Gulyás Gergely: Magyarország példát adott bátorságból és szabadságszeretetből+VIDEÓ

Balog Zoltán szerint a mostani kormányzatra hárult számos olyan történelmi-kulturális adósság törlesztése, amelyet negyedszázada nem sikerült rendezni.
Az emberi erőforrások minisztere a konferencia zárszavában elmondta: még mindig adósságokat törlesztünk, még mindig vannak adósságok; 27 éve nem teszünk mást, eltekintve azoktól a kormányoktól, amelyek adósságokat halmoznak a továbbiakban, hogy adósságokat törlesztünk. Azokat az erkölcsi, becsületbeli ügyeket próbáljuk rendbe rakni, amelyeket 1948 és 1990 között nem lehetett - mondta, hozzátéve, "ránk hárult ez a feladat".
A miniszter példaként hozta fel, hogy "2006-ban újabb adósságok keletkeztek, és nem tudtuk törleszteni mindazt az adósságot, amivel tartozunk a hősöknek, az áldozatoknak, (...) meg a tetteseknek, hiszen éppen az volt a legtragikusabb, a legsajnálatosabb, a legkétségbeejtőbb az 1956 utáni évtizedekben, hogy az áldozatokból és a hősökből csináltak tetteseket, elkövetőket", ezért nekik szégyellniük kellett magukat, titkolni tetteiket családon belül is.
Balog Zoltán hangsúlyozta: ez az adósság fennáll a magyarokkal szemben éppúgy, mint mindenki mással szemben, aki akkor vagy azóta kiállt mellettünk, szolidaritást vállalt. Ezért a forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulóját "a népi diplomáciának szántuk", ez alól csak a Magyarországgal különleges viszonyt ápoló Lengyelország államfőjének meghívása jelentett kivételt - mondta.
A miniszter kitért arra, az 1956-ben nyugatra távozott honfitársainknak "ez volt a programjuk: megmaradni jó magyarnak és annak az országnak jó, tisztességes állampolgárának lenni, a nyelvet megtanulni, és hozzájárulni annak az országnak a felemelkedéséhez".
Hozzátette: ahhoz, hogy adni tudjanak, előbb kapniuk kellett az érkezőknek; a befogadás volt az előfeltétele a magyarok későbbi teljesítményének.
A konferencia témájáról, az 1956-os melbourne-i olimpiáról szólva a miniszter kiemelte, a sport egymás nyelvét nem értő embereket is összeköthet, közösséget teremt, "a sport egy igazságos világ, mindaddig, amíg a pályán és a szabályok betartásával dől el az, hogy ki a győztes".
Emlékeztetett arra: hatvan esztendeje a sport túllépett a saját jelentőségén, hiszen amikor a magyar olimpiai válogatott elindult a szétlőtt Budapestről, még győztes ország polgárainak tudhatták magukat a tagjai, de mire hetek múlva Ausztráliába értek, már világos volt, hogy a forradalmat leverték.
Így nekik jutott a feladat, hogy "valamit őrizzenek ebből a győzelemből a szívükben, mutassanak meg valamit a játékukban" - mondta Balog Zoltán, utalva arra, hogy éppen a magyar-szovjet vízilabda-mérkőzés mutatta meg, hogy többről van szó, mint hogy ki nyerjen olimpiai érmet, ha egy sporteseményen nem is egy birodalmat, hanem annak sportolóit lehet legyőzni.
Annak a három nyugat-európai államnak a csapatáról, amely bojkottálta az olimpiai játékokat, Balog Zoltán kijelentette, "nem tudtak sporttársaink lenni  Melbourne-ben, de sorstársaink lettek", mert az ő életükön is fordított egy nagyot a sors, miközben akkor mindkettőnk áldozata értelmetlennek tűnhetett.
Valahol a Szovjetunió hatalmának a megtörésében ezek az áldozatok is benne vannak. Akik ismerték ennek a zsarnokságnak a természetét, mondták, hogy 1956-ban a sztálinizmus rendszere egy halálos sebet kapott - jelentette ki a miniszter, hozzátéve, ezt hosszú agónia követte.
A sportot nemcsak nézni jó, nemcsak művelni - jegyezte meg, hangsúlyozva annak fontosságát, hogy a magyar, amely sportnemzet, sportos és sportszerű nemzet legyen. Mint mondta, a világ túl van a kommunizmus évszázadán, és remélhetőleg a bojkottokén is. 

