Rezsicsökkentés a valódi civileknél

Fülöp Attila: A visszajelzések igazolják a törvényi változásokat (Fotó: Bodnár Patrícia)

– Hogyan látja a civil szervezetek lehetőségeit az idén?

– Magyarországon ma több mint hatvankétezer bejegyzett civil szervezet van, ezek között a legkisebb helyi egyesületektől kezdve a nagy intézményfenntartókig sokfélét találunk. Hamis képet festene, ha valamiféle homogén egységként tekintenénk erre, fontos látni a különbségeket. Tavaly, illetve tavalyelőtt született egy olyan jogszabálymódosítási csomag, amely azt tűzte ki célul, hogy megvalósuljon a „civil rezsicsökkentés”, vagyis egyszerűbbé tegyük a szervezetek működését mind a nyilvántartásba vétel, mind a későbbi változásbejegyzések alkalmával. A módosításoknak köszönhetően kevesebb idő alatt sokkal kiszámíthatóbbá vált az eljárás, függetlenül attól, hogy területileg hol zajlik a procedúra. Már vannak pozitív visszajelzések.

– Tudna példát mondani?

– Sokszor panaszkodtak arra, hogy a hiánypótlás nagyon hosszadalmas, akár egy-másfél évig is elhúzódhat egy ügy, ez megváltozott, csak egyszer lehet hiánypótoltatni. Az új szabályozás minden eleme egyetlen célt szolgál: a civil, aki az energiáját, pénzét és szabadidejét egy általa fontosnak tartott ügyre fordítja, ne azzal töltse az idejét, hogy ügyvédekkel bíróságra jár, és alapszabályt módosít. Fontosnak tartom, hogy most elsősorban azokról a civilekről beszélünk, akik helyi vagy országos szinten valamilyen közösségteremtő munkát végeznek, legyen szó bármilyen területről. Ők azok, akik csendben végzik a munkájukat, ezzel szemben sokszor azt halljuk, hogy a civil szó vagy a „mi, civilek” önmeghatározás éppen egy hangos kisebbség sajátja, amely inkább politizál, megpróbálja elfoglalni a sajtó felületét és magát civilként feltüntetni. Ezért is fontos jelezni, hogy több mint hatvankétezer civil szervezetről van szó az országban.

– Milyen az együttműködés ezekkel a szervezetekkel?

– Ebben a kormányzatnak két dolga van, szem előtt tartva azt is, hogy a civilek mégis elsősorban maguk szeretnének tevékenykedni: egyrészt egyszerűsítésekkel kedvezőbb törvényi kereteket alkotni számukra – ezt egyébként az ellenzéki pártok, amelyek most civilellenességgel vádolják a kormányt, nem szavazták meg –, másrészt konkrét támogatást biztosítani.

– Ez utóbbi terén mire lehet számítani?

– Már az új kormányzati ciklusban, 2010-ben száznegyvennégymilliárd forintot adott az állam vagy több helyi önkormányzat a civil szervezeteknek különböző csatornákon, míg 2016-ban, amiről az utolsó lezárt évi adatok szólnak, ez a szám kétszáznegyven milliárd volt – ez közel hetvenszázalékos növekedés. Nőtt a támogatás, és a jogszabályi környezet könnyítette a működést: mindez jól mutatja, sokkal komolyabb segítséget nyújtunk a szervezeteknek, mint amiben korábban volt részük. Ráadásul létrehoztuk a Civil Információs Centrumokat: minden megyében és a fővárosban is van egy civil egyesület vagy alapítvány, amely feladatul kapta, hogy állami támogatásért cserébe térítésmentesen segítse a megyei civil szervezeteket szakmai vagy éppen pályázati tanácsadással.

– Ez a gyakorlatban hogyan valósul meg?

– Ha egy helyi, kis civil szervezet például felkeresi a megyei Civil Információs Centrumot azzal, hogy nincs számítógépe, de szüksége lenne rá, a megyei szervezet segít elkészíteni egy pályázatot a beszerzéshez. Vagy, ha jogi tanácsadásra van szüksége, abban is tudnak segítséget nyújtani. Ezt azért vezettük be, hogy a helyi szervezetek ne csak a kormányon vagy kormányhivatalokon keresztül kommunikálhassanak, hanem fordulhassanak egy hozzájuk hasonló szervezethez, amelynél gyorsabban és könnyebben választ kaphatnak a kérdéseikre.

