai, faji vagy vallási közösséghez tartozó honfitársunk ne szenvedhessen el sérelmet, hogy hasonló szörnyűségek ne ismétlődhessenek meg" - fogalmazott a főpolgármester. Emlékeztetett arra, hogy a budapesti gettó területén több tízezer ártatlan ember szenvedett, és több ezer vesztette életét a második világháború kegyetlen végjátékában.
Tarlós István hangsúlyozta: nehéz, de kötelező a 20. század egyik legkegyetlenebb időszakáról beszélni, mert a bűnre és a felelősségre emlékeztet. A magyarországi zsidóság története mindig is elválaszthatatlan volt a magyarság történetétől - mondta.
A főpolgármester szólt arról, hogy a trianoni békeszerződést követő időszak a zsidó származású magyarok számára általában a jogegyenlőség és az akadálytalan előrehaladás végét is jelentette. Az 1930-as években a zsidótörvények megszavazása, a zsidók munkaszolgálatra berendelése, elhurcolása és számos vidéki pogrom után már körvonalazódott, hogy a magyarországi és budapesti zsidóságra milyen sors vár.
A náci Németországnak a zsidóság megsemmisítésére irányuló programjáról, a "végső megoldásról" 1942 januárjában határoztak, ebben célul tűzték ki a sokmilliós európai zsidóság gyakorlatilag teljes kiirtását. A német megszállás után Magyarországon is azonnal megkezdődött a zsidó emberek gettókba gyűjtése - idézte fel.
Tarlós István elmondta, a nyilas vezetés 1944 november közepén határozta el, hogy a teljes budapesti zsidó lakosságot erőszakos eszközökkel elkülöníti. A VII. kerületben kijelölt úgynevezett "nagy gettó" kevesebb mint fél négyzetkilométer nagyságú összefüggő terület volt. Innen előbb több mint tízezer nem zsidó polgárt kiköltöztettek, majd a helyükre a sárgacsillagos házakból mintegy 40 ezer zsidó embert zsúfoltak be. A területet december elején zárták le, és a létszám néhány hét alatt elérte a csaknem 70 ezret.
Az idő múlásával a gettó lakóinak helyzete drámai mértékben tovább romlott: fertőző betegségek terjedtek, az élelem nagyon kevés volt, az utolsó időszakban az emberek már tömegesen haltak éhen.
A budapesti volt Európa utolsó és egyik legnagyobb gettója: "története megrázó, de a történelem sorsdöntően kedvező fordulatának köszönhetően lakói tömeges elpusztítására (...) már nem került sor". Közel hatvanezer túlélő léphetett ki 1945 januárjában a lebontott falak mögül - fogalmazott a főpolgármester.
Tarlós István kiemelte: a 21. században alapvető szükségszerűség, hogy a ma élők és a következő nemzedékek tagjai is honfitársaikat megbecsülő, az emberi élet és érzelmek tiszteletére alapuló társadalommá szerveződjenek.
Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke azt mondta, most, amikor újra érezni a gyűlölet konjunktúráját Európában, szelíden jelezni kell: a gyűlölet mindent elpusztít maga körül, előbb-utóbb a gyűlölködőket is. A történelem bizonyította már, hogyan válik néhány évtized alatt az ártatlannak tűnő kocsmai zsidózás történelmi kataklizmává - közölte. Kiemelte, nem fogadkozásokra van szükség, hanem mindennapos, aprólékos munkára. Munkára a családban, az iskolában, a munkahelyeken, a villamoson. Munkára, hogy mi már szebb családi emlékeket adhassunk tovább - hangsúlyozta. Heisler András kijelentette: ami történt, az az emberiség szégyene, soha nem megbocsátható, jóvátehetetlen, de a rombolás és az újjáépítés nem múló emlékezete reményt és jövőt jelenthet, ha mind úgy akarjuk.
"S mi úgy akarjuk, de egyedül nem megy. A diaszpóra élni akaró zsidósága Magyarországon csak a többségi társadalom együttműködésével képes erre. Nem rövidtávú, hirtelen felismerésen alapuló szavazatszerző filoszemitizmusra, hanem befogadó és elfogadó társadalomra vágyunk"- fogalmazott. Hozzátette: szeretnék, ha a keresztény többségű Magyarország polgárai bármikor készek lennének követ tenni a zsidó sírokra, és lefognák azok kezét, akik követ készülnek dobni a zsinagógákra.
Ács Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnöke kiemelte, kötelességüknek tartják, hogy minden évben emlékeztessenek a nyilas rémuralom által a budapesti zsidóság ellen elkövetett borzalmakra, fejet hajtsanak az áldozatok előtt ás hálával gondoljanak a gettót felszabadítókra.
Frölich Róbert országos főrabbi arról beszélt, hogy a korabeli felvételek sokkal nagyobb bűnt árulnak el, mint a tevőleges gyilkosságok: a "gyilkos közönyt". "Auschwitz után lehet verset írni, (...) lehet antiszemitának lenni, egyet nem lehet: közönyösnek lenni, mert a közöny (...) egy újabb halálos utat indíthat el" - fogalmazott.
A megemlékezés kezdetén a megjelentek, csatlakozva a Zsidó Világkongresszusnak a közösségi médiában indított kampányához, #weremember; #emlékezzünk feliratú táblákat tartottak magasba.
A megemlékezésen részt vett mások mellett Latorcai Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal társadalmi és örökségvédelmi ügyekért, valamint kiemelt kulturális beruházásokért felelős helyettes államtitkára, Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, a DK vezetője, Fodor Gábor, a Magyar Liberális Párt elnöke és több Budapestre akkreditált diplomata is. A Mazsihisz és a BZSH rendezvényének zárásaként a Wesselényi utcai emléktábla alatt koszorúkat helyeztek el.
"Amíg létezik kirekesztés, a holokauszt áldozatainak van érvényes üzenete"
A gyűlölet és a kirekesztés ellen emelték fel hangjukat a gettó felszabadításának 73. évfordulóján az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) által szervezett megemlékezés szónokai csütörtökön a Dohány utcai gettóemlékfalnál.
Amíg a társadalomban létezik kirekesztés és gyűlölet, addig a holokauszt során meggyilkolt mártíroknak van érvényes üzenete a jelenre - mondta Oberlander Báruch, a Budapesti Ortodox Rabbinátus és a Chábád Lubavics irányzat magyarországi vezetője. Hozzátette: a mártírok sorsa arra tanít, nem szabad hagyni, hogy a nézeteltérések, véleménykülönbségek személyes gyűlöletté váljanak.
Nem szabad csak a mártírok halálára emlékezni, és elfelejteni az életüket, hogy miként ünnepelték a szombatot, mit ettek, és hogyan házasodtak, milyen értékeket vallottak - fogalmazott Oberlander Báruch az EMIH megemlékezésén.
Schiffer János, a Nácizmus Üldözötteinek Országos Egyesülete (NÜB) elnöke hangsúlyozta: a nácik által elpusztított áldozatok ártatlanok voltak, nem volt más bűnük, mint hogy zsidónak vagy cigánynak születtek, másképpen gondolkodtak és másként szerettek, vagy nem tűrték az erőszakot.
Beszélni kell arról, hogy a 600 ezer magyarországi zsidó ember elpusztításához magyarok is aktívan segédkezet nyújtottak, de nem szabad megfeledkezni azokról sem, akik embereket mentettek szembeszállva a legszörnyűbb emberpusztító gépezettel - emelte ki Schiffer János.
Sándor György holokauszt-túlélő hangsúlyozta: a budapesti gettóban 162 házban 70 ezer embert zsúfoltak össze, egy lakásra átlagosan 14 ember jutott, miközben az egy főre jutó napi élelem 700-800 kalória volt, a fele egy átlagos felnőtt igényének. Személyes emlékeit felidézve elmondta azt is, hogy a gettóhoz tartózó Klauzál tér jelentős részét elfoglaló légoltalmi medence január közepén színültig volt holttestekkel, akárcsak a mellette álló patika belső tere is.
Győrfi László, a hitközség alelnöke kiemelte: az EMIH célja hiteles életet, hiteles zsidó jövőt mutatni a fiataloknak. Emlékeztetett: a gettóemlékfal egyben a Bét Menáchem Általános Iskola fala is, ahol több százan tanulnak.
A rendezvényen az áldozatok emlékére Oberlander Báruch mondott kádist, majd a jelenlévők - köztük Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes, Hassay Zsófia, Terézváros polgármestere, Vattamány Zsolt, Erzsébetváros polgármestere, a diplomácia testület tagjai és a belvárosi iskolák diákjai - meggyújtották az emlékezés mécseseit.
A rendezvény után a Bét Menáchem Általános Iskola dísztermében beszélgetést rendeztek Molnár Andorné Klára auschwitzi holokauszt-túlélővel és Gellért Gábor gettótúlélővel.