Az 1956-os forradalom és szabadságharc a magyarokban két fontos élményt is örökre rögzített: a bátorság és a hősiesség, valamint az elhagyatottság és az árulás élményét - jelentette ki Gulyás Gergely. A pesti srácok a kor legfélelmetesebb elnyomó rendszerével szemben vívták ki, ha csak napokra is, a szabadságot, de a szabad világ végül nem sietett a segítségükre, így "a magyar forradalom győzött ugyan, de a szabadságharc elbukott" - fogalmazott. Azt mondta, a szuezi válság és a status quo fenntartása miatt feláldozták a magyar szabadság ügyét. Hozzátette: tudjuk és értjük a világpolitika formálóinak racionális döntését és a hátterét, de soha nem felejthetjük el Babits Mihály sorát: vétkesek közt cinkos, aki néma.

A nagyhatalmak szavakban támogató, tettekben közönyös magatartását szemlélve lehet csak igazán nagyra értékelni minden kiállást, segítséget és támogatást. Hollandiának, Spanyolországnak és Svájcnak "akkor is volt bátorsága kiállni a magyar szabadság mellett és tanúbizonyságát adni a magyar nép iránti barátságuknak, amikor a nyugati világ vezetői közül csak nagyon keveseknek" - emelte ki. 

Gulyás Gergely hangsúlyozta: a magyarok ösztönös szabadságvágyból fogtak fegyvert, nem érdekelte őket a második világháború győztes hatalmainak jaltai megállapodása, az, hogy a szovjet hadsereg tartós jelenlétére alapozva építették ki a "minden ízében romlott, elnyomó, hazug és gyilkos diktatúrát". Az Országgyűlés alelnöke a házelnök emlékplakettjét nyújtotta át Spanyolország és Svájc budapesti nagykövetsége képviselőinek, az eseményen magát nem képviseltető Hollandia nagykövetségének pedig később juttatják el az elismerést. 

Szakály Sándor, a Veritas intézet főigazgatója az eseményen azt emelte ki: akkor tartották a melbourne-i olimpiát, amikor "ebben az országban szovjet harckocsik tiporták el a szabadságot és a szabadságért tenni akarókat", ám volt három ország - Hollandia, Spanyolország és Svájc -, amelynek indulói és sportvezetői szolidaritásból áldozatot vállaltak és távol maradtak a játékoktól.

José Ángel López Jorrin, Spanyolország budapesti nagykövete arról beszélt: hazájában - amely az 1930-as évek polgárháborúja után éppen kilépett a nemzetközi elszigeteltségből - nagy visszhangot és szolidaritást váltott ki a magyarok szabadságharca; a francóisták a szovjetellenességet, a köztársaságpártiak a szabadságért és a demokráciáért vívott harcot méltatták, imádkozva, élelmet, támogatást gyűjtve a magyaroknak.

Urs Brönnimann svájci követtanácsos azt emelte ki: hazájának az ötkarikás játékoktól távolmaradó sportolói közül többen is részt vállaltak a magyarok megsegítésére indított akciókban. Jelentős visszhangot váltott ki a forradalom és a leverése, ennek egyik megnyilvánulása volt a szolidaritás vezérelte távolmaradás. 

Schmitt Pál volt köztársasági elnök, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja arról beszélt, hogy az 1956-os bojkott nem az első, de nem is az utolsó volt az olimpiák történetében. Húsz évvel korábban hét állam maradt távol a "nagyon erősen náci jellegű" berlini játékoktól, 1948-ban pedig a Szovjetunió maradt távol politikai okokból a londoni olimpiától. 1956-ban Kína Tajvan elismerése miatt lépett vissza, míg Egyiptom, Irak és Libanon a szuezi válság, a három nyugat-európai állam pedig a magyar forradalom eltiprása miatt, de a későbbi olimpiákon is fordultak elő ilyen esetek - idézte fel. Schmitt Pál köszönetet mondott Hollandiának, Spanyolországnak és Svájcnak a kiállásáért.