– Érkezett már vidéki, megyei szervezetektől konkrét visszajelzés a hatékonyságról?

– Az elsődleges nyilvántartás a bíróságokon van, azok az adatgazdák, de kapcsolatban vagyunk velük, és kértünk tőlük adatot annak érdekében, hogyha kell, változtassunk a rendszeren a visszajelzések alapján. Született is egy törvény, a végrehajtási rendeletek pedig 2017 márciusában, ezért most még korai lenne teljes képet alkotnunk róla. Az idén többet fogunk tudni.

– Hogyan áll most a külföldről támogatott civil szervezetek ügye?

– Tavaly júniusban hozott törvényt az Országgyűlés arról, hogy azok a szervezetek, amelyek 7,2 millió forint felett kapnak támogatást külföldről, önbevallásos alapon be kell, hogy jelentsék ezt. Van egy felület, ahol ezt nyilvántartjuk, az interneten bárki megnézheti. Jelenleg összesen hetvennyolc szerepel a listán. Ahhoz képest, hogy mekkora volt a felhajtás, a jelek szerint a hatvankétezerből mindössze ennyi szervezetet érint a törvény: a nagy karitatív szervezetektől kezdve a kicsi állatvédőkig igen széles a skála. Világosan látszik, hogy a többség – köztük a nagy karitatív szervezetek – számára az átláthatóságot szolgáló törvény betartása semmilyen problémát nem jelent. Persze tudunk egy-két szervezetről, amely már előre közölte, nem fogja bevallani a külföldi támogatásokat, azok valóban nem tettek eleget törvényi kötelezettségüknek. Nekik is tisztában kell lenniük azzal, hogy a törvény be nem tartása szankciókkal jár, mint bármely más jogszabály esetében.

– Milyen kapcsolatban áll a bejelentési kötelezettség a közhasznúsággal?

– Nincs közvetlen kapcsolat. Minden civil szervezet a törvény hatálya alá tartozik, kivéve a vallási vagy nemzetiségi tevékenységet végzőket, illetve a sportszervezeteket.

– Beszéltünk a külföldről támogatott magyar szervezetekről, de nem esett még szó a külföldön működő magyar szervezetekről. Mi a helyzet velük? Milyen az együttműködés?

– A civil és egyházi területen – hiszen ez sokszor összekapcsolódik – számos együttműködési lehetőség van a külföldi magyar szervezetekkel, legyen szó akár a Kőrösi Csoma Sándor Program, akár a Petőfi Sándor Program ösztöndíjáról. A felajánlott adóegyszázalék éves szinten körülbelül nyolcmilliárd forint, de vannak olyan adózók, akik nem nyilatkoznak erről. Az ő egy százalékuk a Nemzeti Együttműködési Alaphoz kerül, amely pályázatokat ír ki civil szervezeteknek, és így tulajdonképpen ugyanúgy az egyesületek juthatnak hozzá a támogatáshoz. Az alaphoz az elmúlt négy évben már határon túli szervezetek is pályázhatnak egy magyarországi társpályázóval együtt, az idéntől pedig a határon túli szervezetek saját maguk is tudnak pályázni, feltéve, hogy volt már egy sikeres pályázatuk. És a határon túli szervezetek ugyanúgy fordulhatnak segítségért a Civil Információs Centrumokhoz.

– Van olyan terület, ahol nagyobb civil aktivitásra lenne szükség?

– A civil szervezetek megalakulásának háttere – jobban mondva, a gyökere és a lelkülete – az, hogy az ember társas lény, szolidáris, és szívesen tölt másokkal időt. Sajnos ezt a lelkületet a rendszerváltoztatás előtt próbálták kiirtani a társadalomból, az utóbbi csaknem harminc évben viszont újjáéledt. Minden terület fontos, ahol van társadalmi aktivitás, hiszen a civil szervezetek mindenütt kiegészítik azt a munkát, amit az állam és az önkormányzat végez.