Belföld

„Elég volt a sunyi brüsszeli alkukból”

Szijjártó Péter: Magyarország politikai irányvonalába kívülről senki sem szólhat bele, függetlenül attól, hogy mennyi pénze van

„Magyarországon a magyar emberek döntenek arról, hogy milyen kormány milyen értékek és milyen politikai irányvonal mentén vezesse az országot” – mondta a lapunknak adott interjúban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter. Nyíltan beszélt a Soros-kérdésről, a Clinton családról, az amerikai–magyar viszonyról és az Oroszország elleni szankciók jövőjéről is.

Szijjártó 20160602
Sohasem voltak ennyire jók a magyar-kínai kapcsolatok – hangsúlyozta Szijjártó Péter (Fotó: Nagy Balázs)

– Kinek drukkol? Clinton asszonynak vagy Donald Trumpnak?

– Az elnökválasztás az amerikai emberek feladata. Az mindenképpen figyelemreméltó, hogy a kampány során az ember olyanokat lát és hall, ami Európában még a legdurvább korteshadjáratokban sem képzelhető el. Tanulságos, ami odaát zajlik. Mivel azonban nem vagyok amerikai állampolgár, semmilyen módon nem tudom, és nem is akarom befolyásolni az Amerikai Egyesült Államok elnökválasztását.

– Soros György viszont nem magyar állampolgár, mégis befolyásolni akarja a magyar politikát.

– Amióta 2010-ben átvettük a kormányzást, azóta folyamatosan érezhető, hogy bizonyos döntések – az új Alaptörvény, a különadók, a kétharmados törvények vagy a kormány illegális bevándorlással kapcsolatos politikája – nem mindenkinek tetszenek. Kaptunk kritikákat, és a bírálatok olykor bizony egészen bárdolatlan stílusban érkeztek. Azt azonban egyértelműen tudomásul kell vennie mindenkinek: Magyarországon a magyar emberek döntenek arról, hogy milyen kormány milyen értékek és milyen politikai irányvonal mentén vezesse az országot. Ebbe senki sem szólhat bele, függetlenül attól, hogy mennyi pénze van. Mi tiszteletben tartjuk mások véleményét, elvárjuk, hogy a magyar emberek akaratát is tiszteletben tartsák.

– Most „liberális tényfeltáró” újságírói logika szerint az ön és párttársai esetleges Soros-ösztöndíjainak kérdését kellene firtatnom. Kollegiális okokból meghagynám nekik a bulvárt, így inkább az érdekelne, régiós politikusokkal találkozva felmerül-e a Soros-ügy?

– Az előző macedón kormányfő a minap nyilatkozott erről a kérdésről (Nikola Gruevszki szerint Soros György finanszírozza a macedón civil szervezetek kormányellenes tevékenységét – a szerk.). Én nem beszélhetek más országok külügyminisztereinek nevében, de az tény, hogy az egymás közti beszélgetések során nem jelent újdonságot számukra sem a külföldi nyomásgyakorlás.

– Nem tiltják ki? Európa számos országából már kitessékelték Soros György alapítványait.

– Magyarország demokratikus jogállam. Mindenkinek, így az itt tevékenykedő civil szervezeteknek is egy kötelességük van: be kell tartaniuk a törvényeket. Ha a nálunk működő alapítványok betartják a törvényeket, nincs ok rá, hogy foglalkozzunk velük.

– Beszéljünk is inkább az Egyesült Államokról, az nyilván más. Az ön eddigi krédója az volt, hogy a gazdasági és biztonsági kérdések rendben vannak, a politikai kérdésekben azonban nem mindent látunk hasonlóan. Clintonné vagy Trump, kiderül, de lát lehetőséget arra, hogy ez a kérdés is megoldódjon?

– A gazdasági kapcsolataink kitűnőek, több mint százezer magyar munkavállalót foglalkoztatnak amerikai cégek. A biztonságpolitikai együttműködésre aligha lehet panasz, Magyarország egyike annak a huszonhárom államnak, amely ténylegesen, katonákkal vesz részt az Iszlám Állam elleni küzdelemben. A politikai együttműködésünk azonban nézeteltérésekkel terhelt. Néha olyan támadásokat kapunk az Egyesült Államoktól, amelyek számunkra megmagyarázhatatlanok és elfogadhatatlanok. Hillary Clinton kampányában exelnök férje azt állította egy gyűlésen, hogy szabadságunkat csak nekik köszönhetjük. Ez bántó.

