Örökimádás és kultúra a főváros szívében

Osztie Zoltán: Lelkipásztorként látom, mekkora gond van a házasságokban, a családokban, mi történik az európai kereszténységgel. Önerőből nem tudunk ezen úrrá lenni, bőven van miért imádkozni (Fotó: MH)

– Másfél éve újították fel a templomot. Mennyire sikerült belaknia, „birtokba vennie” a belvárosi közösségnek azóta?

– A liturgikus alkalmakon az utóbbi időben egyre inkább látjuk, hogy telik, lassanként megtelik a templom. Nemrégen hirdettük meg azt is, hogy örökimádás indul nálunk: 2018. január elsején nulla órától egy éven át egész napos szentségimádásnak ad otthont a templom. Ezzel szeretnénk lehetőséget teremteni a Krisztussal való találkozásra vágyóknak arra, hogy itt bármikor békességet és lelki nyugalmat találjanak. Ez már azáltal is sokakat vonz, hogy a program miatt a templom nyitva van, megközelíthető, a helyszín pedig egyre inkább bekerül – helyesebben visszakerül – az itt megforduló emberek tudatába. Kulturális programoknak is otthont adunk, így a hangversenyélet föllendítése is hozzájárul a templom megtöltéséhez. Speciális programunk, hogy a kerület roma nemzetiségi önkormányzata már második éve nálunk tartja karácsonyi ünnepségét, a csomag- és adományosztást is, sőt, az adventi időben roma zenészek muzsikáltak a templom előtti vásár pódiumán.

– Honnan jött ez az ötlet?

– Jó az együttműködés nemcsak a kerületi önkormányzattal, de a Kozma Blanka által vezetett roma kisebbségi önkormányzattal is, hiszen már korábban, az Idők jelei program során együtt dolgoztunk.

– Kevesen tudják, hogy a templom tulajdonosa a Fővárosi Önkormányzat. Miért?

– Ennek történeti okai vannak: ez a templom sosem volt mai értelemben vett egyházi tulajdon, mert kegyura a tizenharmadik század óta Pest városa. A kegyúri jogokat utóbb a főváros örökölte, és sok egykori funkciót is átvett, aminek köszönhetően ma hatékony az együttműködés az önkormányzat és a plébánia között, ez különösen a turisztikai területen mutatkozik meg.

– Népszerű a templom a turisták körében?

– Nagyon. A nyitott templomok éjszakáján egyetlen nap alatt nyolcszázötvenen fordultak meg itt valamilyen programon. Más kérdés, hogy a napi liturgikus életben nem számolhatunk állandóan ilyen létszámmal, ez azonban nem belvárosi sajátosság, más templomokban is hasonló a helyzet. A templom különlegessége a három ereklye: a főváros védőszentjének, Szent Gellértnek itt volt eredetileg a sírja, miután a szemközti Gellérthegyen vértanúhalált halt. A világon az egyik legnépszerűbb magyar szenttől, Árpád-házi Szent Erzsébettől is van relikviánk, akinek Mexikótól Afrikán át a Távol-Keletig ismerik és tisztelik az alakját. November végén helyet adtunk egy egészen unikális ősbemutatónak, Szent László-mise és -koncert hangzott el az emlékév apropóján, s ezt szeretnénk megismételni, hiszen van ereklyénk a lovagkirálytól is. Dolgozunk rajta, hogy a turistákat nagy létszámban vonzó kulturális programok mellett templomunk az egyházi közösségek számára is zarándoklat céljává váljon. Meghirdetjük a Piroska-évet, vállalva egyúttal Szent László lányának boldoggá avatási ügyintézését is.

– Miért pont Piroska?

– Alapvetően a Szent László-év adta az ötletet, hogy érdemes lenne a lovagkirály lányával is kiemelten foglalkozni, és minthogy Piroska éppen kilencszázharminc éve, 1088-ban született, az évforduló szintén jó apropó. Piroska alakjában az a különleges, hogy mint bizánci császárnét az ortodox egyház szentként tiszteli, de a nyugati egyház nem kanonizálta. Először szeretnénk egy komoly, tudományosan megalapozott munkában bemutatni Piroska életét, amelyet fölterjesztünk Erdő Péter bíboros úrnak is, aki reményeink szerint továbbítja majd Rómába. Ez lesz tehát a 2018-as esztendő másik kiemelkedő programja az örökimádás mellett.

– Mit vár az állandó szentségimádástól?

– Hívő emberként hiszem azt, hogy minden bajunkra Krisztus jelenti a megoldást, lelkipásztorként pedig látom, hogy mekkora gond van a házasságokban, a családokban, mi történik az európai kereszténységgel – önerőből nem tudunk ezen úrrá lenni, tehát bőven van miért imádkozni. Mindezek ellenére nem tematikus szentségimádásban gondolkodunk, sokkal inkább azt szeretném, ha személyes, csöndes lehetőséget tudnánk adni mindenkinek a Krisztussal való találkozásra.