Gulag-emlékművet avatnak jövőre

Nyilvánvaló, hogy egy ilyen emlékmű felállításához széles körű társadalmi konszenzus szükséges – így vélekedtek azok a történészek, művészek és közéleti szereplők, akik ezen a három vitanapon részt vettek. Valamennyien egyetértettek abban, hogy egy központi Gulag-emlékmű létrehozása kötelező örökségünk, és aligha létezik olyan társadalmi csoport az országban, amely ellenezné a tervet. Mi más lenne a történelem, mint egy nemzet emlékezete? – tehetnénk fel a költői kérdést. Elérkezett a pillanat, megvan a távlat, amikor már méltó módon lehet és kell fejet hajtani azok előtt is, akiket a Gulagra sodort a történelem.

A vita tárgya tehát nem az volt, hogy legyen-e emlékmű vagy sem, hanem inkább az osztotta meg a feleket, hogy hol állítsák azt fel. Erős a szándék, hogy a budapesti Szabadság térre kerüljön, ahol, mint köztudott, a szovjet emlékmű is áll. Bár talán a szív azt mondatja az emberrel, hogy a Gulag-emlékműnek valóban a Szabadság téren lenne az igazi helye, az ész mást parancsol. Nem érdemes ugyanis kitenni a halottakat és a szenvedőket egy provokációnak. Akadt történész, aki azt mondta: nem jó, ha ugyanazon a téren két emlékmű „feleselget” egymásnak.

Ha nem a Szabadság térre kerülne az emlékmű, akkor hová? Annyi bizonyos, hogy olyan helyet kellene választani, ahol „kiteljesedhet”, ahol sok hazai polgár, továbbá sok hazánkba látogató vendég találkozhatna vele. A közszereplők többsége úgy véli: az emlékműnek egyértelmű üzenetet kell közvetítenie, amely akár majd a huszonkettedik században is megállja a helyét. És fontos, hogy megszólítsa az utánunk következő nemzedékeket is.

Horváth Attila egyetemi docens, jogtörténész a fórumon egyértelműen állította, hogy a szovjetek a nemzetközi jogokat megsértve, nem elévülő bűncselekményeket követtek el akkor, amikor Nagy-Magyarország területéről százezreket hurcoltak el a Gulagra. A teljes magyar társadalmat érte ez a brutalitás. Soós Viktor Attila egyháztörténész pedig megjegyezte: „Nem szabad, hogy a félelmeink vezessenek bennünket, szabadon merjünk dönteni!” Az újságíró teszi hozzá: könnyű jó döntéseket hozni, ha nincsenek rossz alternatívák. Az sem mellékes, hogy művészileg milyen emlékművet avatnak majd fel 2017. február 25-én. Kevés történelmi monumentum vívta ki ugyanis eleddig a társadalom elismerését.