– A diplomata elvisel sok ilyes­félét, munkaköri leírás…

– Nem rólam van szó. Azoknak a magyaroknak a tízezreiről beszélünk, akik még a múlt évszázadban is az életüket adták hazánk szabadságáért. Az ő áldozatukat semmibe venni, ez számunkra elfogadhatatlan.

– Amerika megvolt, jöjjenek az oroszok. Szergej Lavrov külügyminiszter budapesti látogatása után orosz „trójai falovakról” cikkeztek. Megvétózzuk az uniós szankciók esetleges meghosszabbítását?

– Mi mindig tartottuk magunkat a közös európai döntésekhez. Ugyanakkor azt nem fogadjuk el, hogy ne mondhassuk el a véleményünket húsbavágó kérdésekről. Márpedig az a négy és fél milliárd dollár, amit a magyar vállalatok az elmúlt két és fél évben exportveszteségként elszenvedtek, nos, az elég húsbavágó. Azt is meg kell értenie Brüsszelnek, hogy arányaiban a közép- és kelet-európai országoknak mást jelent a szankciók hatása, mint a nyugat-európaiaknak. Végezetül azt is meg kell vitatni, hogy – Ukrajna szuverenitásának és területi integritásának hangsúlyozásával párhuzamosan – a szankciók közelebb vittek-e a minszki megállapodások betartásához, vagy sem. Erről hideg fejjel kell beszélni, nem pedig egymást vádolva, nem azokat megbélyegezve, akik jogos kérdéseket tesznek fel az ügyben.

– Van ennyi hideg fej Brüsszelben?

– Mi szeretnénk, ha lenne. Azért is tettük világossá, hogy az Oroszországgal szembeni sunyi, fű alatti automatikus szankció-meghosszabbító mechanizmust Magyarország nem támogatja. Az uniós országok kormányfőinek kell világosan és egyértelműen felmérniük azt, hogy használnak vagy ártanak a szankciók. Mi magyarok, és egyre többen mások is, azt látjuk, hogy a szankciók nem biztos, hogy közelebb vitték az érintett feleket a minszki megállapodások betartásához. Legyen nyílt vita arról, mi a jó Európának.

– Brüsszelben az „oroszbarátságunknál” egy számukra kellemetlenebb van, a kínai kapcsolat. Ők maguknak akarják kizárólag, viszont Peking felénk nyit. Miért vagyunk ennyire jóban?

– Kína az egyik legfontosabb gazdasági partnerünk, az Európai Unión kívüli országok sorában az első. A számok önmagukért beszélnek. De talán érdemes a folyamatokat is észrevenni. Korábban a nyugati tőke áramlott keletre olcsóbb munkaerőt keresve, mára a helyzet megváltozott, a folyamat kétirányúvá vált. A sikeres keleti vállalatok Európában keresnek termelési központokat. A kérdés, hogy Európában hol „állnak meg” a kínai vállalatok, hol lesz a stratégiai „elosztó központ”. E tekintetben Magyarország már ért el sikereket, számos kínai cég termel csúcstechnológiával nálunk. Az együttműködésben kulcsfontosságú, hogy mi támogatjuk Kína „piacgazdasági státusának” uniós megadását, ez európai közös érdek. Végezetül ne felejtsük el, hogy Kínával együttműködve valósul meg a magyar és a szerb fővárost összekötő vasútvonal felújítása.

– Jó tranzitország vagyunk?

– Az együttműködésünk jóval többről szól. Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a kínai–magyar kapcsolatok soha nem voltak olyan jók és hatékonyak, mint most. Mindez igaz a politika, a gazdaság, a kereskedelem, a turisztika és az oktatás világára egyaránt.

– Annyira, hogy a Dél-kínai-tenger szigetvitái kapcsán Magyarország nem osztja „legnagyobb szövetségesünk” véleményét?

– A Dél-kínai-tenger konfliktu­sait az ott lévő országoknak kell megoldaniuk békésen, lehetőleg külső nyomásgyakorlás nélkül. Akik ott élnek, azok döntsenek. S ez messze nem csak erre a térségre vonatkozik.

Objektum doboz