Belföld

Elektronikus szótár hallássértülteknek

Az unióban elsőként kaptak a fogyatékossággal élők szervezetei pályázati forrást infokommunikációs akadálymentesítés létrehozására, a munkaadók ma már folyamatosan keresnek siket munkatársakat – közölte Kósa Ádám EP-képviselő

Egy évtizede Magyarország az esélyegyenlőség terén még a sor végén kullogott, mára az ország felküzdötte magát az unió középmezőnyébe – közölte lapunkkal Kósa Ádám, a Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselője. A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének (SINOSZ) elnöke hozzátette, más fogyatékos csoportokat képviselő szervezetekkel közösen szeretnék elérni, hogy ötévente járjon minden fogyatékossággal élőnek négyszázezer forintos keret, amelyből a kommuniká­ciót segítő, valamint az otthonok akadálymentesítését segítő készülékeket vásárolhassanak.

Kósa Ádám 20181119
Kósa Ádám: Ha összességében nézzük, az akadálymentesítés jól halad (Fotó: Papajcsik Péter)

–  A napokban fontos mérföldkőhöz érkezett a SINOSZ: hat új box nyílt a Kontakt Tolmácsszolgáltatás projekt keretében. Mekkora segítséget jelent ez a fejlesztés a hallássérült embereknek?

–  Magasabb színvonalú és zökkenőmentesebb lesz a szolgáltatás. A Kontaktot 2013-ban kezdtük kiépíteni, ám az akkori szabályok szerint úgynevezett TIOP-forrásból Budapesten nem lehetett létrehozni tolmácsközpontot, mert az uniós szabályok értelmében a régió túl fejlett volt. Ezért tizenegy megyében hoztunk létre egy-egy munkaállomást. A rendszer jól működött, de a hosszú távú fejlesztés alapja, hogy a második lépcsőben a vidéki helyszínek mellett a fővárosban is kialakítsunk egy központot, ezt adtuk most át.

–  Gyorsabb is lesz ezzel a szolgáltatás, esetleg több emberhez ér majd el?

–  Inkább úgy fogalmaznék, hogy magasabb színvonalú lesz. Ehhez tudni kell, hogy az élő beszédhez hasonlóan a jelnyelvben is léteznek „tájszólások”, a tolmácsok is más-más jelnyelvet használnak, hiszen az ország különböző részein élnek – kezdetben ebből származtak érdekes esetek. A Kontakt használatával a tolmácsok és a siketek is megismerték az eltérő jeleket. A jeltolmácsok ma már azt mondják: mindegy, hogy az ország melyik részéről érkezik a hívás, mindenkit megfelelően ki tudnak szolgálni.

–  Vagyis a Kontakt segítette az egységes jelnyelv kialakulását?

–  Akaratlanul, de lényegében igen. A vi­deós tolmácsolás során nagyon lényeges a pontos fordítás, ezért a most átadott Kontakt központban folyamatos továbbképzéseket tartunk majd. Emellett a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete megalkot egy elektronikai szótárt, ismereteim szerint ezerötszáz jel már el is készült. A hosszú távú cél egy négyezer jelből álló, online is elérhető digitális szótár megalkotása, ami a siketeknek és a tolmácsoknak egyaránt segítségére lesz a helyes jelek használatában.

–  A megnyitón úgy fogalmazott, a fejlesztés legfontosabb üzenete, hogy a kormány komolyan gondolja a fogyatékosügy jelmondatát, a semmit rólunk, nélkülünk szlogent.

–  A fogyatékossággal élők tudják a legjobban, milyen akadályokat kell nap mint nap leküzdeniük, mire van szükségük, ezért az állam – karöltve az Európai Unióval – összesen négymilliárd forintot adott a SINOSZ-nak, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének, az MTA Nyelvtudományi Intézetének, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének, az Értelmi Sérülteket Szolgáló Társadalmi Szervezetek és Alapítványok Országos Szövetségének és az Autis­ták Országos Szövetségének. Utánanéztem: az EU-ban ez az első eset, hogy a fogyatékossággal élő szervezetek pályázati forrást kaptak infokommunikációs akadálymentesítés létrehozására. Emellett a SINOSZ és a többi szervezet is minden támogatást megkap ahhoz, hogy ha szükséges, egy-egy területen gyorsan és hatékonyan léphessen.

–  Mire gondol?

–  Az autisták szövetsége például régó­ta lobbizott azért, hogy legyen egy országos stratégia az autista gyerekek tehetségének felfedezésére, és fejleszthessék őket. Ezt a kezdeményezést a magyar kormány támogatta. Számunkra a jelnyelv nagyon fontos, valamint hogy bevezessük a bilingvális oktatást és erre kapunk is forrást. Ez nem azt jelenti, hogy minden tökéletes, de ami a legfontosabb számunkra, abban támogat bennünket az állam.

–  EP-képviselőként hogy látja: a többi tagországgal összevetve elégséges forrást biztosít az esélyegyenlőség ügyére a magyar állam, illetve megfelelő a kommunikációja a fogyatékos embereket képviselő civil szervezetekkel?

–  Magyarországon a világon elsőként ratifikálták az ENSZ egyezményét, illetve kiegészítő jegyzőkönyvét a fogyatékossággal élő személyek jogairól. Ez nagyban segítette, hogy az országban jelentős előrelépések történjenek, az egyezmény nélkül nem biztos, hogy ilyen tempóban változtak volna a hazai jogszabályok. Ha megnézem a többi szervezetet, azt látom, ők is érzik, látják, hogy a legfontosabb célok teljesülése egyre inkább közeledik. Úgy vélem, nem elégedetlenek. Amikor 2009-ben megkezdtem a munkám az Európai Parlamentben, Magyarország a sor végén kullogott, mára felküzdöttük magunkat a középmezőnybe. Akadnak olyan területek, ahol jól áll az ország, más területeken még sok a teendő, de a kormány országos fogyatékosügyi programjában rengeteg, további cselekvési cél található határidőkkel együtt. Ha összességében nézzük, az akadálymentesítés jól halad. Látom a fejlődést, de nem lehetek elégedett, mert még mindig ott tartunk, hogy előbb az anyagi vonzatot nézik, és nem a hosszú távú hasznot vizsgálják.

