Belföld
Orbán Viktor: Magyarországnak ma van szuverenitása, van saját útja
A kormányfő ízig-vérig nemzeti politikusnak nevezte Tisza Istvánt, aki a teljes magyarság érdekét tartotta szem előtt +A MINISZTERELNÖK TELJES BESZÉDE
A kormányfő Tisza Istvánt ízig-vérig nemzeti politikusnak nevezte, aki nem osztályok, nem úri klikkek, nem ideológiák, nem pénzügyi csoportok, hanem a teljes magyar nemzet érdekét tartotta szem előtt, és minden magyar kortársánál pontosabban értette Magyarország, a monarchia és Európa helyzetét.
Még ma is nehéz megérteni, hogy 1914 nyarán Európa miért szorította saját halántékához, és miért sütötte el a pisztolyt. Ám minél többet ismerünk meg a tényekből, egyre inkább úgy tűnik, az egész úgy indulhatott: hoztak egy rossz döntést Bécsben, egy másikat Berlinben, egy harmadikat Szentpéterváron, egy negyediket Párizsban és egy ötödiket Londonban, és a sok rossz döntés összeadódott egy egész Európát felőrlő katasztrófává - mondta.
Hozzátette: a magyarok nem voltak abban a helyzetben, hogy a sok rossz döntés árnyékában jó döntést tudjanak hozni, "nem voltunk szuverének, hozzá voltunk láncolva egy multietnikus birodalomhoz, egy zuhanásnak indult sziklához, amely négy év múlva földet ért, és ripityára tört".
A miniszterelnök hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ma is a világpolitika átrendeződésének éveit éljük, ma is hódítanak önveszélyes eszmék, és nincs hiány "a másnapi címoldal horizontján gondolkodó" európai vezetőkből sem. "Ma is észnél kell lennünk, mert egész hazánk rámehet, ha kiengedjük a kezünkből a sorsunk irányítását" - mondta Orbán Viktor.
Száz éve annak, hogy a dualizmus korának legendás politikusa mártírhalált halt, az életét kioltó lövések az egész nemzetet megsebezték, halála úgy rázta meg Magyarországot, mint Zrínyi Miklósé vagy Széchenyi Istváné - jelentette ki a kormányfő. Szavai szerint Tisza István azzal az elhatározással lépett a politika pástjára, hogy legalább egy építőkövet tudjon vinni a magyar nemzet jövőjének megalapozásához.
A háborús összeomlás, a vörös terroristák pusztítása és az ország kétharmadának elcsatolása után ezek az építőkövek jelentették azt az alapot, amelyre a két háború közötti korszak nagy magyar államférfijai, Bethlen vagy Klebelsberg építkezni tudtak - fogalmazott, hozzátéve, hogy jó néhány építőköve még egy évszázad után is itt van abban a talapzatban, amelyre a magyar nemzetet építik.
A miniszterelnök azt is mondta, hogy az őszirózsás puccsal hatalomra jutott ellenfelei Tisza Istvánnak még a halálával sem tudtak mit kezdeni. "A szocialista operettköztársaság" vezére és csatlósai úgy voltak vele, mint a régi történelmi Magyarországgal: gyűlölték, mert büszke volt és erős, és mert annak a népnek az öntudata hatotta át, amely már ezer éve él és túlél Európa szívében - fogalmazott, megjegyezve: sem Tisza, sem pedig az ország nem akart olyanná válni, mint amilyennek "a vörös gróf és kompániája" szerették volna látni.
A kormányfő kiemelte: Károlyiék a hatalmat akarták, de nem tudtak felemelkedni a magyar néphez, miután pedig a pesti utca és vélt nyugati szövetségeseik is cserben hagyták őket, már egyenes út vezetett nekik Kun Béla cellájáig.
A beszéd után Orbán Viktor és Kövér László házelnök koszorút helyezett el Tisza István szobránál, majd imát mondott Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke.
Gróf Tisza István 1903-1905, majd 1913-1917 között töltötte be Magyarország miniszterelnöki tisztségét. Az őszirózsás forradalom során, 1918. október 31-én Hermina úti villájában lőtte agyon négy katonaruhás fegyveres.
Orbán Viktor teljes beszéde:
Tisztelettel köszöntöm az egyházak és a magyar állam elöljáróit, a Tisza család tagjait.
Tisztelt Emlékezők! Hölgyeim és Uraim!
Bátran, ahogy éltem, akarok meghalni” – mondta Tisza István közvetlenül az ellene elkövetett merénylet előtt. Ma száz éve annak, hogy a dualizmus korának legendás politikusa mártírhalált halt. Meggyilkolása a magyar történelem sötét és máig feltáratlan fejezete. Ami biztosan tudható: az életét kioltó lövések az egész nemzetet megsebezték. Halála úgy rázta meg Magyarországot, mint Zrínyi Miklósé vagy Széchenyi Istváné. És így is égett bele a magyar nép emlékezetébe.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisza István nem olyan ember volt, aki megijed a rá emelt pisztolycsövektől. Számos alkalommal nézett farkasszemet a halállal. Tudta, hogy a halál az embertől elveheti az életét, de a becsületét nem. Azt hiszem, azt is tudta, és büszke volt arra, hogy ott lesz azoknak a magyaroknak a sorában, akik életüket áldozták Magyarországért. Értette a mondást: noblesse oblige, a nemesség kötelez. Tudta, hogy ez a kötelezettség azonnal megszületik, amint az ember felismeri küldetését, a Gondviselés által kijelölt sorsot. Felismeri a feladatot, amit egy tősgyökeres magyar család sarjának magára kell vállalnia. Tisza korán felismerte ezt, már fiatalemberként is készült a feladatra. Később pedig azzal az elhatározással a szívében lépett a politika pástjára, hogy legalább egy építőkövet tudjon vinni a magyar nemzet jövőjének megalapozásához. Azzal a céllal lépett sorompóba, hogy „Magyarország betöltse azt a teret, amelyre hivatva van, és megszerezze magának az elismerést, a tiszteletet benn és künn, és biztosítsa az érvényesülést az egész nemzet számára.” A háborús összeomlás, a vörös terroristák pusztítása és az ország kétharmadának elcsatolása után ezek az építőkövek jelentették azt a fundamentumot, amelyre a két háború közötti korszak nagy magyar államférfijai, Bethlen vagy Klebelsberg építkezni tudtak. És jó néhány építőkő, melyet ő rakott le, még egy évszázad után is itt van abban a talapzatban, amelyre a magyar nemzetet építjük.
Tisztelt Emlékezők!
Amikor a vég elérkezett, Tisza István vállalta sorsát. A mai kor embere már alig érti ezt. Így diktálta számára családjának becsülete. Ezt az utat jelölte ki neveltetése, hite és az a református közéleti hagyomány, amely Bethlen Gábor erdélyi fejedelemmel kezdődött. Nem bújt mások mögé. Nem menekült külföldre. Nem hagyott cserben, és nem árult el senkit. Tette, amit az adott helyzetben tennie kellett. Erő áradt belőle, sőt vasakarat, amely bizalmat sugárzott, amerre járt. Kézfogása szerződést jelentett. Az egyenes és nyílt sisakos küzdelem híve volt mindvégig. Ma úgy látjuk, hogy minden magyar kortársánál pontosabban, élesebben és naprakészebben értette Magyarország, a Monarchia és Európa helyzetét.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az őszirózsás puccsal hatalomra jutott ellenfelei Tisza Istvánnak még a halálával sem tudtak mit kezdeni. Még a síron túlról is föléjük nőtt. A szocialista operett köztársaság vezére és csatlósai úgy voltak vele, mint a régi, történelmi Magyarországgal: gyűlölték, mert büszke volt és erős. És mert annak a népnek az öntudata hatotta át, amely már ezer éve él és túlél Európa szívében. Itt, a hadak útján, kettős acélgyűrűben, germán és szláv népek között. Sem Tisza, sem pedig Magyarország nem akart olyanná válni, mint amilyennek a vörös gróf és kompániája szerették volna látni. Károlyiék a