Belföld
Speciális jeltolmácsok siketvak embereknek
A hallás- és a látássérültek csak korlátozott mértékben férnek hozzá az információkhoz, ezért egy kívülálló számára olykor egyszerűnek tűnő kérdésekben is járatlanok
A csoportot jeltolmácsok kísérik. Egy rövidke filmet vesznek fel, amelyen üdvözlik európai sorstársaikat. Előtte a jeltolmácsok különböző jeleléssel fordítják számukra, mit kell majd elismételniük.
A közhiedelemmel ellentétben ugyanis nem csak egy kommunikációs csatorna létezik – tudjuk meg immár a Siketvakok Országos Egyesületének (SVOE) budapesti központjában. Azoknak a siket gyengénlátóknak, akik valamilyen kis százalékban még képesek látni, a jelnyelv segítségével fordítanak vagy a taktilis jelnyelvet alkalmazzák, utóbbi esetben a jelnyelvet tenyérbe jelelik. A születésüktől fogva vakoknak, akik később veszítik el hallásukat, a Braille-abc jeleivel adják át az információt, szintén tenyérbe. Tolmácsolnak még az úgynevezett Lorm-abc betűjelölő módszerrel is, ilyenkor a tenyér meghatározott pontjainak érintésével „betűzik” a szavakat. A korábban látóknak hasonló szisztémával, csak nem jeleket, hanem a betűket írnak a tenyerükbe.
Elsőre még befogadni is sok, és akkor még nem ejtettünk szót arról, milyen bonyolult hatósági, jogi, egészségügyi és sok egyéb hivatalos ügyben van szükség a tolmácsok munkájára. Az egyesület egyik jeltolmácsa, Ambrus Adrienn korábban dolgozott a magyar Országgyűlésben és az Európai Parlamentben is, munkája során rengeteg érdekes esettel találkozott, bár némelyikről lemondott volna. Többször hívták például bírósági tárgyalásra, akadt, amelyik nyolc órán át tartott. Előfordult, hogy gyilkossági ügyben kellett jeltolmácsolnia, ahol hosszasan részletezték, milyen sérüléseket szenvedett el az áldozat.
Az országban jelenleg huszonhárom jelnyelvi tolmácsszolgálat működik, ami nagy előrelépés a korábbiakhoz képest, hiszen korábban egyáltalán nem voltak tolmácsszolgálatok, azok létrejötte a kétezres évek elejére tehető. Lassan fejlődött a rendszer, igazából az utóbbi tíz évben formálódott sokat a hálózat – mondja Győrffy Ildikó, a SVOE Jelnyelvi Tolmácsszolgálatának szakmai vezetője. Ma már szerencsére minden tolmácsszolgálatnak kell alkalmaznia siketvakokat segítő speciális tolmácsot is, akik részt vettek egy kilencven órás képzésben, ami biztosítja a siketvak személyek számára a kommunikációs akadálymentesítést.
A siketvakok közül a legtöbben felnőtt korban, tíz-tizenöt év alatt folyamatosan veszítik el a látásukat, ahogy arra is akad példa, hogy vakok hallása károsul egy betegség miatt. Judit (a hölgy nevét kérésére megváltoztattuk – a szerk.) látása is évről évre lett gyengébb, míg el nem érte a jelenlegi kilencvenöt százalékos látásvesztést, amivel lényegében teljesen vaknak számít. Judit és nővére a vakság egyik típusától, a látóérszűkülettől szenved, közismertebb nevén a testvérpár csőlátással éli mindennapjait. Ez azt jelenti, hogy egy nagyon szűk sávban „látnak”, igen gyengén.
