Javítana a kormány egészségi állapotunkon

 Zombor Gábor hangsúlyozta: lehet komoly vitákat folytatni arról, hogy az országnak mennyi pénze van az egészségügyre, milyen rendszert tart fenn, de kétségtelen, hogy egy rossz szerkezetű, rosszul finanszírozható, a forrásokat kevésbé hatékonyan felhasználó rendszere van az országnak, amelyben a legdrágább ellátási formát, a kórházi ellátást preferálják. Ezt a rendszert meg kell változtatni, a többi, finanszírozhatóbb ellátási formát meg kell erősíteni - mondta Zombor.
Fendler Judit közgazdász, a Honvédkórház gazdasági igazgatója vitaindító előadásában azt emelte ki, hogy növelni kell az egészségügyre fordított közkiadásokat. A közgazdász szerint az is kiemelt egészségpolitikai cél, hogy esélyegyenlőség legyen az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésben. Fendler Judit úgy látja: szét kellene választani a térítéses és közfinanszírozott ellátásokat, és meg kellene határozni egy alapcsomagot, amely például azt tartalmazza, hogy egy ellátás egy bizonyos időtávon belül mindenkinek jár, de ha valaki korábban akarja megkapni, akkor "megveheti" azt.
A konferencián - amelynek védnöke Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere - Rácz Jenő, a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház főigazgatója, a Gyurcsány-kormány (2004-2006) egészségügyi minisztere arról beszélt: fel kell tenni a kérdést, hogy milyen irányba kell haladnia az egészségügynek, amely szerte a világon mély, elhúzódó válságban van. Meglátása szerint nincs megfelelő számú gyógyító és megfelelő infrastruktúra az egészségügyben a fejlődő országokban sem. Rácz szerint paradigmaváltásra van szükség, az egészségügyre ugyanis nem a költségvetés egy fájóan nagy kiadási tételeként kell tekinteni, hanem a gazdaság húzóágazataként, hiszen korlátlanul értékesíthető szolgáltatásokat és termékeket hoz létre, viszonylag kicsi az energiaigénye, nagy a hozzáadott értéke, valamint nagy a munkaerőigénye.
Gazsó L. Ferenc, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója felkért hozzászólóként arról beszélt, hogy tisztában kell lenni az egészségügyi kapacitásokkal és azzal, hogy hol lehet beengedni a fizetős szolgáltatásokat a közellátásba, de ezzel a nemzeti kockázatközösség, az egyenlő elbánás elve nem sérülhet.