hatalmat akarták, de nem tudtak felemelkedni a magyar néphez, ezért csak az ellenségeinkben és az anarchiában reménykedhettek. Miután pedig a pesti utca és vélt nyugati szövetségeseik is cserbenhagyták őket, már egyenes út vezetett számukra Kun Béla cellájáig. A szalonhuszárok és az ostoba álmodozók nem tudták vagy nem akarták belátni, hogy hiába hajbókolnak az antant vezetői előtt, az áradat végül Budapestig, az ő küszöbükig is elér majd. Nem értették, hogyha nincs legény a gáton, sőt eszement módon a gátat is önként elbontjuk, az áradat mindent elsodor. Tisza viszont jól ismerte a tétek nagyságát, ezért nem akarta a háborút, de azt is tudta, hogy a magyarok akarata ellenére kitört háborút nem szabad elveszítenünk. Igaza volt. Az áradat, amely végül maga alá temette a régi Európát, a pusztulás szélére sodorta Magyarországot, és elszakította tőlünk sok millió magyar testvérünket.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisza István ízig-vérig nemzeti politikus volt. Nem osztályok, nem úri klikkek, nem ideológiák, nem pénzügyi csoportok, hanem a teljes magyar nemzet érdekét tartotta szem előtt a legtávolabbi magyar falvakig és a legeldugottabb munkáskerületekig.
Tisztelt Emlékezők!
Még ma is nehéz megérteni, hogy 1914 nyarán Európa miért szorította a saját halántékához, és ha már odaszorította, miért sütötte el a pisztolyt. Ismerjük a bevett magyarázatokat, a bűnbakkeresést és az összeesküvés-elméleteket. Minél többet ismerünk meg a tényekből, egyre inkább úgy tűnik, az egész úgy indulhatott, hogy hoztak egy rossz döntést Bécsben, egy másikat Berlinben, egy harmadikat Szentpéterváron, egy negyediket Párizsban és egy ötödiket Londonban, és a sok rossz döntés összeadódott egy egész Európát felőrlő katasztrófává. Mi, magyarok nem voltunk abban a helyzetben, hogy a sok rossz döntés árnyékában egy jó döntést tudjunk hozni. Nem voltunk szuverének. Hozzá voltunk láncolva egy multietnikus birodalomhoz, egy zuhanásnak indult sziklához, amely négy év múlva földet ért, és ripityára tört. De kivérzett Európa is. A nagy háborút valójában nem a központi hatalmak, hanem egész Európa veszítette el. Ráment politikai, gazdasági és kulturális világbefolyása. Semmivé foszlott sebezhetetlenségének mítosza és morális tartása is. A színfalak mögött pedig már készülődtek a barnainges és a vörös diktatúrák.
Hölgyeim és Uraim!
A politika, a nemzetközi politika már csak olyan, hogy pisztoly mindig akad, és olyanok is vannak mindig, akik ész nélkül kapkodnak utána. Ma is a világpolitika átrendeződésének éveit éljük. Ma is éppen lépést vált a modern technológia. Ma is hódítanak önveszélyes és önfeladó eszmék. És nincs hiány a másnapi címoldal horizontján gondolkodó európai vezetőkből sem. Ma is észnél kell lennünk, mert az egész hazánk rámehet, ha kiengedjük a kezünkből a sorsunk irányítását. Nem kerülhetünk az európai események sodrásába úgy, mint 1914-ben történt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ma van szuverenitásunk, van saját utunk, van erős gazdaságunk, és van határainkon átívelő nemzeti összetartozásunk is, amely minden magyart egybefog. Vannak erős, velünk egyetértő és bátran kiálló szövetségeseink. Becsüljük ezt meg jól, és használjuk az egész magyar nemzet javára. És legyünk büszkék, hogy az erős, magáért kiállni képes ország, amelyet Tisza István politikai pályafutása legfontosabb céljának tartott, ma valóság. Ez a Magyarország előfutárának kijáró tisztelettel ma fejet hajt mártír miniszterelnöke előtt. Dicsőség Tisza Istvánnak!