Vagyis Judit a szemmagasságában található világ egy rendkívül szűk tartományát érzékeli. A kétgyermekes anyuka elmondja: csőlátása miatt nagyon veszélyes számára a közlekedés, különösen a kerékpárosoktól tart, már nem egyszer szenvedett miattuk balesetet. Több alkalommal nekiment az utcán sétáltatott kutyáknak, vagy bukott el pórázukban, illetve lépett gödörbe. Ezért lassan jár, a lépcsőn két kézzel, erősen kapaszkodik. Bevásárolni vagy a tömegközlekedési eszközökre felszállni nem tud segítség nélkül. Egy negyvenöt négyzetméteres kis lakásban élnek férjével, akivel két hallássérült gyermeket nevelnek, szerencsére a fiúk látnak és a kisebbik hallókészülékkel jól hall. Amíg Judit látása megengedte, a Főkefénél, később az egyik hipermarket láncnál dolgozott, hat éve azonban már nem talál munkát. Tizenkét éve ügyfele a SVOE tolmácsszolgálatának, most azért érkezett, mert állapotrosszabbodás miatt szeretne változtatni rokkant besorolásán, ám a szükséges papírok beszerzése és kitöltése igen nagy gondot okoz számára. A kormányhivatalhoz benyújtandó dokumentumokat az egyesület szociális munkása, Bodó Gábor töltötte le számára, a tennivalókat pedig Győrffy Ildikó tolmácsolja Juditnak. Az egyik papírt a háziorvoshoz kell vinnie, a többit Ildikó tölti ki, hiszen az ügyfél erre nem volna képes.
És ha már szóba került Bodó Gábor munkája: szociális munkás nem dolgozik minden jeltolmács szolgálatnál, a SVOE-ban is csak azért, mert Gábort egy másik, uniós rehabilitációs pályázat keretében is alkalmazzák. Ahol nincs szociális munkás, ott a jeltolmácsnak kell kitalálnia, hogyan oldja meg az ügyfél problémáját. Egyébként pedig az ügyfél vagy családja kínlódja ki a megoldást. Kívánatos volna, hogy minden tolmácsszolgálatnál alkalmazzanak egy szociális munkást – szögezi le Győrffy Ildikó.
Problémás terület a segédeszköz-ellátás is, hiszen az úgynevezett beszélő eszközök nem számítanak orvosi segédeszköznek, így nem támogatja a TB. Egyes termékekre, méltányossági kérelem alapján nyújtanak bizonyos fokú kedvezményt. Olykor több százezer forintos eszközökről beszélünk, nagyon nem mindegy tehát, mennyiért juthatnak hozzá a siketvakok – magyarázza Gangl Tamás, a szervezet elnöke. Hozzáteszi: jogszabályi változtatást igényelne az alanyi jogon járó közgyógyellátás kérdése is, amelyet úgy módosítottak pár éve, hogy teljes mértékben rokkantsági ellátáshoz kötötték. Azonban a fogyatékkal élők egy része különböző okok miatt nem részesülhet rokkantsági ellátásban.
A Siketvakok Országos Egyesülete minden hónapban rehabilitációs klubot tart, amelyen kérdéseket tehetnek fel az egyesület tagjai. Akadnak olyanok, akik az alkalomra Nagykanizsáról érkeznek. A helyiségben több jeltolmács fordít, Papp Gábornak például mindkét kezét fogja Ambrus Adrienn, úgy adja át számára az információt. A születésétől fogva siket férfi huszonöt éves koráig látott, több mint húsz éven át az Akadémiai Nyomdában dolgozott, ám egy szembetegség következtében mára semmit sem lát.
Az egyesület szociális munkása arról tart tájékoztatót, miként lehet igénybe venni a különböző állami támogatásokat. Sajnos a siketvakok, a siketek és a látássérültek állapotuknál fogva csak korlátozott mértékben férnek hozzá az információhoz, ezért egy kívülálló számára olykor egyszerűnek tűnő kérdésekben is járatlanok. Így például akad, aki nem tudja, hol lehet jó minőségű fehér botot beszerezni, vagy milyen kedvezményeket lehet igénybe venni, esetleg a különböző szervezetek tagkártyái mire jogosítják fel tulajdonosaikat. Kitalálunk valamit – mondja Bodó Gábor többször is, ha olyan kérdés merül fel, amire azonnal nincs válasza, de nem mondja, hogy nem tudja megoldani a problémát. Az egyesülettől senkit nem engednek haza dolgavégezetlenül.