Kiterjeszthetik az európai harcteret

– Nagy lélekszámú iszlám közösség él már évtizedek óta Európában, de eddig nem radikalizálódtak, főleg nem követtek el terrorcselekményeket. Miért változott a helyzet?

– A radikalizálódás egy összetett, sokrétű folyamat eredménye, amit befolyásol a politikai környezet, a szociális háttér, a család, a barátok, valamint az egyén személyes tulajdonságai is, például a konfliktusmegoldási készsége, az erőszakhoz való viszonya. Az Európában élő muzulmán bevándorlók második, harmadik generációja sok helyen kézzelfoghatóan identitásválsággal és a jövőkép hiányával küzd. Elszegényedett, elgettósodott negyedekben élnek, kilátástalannak érzik helyzetüket, és számos esetben nincsenek körülöttük felnőtt példaképek. A szülők számos esetben munkanélküliek, nem beszélik a befogadó ország nyelvét, így gyermekeik is csak töredékesen. A fiatalok elégedetlenségét és frusztrációját a beszivárgó radikális iszlamisták nagyon jól ki tudják használni, ideális táptalaj a toborzáshoz. Jól ismerik a fiatalok sebezhető pontjait, tudják, mit kínáljanak nekik: identitást, célt, értelmet és hovatartozást. Ez a rendbontásokba torkolló frusztráció már több éve megfigyelhető, emlékezzünk a francia külvárosokban 2005-ben lejátszódott gyújtogatásokra vagy a 2011-es londoni zavargásokra. Ezek során pont ezek a fiatalok akarták felhívni magukra a figyelmet.

– De miért lesz jobb az életük azzal, hogy csatlakoznak a terro­ristákhoz?

– Hisznek egy célban, amelyet véleményük szerint erőszakkal lehet elérni. Fontosnak érzik magukat, hivatást éreznek. Egyes források szerint a Szíriába vagy Irakba utazóknak, akik csatlakoznak az Iszlám Államhoz, még tekintélyes fizetést is ígérnek. De egyébként az eddigi európai iszlamista indíttatású merényletekből tudjuk, hogy nem feltétlenül csak az elszegényedő rétegek tagjait tudják megnyerni maguknak a radikális iszlamisták, hanem a középrétegből is, akiknek az iskolázottsági szintje magas, és akiknek családjuk is van.

– Az európai iszlám közösségek hivatalosan elítélik az erőszakot. Ők nem tudják meggyőzni azokat, akiket a terrorszervezetek megkörnyékeznek?

– Az iszlám közösségek nagyon differenciáltak. Ahol van helyi vezetője a közösségnek, ő talán sokkal inkább megérti a hétköznapi problémákat. Ahol viszont nincs, oda sok esetben külföldről hozatnak. Egy ilyen vezető nem ismeri a helyi gondokat. Brüsszel Molenbeek kerületében – ahonnan a párizsi merénylők egy része származott, illetve ami ismerten az európai radikális iszlamizmusnak az egyik melegágya – sokan látják a toborzást a muzulmán körökben, de nem lépnek fel ellene, mert félnek a kirekesztődéstől. Szintén nehezen tudnak fellépni a közösségeken belül a háborús övezetekbe utazó egyénekkel szemben. Az, hogy Európából a Közel-Keleten vagy Észak-Afrikában zajló fegyveres konfliktusokhoz csatlakoznak radikális iszlamista egyének, nem új jelenség, már az orosz–afgán konfliktusig visszavezethető. Napjainkban azonban meredeken megemelkedett a kiutazó egyének száma, és akik visszatérnek, óriási nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, nem csupán a harctéren szerzett tapasztalataik miatt, hanem azért is, mert a saját körükben megnövekedett társadalmi státusukkal tovább inspirálhatnak, radikalizálhatnak és toborozhatnak másokat.

– A fokozódó légi csapások gyengíthetik az Iszlám Államot, vagy éppen tovább radikalizálják?

– Rövid távon lehet, hogy gyengülnek, de hosszú távon az ő narratívájukat legitimálja. Ők ugyanis évek óta azt hirdetik, hogy háború van a nyugati világ és az iszlám között. Ebbe sikeresen bevonták az Egyesült Államokat és Európát is. Francois Hollande is kijelentette a párizsi merényletek után, hogy Franciaország háborúban áll. Sajnos félő, hogy ennek eredményeként az Iszlám Állam az eddigieknél is jobban kiterjeszti Európára a harcteret.

– Gyorselemzésükben azt írták, hogy a kívülről érkező dzsihadisták, az „outsiderek” átvilágítását fokozni kell. De hogyan lehet ezt megoldani ekkora bevándorlótömeg mellett?

– Úgy, hogy jelentősen korlátozzuk az Európába történő bevándorlást, és a nemzetbiztonsági szolgálatoknak a törvény és alkotmány keretein belül minden eszközt biztosítunk a kockázati tényezők hatékony kiszűréséhez.