Kevés alvállalkozó, kevesebb hiba

 Az ügyvezető kulcsfontosságúnak tartja, hogy a tavalyi sok alvállalkozóhoz képest csökkentették a könyvterjesztésben részt vevő szereplők számát. „Sokkal ellenőrzöttebb lett az egész folyamat, s ha adott esetben problémák adódtak is, akkor megfelelő volt az információáramlás, és tudtuk kezelni a nem várt helyzeteket. A szereplők együttműködését szigorúbbá tettük, a késedelmeket komolyabban szankcionáljuk” – jelezte Arany László Tamás, hozzátéve, hogy csak azzal lehetnek elégedettek, ha már szinte mérhetetlen arányú lesz a hibaszázalék.

– Azt ígérték, minden gyerek megkapja a tankönyveit szeptember elsején. Így történt?

– Minden iskolába minden lehetséges tankönyvet kiszállítottunk. Maradéktalanul minden egyes tankönyvet nem kaphattak meg a gyerekek, mert voltak olyan kiadók, amelyek késve szállították be nekünk a kiadványokat. Csaknem százhúszezer példány nem érkezett meg hozzánk a július 31-i határidőig. Ezeket a könyveket a kiadók folyamatosan pótolták-pótolják, most már csak tíz-tizenötezres darabszámban hiá­nyoznak. Persze ez a könyvmennyiség is sok önmagában, de ha azt nézzük, hogy összesen tizenkétmillió példányos a tankönyvrendelés, akkor egy ezrelékben határozható meg a mennyiség. Ez kicsi szám, noha akinél hiányzik egy-egy könyv, azt nem vigasztalja. Amint ezek megérkeznek hozzánk, haladéktalanul elküldjük az iskolákba. Szeptember elseje után már több tízezer ilyen könyvet küldtünk ki. Ezek – hangsúlyozom – mind olyanok, amelyeket a kiadók nem biztosítottak nekünk határidőre, s ezért nem tudtuk betenni őket a diákok csomagjába.

– Hatásos volt, hogy feketelistát hoztak nyilvánosságra a késedelmesen szállító kiadókról?
– Ez figyelemfelhívó jelleggel készült, és lett is eredménye. Nagyon sok kiadó összekapta magát. Amikor szembesültek azzal, hogy erre a nyilvános listára felkerültek, felgyorsultak az események: bár a határidő előtt akár napokig, hetekig fel sem vették a telefont, akkor már ők kerestek minket, hogy mit tegyenek, s küldték a könyveket.

– Mibe kerül a késedelem az érintett kiadóknak?
– A teljes többletlogisztikai költséget felszámítjuk nekik, amit az utólagos szállítás és külön csomagolás jelent. Sőt a szerződésük értelmében kötbér fizetésére kötelezettek. Ezt érvényesíteni fogjuk. Bízom benne, hogy ösztönzőleg fog hatni ez a „listázás” és szankcionálás a kiadókra, hogy a jövőben pontosan és időben szállítsanak nekünk. Azt azért el kell mondani, hogy nagyon nagy mennyiségű könyvet kellett nagyon rövid határidőn belül leszállítani. Ugyanakkor ezzel előre számolni kell, hiszen évről évre így van.

– Milyen esetben fordulhatott még elő, hogy egy csomag nem jutott el a diákhoz?
– Az iskoláknak szeptember 15-ig kell a Kellónak visszajelzést adniuk arról, hogy mely tankönyvcsomagokat adták át és melyeket nem. Előfordulhat, hogy a diák nem jelent meg az iskolában, ilyenkor a csomagot visszáruzza az intézmény. Előfordulhat az is, hogy valaki nem fizette ki a tankönyvcsomagját, holott díjfizetésre kötelezett. Ebben az esetben az iskola dönthetett úgy, hogy nem adja át a tankönyvcsomagot, mert nem bízik abban, hogy záros határidőn belül rendezve lenne a számla.

– Hegedüs István tankönyvellátásért felelős miniszteri biztos a minap azt mondta, tavaly nem sikerült maradéktalanul elvégezni azokat a változtatásokat, amelyeket elterveztek. Arról is beszélt, hogy a szeptember elsejei tankönyvellátás biztonsága és hatékonysága jelentős mértékben javult. Mekkorák voltak a problémák tavaly?
– A tankönyvszállítás nagyon sokszereplős játék. Több fél együttműködésén múlik, hogy sikerül-e a feladat végrehajtása. Tavaly a Kello nagyon sok alvállalkozóval dolgozott együtt, s lehetőség volt arra is, hogy ezek az alvállalkozók további alvállalkozókat vonjanak be. Emiatt a feladat ellenőrzése csorbát szenvedett. Abból indultunk ki, hogy a részt vevő szereplők nagyon felkészültek, és a legjobb szándékkal hajtják végre a feladatot. Ebben nem is volt hiba, de a felkészültséggel adott esetben voltak problémák. Ennyire sok szereplő együttműködése nehézkes volt. Ezen változtattunk. Az idén csökkentettük a szereplők számát, és mindössze két vállalkozót vontunk be a csomagolási feladatokra. A kiszállítást pedig egyetlen cégre, a Magyar Postára bíztuk. Ezáltal sokkal ellenőrzöttebb lett az egész folyamat, s ha adott esetben problémák adódtak is, akkor megfelelő volt az információáramlás, és tudtuk kezelni a nem várt helyzeteket. A szereplők együttműködését szigorúbbá tettük, a késedelmeket komolyabban szankcionáljuk. De látható volt, hogy az iskolák is sokkal átgondoltabban készítették rendeléseiket. A tavalyihoz képest feleannyi pótrendelést kaptunk.

– A balliberális sajtó felháborodva cikkezett arról, hogy rendőröket és közmunkásokat vetettek be a tankönyvek kiszállításánál. Kinek mi volt a feladata?
– A tankönyvek iskolába szállítása nagyon fontos feladat, éppen ezért szerintem abban semmi kivetnivaló nincs, hogy aki él és mozog és hadra fogható, az a cél érdekében segít. Kaptunk támogatást többek között a Belügyminisztériumtól. Rendőrök biztosították például a helyszínt, hogy a teherautó le tudjon parkolni az iskola előtt. Sok iskolában gondot jelentett a tankönyvek elhelyezése az átadásig, ezért felsőbb emeletre kellett felvinni a csomagokat. Ebben segítettek a közfoglalkoztatottak, hogy ne a tankönyvfelelősnek vagy a kis­diákoknak kelljen a nagy pakkokat több emelet magasra felcipelni.

– Milyen feladatok állnak még a Kello előtt?
– Véget ért a nagy kiszállítási roham, a raktárak kiürültek. Ez azonban nem jelenti, hogy ne lenne számos feladatunk. Lezárult a pótrendelés, mintegy háromszázezer példányt juttatunk el ezekben a napokban az iskolákba. Szeptember 15-ig jelzik az iskolák a visszárut, ezeket el kell hoznunk. Aztán elszámolunk mind a kiadókkal, mind az iskolákkal. Ezenfelül sok munkát adott tavaly is az évközi tankönyvrendelés.

– Mikor kezdik előkészíteni a jövő évi tankönyvszállítást?
– Már most, az ez évi tanulságok levonásával. Olyan rendszer nincs, amelyet ne lehetne mindig jobbá tenni, nem ülhetünk a babérjainkon, hogy minden jól sikerült. Még finomabbá, még pontosabbá szeretnénk tenni a szállításokat, megvizsgáljuk, hol tudunk olyan ellenőrzési pontokat betenni még a rendszerbe, amelyek a nulla közelébe csökkentenék a hibaszázalékot. A cél a nulla hiba – erre minden normálisan működő vállalkozás törekszik –, de ha már szinte mérhetetlen arányú lesz a hibaszázalék, azzal is elégedettek lehetünk.