–  Pontosan mit ért ez alatt?

–  Remek példa az M3-as metró felújítása. A projekt úgy indult, hogy nincs elég pénz az akadálymentesítésre, majd csupán hét megállót építettek volna át. Ám a fogyatékossággal élőket képviselő szervezetek felléptek a tervek ellen, a MEOSZ vezetésével keményen lobbiztak. A főpolgármester fogadott bennünket, több alkalommal is tárgyaltunk, és végül sikerült kiharcolnunk, hogy minden állomást akadálymentesítenek. A beruházók is rájöttek, hogy hosszú távon az akadálymentesítés hasznot hoz, hiszen nemcsak a kerekesszékkel közlekedők használhatják a lifteket, hanem az idősek és a kismamák is. Ezt a gondolkodást kell elterjeszteni. De mondok egy másik példát. A hipermarketláncok kezdetben a siketeket csak árufeltöltőként alkalmazták, hallani sem akartak arról, hogy pénztáros pozícióban is kipróbálják őket. Mi azt kértük, adjanak számukra esélyt. Mi történt? Kiválóan beváltak ebben a munkakörben is, és a munkaadók ma már folyamatosan keresnek új munkatársakat. Ez mindenkinek ideális, az állam is jól jár, hiszen a hallássérültek nem veszik igénybe szociális ellátást, hanem adót fizetnek.

–  Az unió átlagához képest mely területeken tapasztal lemaradást?

–  Az oktatásban még van hová fejlődni. Bár az integrált és befogadó szellemű oktatás lehetősége él, működik is, de nem eléggé elterjedt és nem használja a legújabb megoldásokat. A speciális oktatási módszerek terén is lemaradásban vagyunk. Még mindig úgynevezett auditív-verbális módszerrel oktatják a hallássérült gyerekeket, vagyis nem jelnyelven tanulnak. Magyarország kötelezettséget vállalt arra, hogy bevezeti a siket gyerekek bilingvális oktatását, de ez egyelőre várat magára. Mi ezt nagyon nehezményezzük, számunkra fontos, hogy a siketek tudása versenyképes legyen, az auditív-verbális oktatás során viszont az információnak csak tört része jut el a hallássérülthöz. Így mire tizennyolc éves lesz, tudása nem éri el az egészségesekét. A bilingvális oktatás keretében előbb a jelnyelvet tanulnák a hallássérült gyerekek, csak utána a magyar nyelvet. Remélhetőleg pár éven belül így tanulhatnak, amit a kormány is támogat, ám kissé csúszásban van a bevezetés. Ehhez persze szükség van egy korpuszra, egy alap jelkincsre, amin most dolgozik az MTA. Ha elkészülnek a munkával, oktathatóvá válik a magyar jelnyelv.

–  Hol számítanak még a kormány támogatására?

–  Számos iskola alapító okiratában szerepel, hogy fogadnak speciális nevelési igényű gyermekeket, biztosítanak részükre fejlesztő és különórákat, de amikor jelentkeznek az intézménybe, sok esetben különböző okokra hivatkozva elutasítják a felvételüket. Ez sok szülőt szomorít el, és hoz nehéz helyzetbe.

–  Mikorra várható, hogy rendeződik a gyógyászati segédeszközök, valamint a kommunikációt segítő – gyakran nagyon drága – eszközök támogatása?

–  A gyógyászati segédeszközök, mint pél­dául a hallókészülék, az egészségügyi kassza alá tartoznak, az önálló életvitelt segítő szerkezeteknek viszont nem oda kellene tartozniuk. Az állam egyelőre nem tudja eldönteni, miként válassza szét a kettőt. A hallókészülékek nagyon drágák: egy korszerű típus kétszázezer forintnál kezdődik, a határ a csillagos ég. Megvásárlásukat hetven százalékban támogatja a TB, ami uniós viszonylatban jónak számít, hiszen Görögországban egyáltalán nem jár támogatás. Ugyanakkor a harminc százalék is ötven-hetvenezer forint, aminek kigazdálkodása sokaknak nehézséget jelent. Próbáljuk elérni, hogy legyen egy méltányosabb támogatási arány. A másik gond, hogy a készülék vásárlását támogatja az állam, de az elemeket nem, amelyeket hetente kell cserélni, azaz a hallássérültek lényegé­ben fizetnek az eszköz használatáért. Mi folyamatosan kérjük, hogy hozzanak létre egy külön keretet, amelybe – többek között – a telefonok, okos eszközök, fény- és tűzjelzők tartoznának.

–  Mekkora keretösszegre gondoltak?

–  Szeretnénk, ha ötévenként négyszázezer forint állhatna rendelkezésére a fogyatékkal élőknek. A választások előtt a szociális államtitkárság létrehozott egy az otthonok akadálymentesítését célzó munkaanyagot, ami szerintünk jó volt. Jelenleg ilyen támogatást a mozgássérültek kaphatnak, azt szeretnénk keresztülvinni, hogy a többi fogyatékos csoport tagjai is kapják meg a keretösszeget, amit otthonuk akadálymentesítésére fordíthatnak. Van fogadókészség az állam részéről, még ha egy kicsit meg is akadt a folyamat.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom