„Elég lemosni hideg vízzel…”

Az ügyészség szerint túl enyhék a vörös­iszapperben kiszabott büntetések, ezért fellebbezett az ügyben – mondta lapunknak Fejes Péter, fellebbviteli főügyészségi ügyész. A Győri Törvényszék egy hónapja hirdette ki ítéletét a megismételt elsőfokú eljárásban, a bíróság csupán az első- és a másodrendű vádlottat ítélte letöltendő szabadságvesztésre, míg öt vádlottat felmentett. Az ügyész rávilágított: bár a létesítmény tervezése sem volt hiba nélküli, évtizedek távlatából már nem állapítható meg, hogy a tervezői csapaton belül kinek, mi volt pontosan a feladata.
Továbbra is kellően szigorú, hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztéseket látunk indokoltnak – mondta lapunknak az ügyész (Fotó: Papajcsik Péter)
– Elégedett az ügyészség az ítélettel?

– Az „elégedett” szubjektív fogalom, az ügyészség pedig objektív szervezet, s úgy értékel, ha megfelel a szakmai álláspontjának az ítélet, akkor azt tudomásul veszi, ha nem felel meg, akkor megfellebbezi. A Győri Törvényszék megállapította tíz vádlott bűnösségét, csak más minősítés mellett. Az ügyészség szerint a kiszabott büntetések – az eltérő minősítés folytán is – túl enyhék, az ítélet részben megalapozatlan és nem teljesen a büntető törvénynek megfelelő, ezért tizenhárom vádlott terhére az ügyész fellebbezést jelentett be.

– Mit kifogásolt pontosan az ügyészség?

– Az ügyészség az ítéletet az ügyészi bizonyítási indítványok elutasítása; a vádlottak egyik magánszakértőjének igazságügyi szakértőként kirendelése és szakvéleményeinek ki nem zárása; az egyes szakértők korábbi bíróság általi meghallgatása relatív eljárási szabálysértéseinek ki nem küszöbölése; a szak­értői csoportok szakvéleményein belül az ellentétek fel nem oldása; a Győri Ítélőtábla hatályon kívül helyező végzése egyes iránymutatásainak nem teljesítése; a (rész)felmentések, a büntető törvény időbeli hatályának helytelen értelmezése és a túl enyhe büntetések kiszabása miatt tartja részben megalapozatlannak és törvénysértőnek. Az ügyész fellebbezése bizonyítás felvételét, a vád szerinti bűnösség és minősítés megállapítását, büntetés, illetve súlyosabb büntetés kiszabását, a végrehajtási fokozat és (egyes) egyéb (járulékos) rendelkezések megváltoztatását célozza.

– Mi az oka annak, hogy a bíróság és az ügyészség nem ért egyet a bűnösség és a minősítés megállapításában? Illetve miként lehetséges, hogy bár egyes vádlottaknál a bíróság is megállapította a szándékosságot, mégis enyhe, nem egy esetben felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte őket?

– A bíróság és az ügyészség eltérően értelmezi a Győri Ítélőtábla hatályon kívül helyező végzését, valamint a büntetőeljárási törvényt és a büntető törvénykönyvet, utóbbi esetében különösen a katasztrófát követően a vádlottaknak a lakosság, a külső hatóságok és szervezetek irányába meglévő értesítési kötelezettségének elmulasztásánál a bűnösség formáját. Az ügyészség szerint ez az értesítési kötelezettség csak szándékosan mulasztható el, a törvényszék szerint viszont az egyes vádlottak „csak” gondatlanok voltak.

– A cég alkalmazottainak volt utasítása a havaria helyzetekre?

– Igen, a vádlottak tisztában voltak azzal, hogy katasztrófa esetén milyen külső értesítési kötelezettség van, de a bíróság szerint, amikor konkrétan értesültek a katasztrófáról, nem tudták, az milyen volumenű. Nagyon leegyszerűsítve ezért gondatlan az értesítési kötelezettségük elmulasztása. A cselekmény minősítése egyébként nehéz jogi kérdés, az ügyészség álláspontja az, hogy a foglalkozási és egyéb szabályszegések egészében véve a közveszélyokozás minősítését vonják maguk után. A katasztrófa bekövetkeztéig ez gondatlan magatartás, utána a tárgyalt értesítési kötelezettség elmulasztása viszont már szándékos.

– Ez azokra is vonatkozik, akik a saját szemükkel látták, hogy átszakadt a gát? Nekik tudniuk kellett, milyen súlyú a katasztrófa.

– Az ügyészség szerint az értesítési kötelezettség az első információnál beállt. A menedzsment tagjainak már ebben a pillanatban értesítési kötelezettségük volt. Milyen monitoring vagy riasztási rendszer az, ahol nem elég a gátőr, a csoportvezető, a területfelelős, az üzemvezető, a termelési vezető, a diszpécser tudomása és jelentése, hanem a teljes menedzsmentnek a helyszínre kell mennie, hogy személyesen győződjön meg a gátszakadásról? Ha valaki közlekedési szabályt vét, balesetet okoz, és azt tapasztalja, de akár csak alappal gondolhatja, hogy a másik járműben sérültek vannak, tőle is azt várjuk el, hogy azonnal segítséget nyújtson vagy hívjon. A sérülés okozásáig a magatartása gondatlan, ha viszont nem hív segítséget, nem mondhatjuk, hogy ez gondatlan, azt mondjuk, szándékos a segítségnyújtási kötelezettség elmulasztása.

– Bakonyi Zoltán elsőrendű vádlott sem hívta fel az önkormányzatokat, a tűzoltóságot, a mentőket, a rendőrséget, a katasztrófavédelmet, helyette több percen át beszélt az igazgatóság egyik tagjával, Tolnay Lajossal, aki Budapesten tartózkodott.

– Az elsőrendű vádlott esetében is az értesítési kötelezettség elmulasztását önmagában gondatlannak tekintette a bíróság, nála ez a magatartás ott lett szándékos, amikor a devecseri polgármesternek azt a félrevezető tájékoztatást adta, hogy a kiömlött víz lúgossága nem magasabb, mint a szappan négyszerese, „elég lemosni hideg vízzel”. Ez legfeljebb úgy igaz, ha azonnal lemoshatja magáról, akire ráfolyt a lúgos víz, de nem mindenkinek volt erre lehetősége. Akadt, aki a vörösiszap-zagyba nyakig merülve órákon át kuporgott asztalon, konyhaszekrény pultján, virágállványon, másoknak szinte húsig le volt marva a bőr a lábukról. Azt sem tudta mindenki, hogy hideg vízzel kell lemosni a vörösiszapos anyagot. Mondhatjuk akkor, amikor ez súlyos égési sérüléseket okozott, hogy nem olyan veszélyes?

– A Mal Zrt. 2009-ben engedély nélkül változtatott a gyártási technológián, bevezette az úgynevezett VISZ-rendszert, aminek következtében magasabb lett a tárolt víz lúgtartalma a megengedettnél, és több százezer köbméter többletvíz keletkezett. Ez hatással lehetett Bakonyi Zoltán félretájékoztatására? Nem lehet, hogy a szabálytalanságot akarta leplezni kijelentésével?

– Az ügyészség megítélése szerint a menedzsmentnek nem az a dolga, hogy tagjai a helyszínre menjenek megnézni a katasztrófa tényét, és visszatartsanak információkat. Az lett volna a dolga, hogy mindenki, akinek hatáskörébe és felelősségi körébe tartozik, a katasztrófáról értesülve azonnal eleget tegyen a kifelé intézkedési kötelezettségének is, illetve meggyőződjön arról, hogy más kollégája kifelé is intézkedett-e már. Az, hogy a tragédia bekövetkeztéhez képest negyven perccel későbbre tehető az első kifelé menő értesítés, az az ügyészség szerint megengedhetetlen azoktól, akik a katasztrófa-, kárelhárítási terveket felülvizsgálták, módosították, jóváhagyták vagy munkakörükből fakadóan kézhez vették.

Az egész országot megrázta a rettenetes kolontári katasztrófa, a hosszú évek múltán született ítéleteket pedig – úgy látszik – nem csak a laikusok tartják túl enyhének (Fotó: Hegedüs Róbert)

– Sokszor elhangzott, az előző eljárás elsőfokú ítéletében a Veszprémi Törvényszék is azt hangoztatta, hogy a tízes számú kazetta megépítésétől halálra volt ítélve.

– Ha igaz is lenne ez a megállapítás, akkor sem önmagában. Ha nem úgy használják a kazettát, ahogyan azt tették, akkor nem, vagy nem úgy történik a katasztrófa, ahogy bekövetkezett. A (többlet)lúg leszivárgott az altalajba, amellyel kölcsönhatásba lépett, és felgyorsította a talaj elszappanosodását. Vagyis: még ha a katasztrófa „borítékolva” is volt, nem feltétlenül 2010. október 4-re, illetve nem feltétlenül ilyen körülmények között. A cég gyakorlatilag arról tájékoztatta a környező településeket, hogy a kazettában háromszázezer köbméter enyhébben lúgos vizet tárol, ám ennek mintegy a háromszorosa volt a tározóban. Ha csak annyi folyadékot tároltak volna benne, amit a saját kárelhárítási tervük tartalmazott, akkor a kiömlő víz nem ér el Kolontárig. Akkor sem, ha építettek volna a település előtt egy másfél méteres földtöltést, vagy korábban átálltak volna a száraz vörösiszap-tárolásra, amit a katasztrófa után – hatósági utasításra – meg is tettek. A kazettát zagytározónak tervezték és építették, nem víztározónak, mégis, a tragédia előtt inkább víztározóként funkcionált. Kétségtelen azonban, hogy a tervezés nem volt teljesen alapos, nem mérték fel teljes körűen az altalaj összetételét.

– Akkor a tervezők is felelősek a katasztrófáért?

– Az okozati összefüggés a terület kiválasztásával indult meg. Nem állapítható meg azonban több évtized távlatából, hogy a tervezői csapaton belül kinek, mi volt pontosan a feladata, többen közülük nem is élnek. Akiket ki lehetett még hallgatni, a bíróság is kihallgatta tanúként, de ők elhárították a felelősségüket.

– Mi mást tettek volna…

– Sem a tervezői, sem a kivitelezői felelősség nem bontható le személyekre. Kollektív bűnösségnek, felelősségre vonásnak nincs, és nem lehet helye. A kivitelezéssel is voltak ugyanis problémák, a létesítmény nem a terveknek megfelelően épült. A kazettát középnyelősnek tervezték, ehhez képest szélsőnyelősként készült el (aminek a vízborítás szempontjából is volt jelentősége). Hogy miért, azt már lehetetlen volt tisztázni, ezért sem tudott az ügyészség visszanyúlni a tervezőkig és a kivitelezőkig.

– Sokan az ügyészség szemére vetik, hogy számosan hiányoznak a vádlottak padjáról, így például a környezetvédelmi felügyelőség illetékesei.

– Az adatokat az engedélyes, azaz a Mal Zrt. szolgáltatta a felügyelőség felé, amely szakmai és jogi szempontból értékelte a beküldött eredményeket. A cég tisztában volt azzal, hogy a jogszabály és a hatóság milyen értékeket engedélyez számára. Ha a tűréshatáron belül maradtak, megkapták az engedélyt. Ha az értékek nem voltak valósak vagy változtak, azt a felügyelőség nem tudta ellenőrizni, a felügyelőségnek ugyanis csak adminisztratív feladata volt, nem rendelkezett olyan eszköztárral, hogy a helyszínen mérje meg például azt, mekkora a víz mennyisége a kazettában. Polgári perben a Veszprémi Törvényszék és a Győri Ítélőtábla is kimondta, hogy a hatóság ellenőrzése, kontrollja adminisztrációs jellegű volt, és az ezen túlmutató felügyeleti tevékenység elmaradása nem róható a hatóság terhére.

– Fogalmazhatunk úgy, hogy a vállalat vezetése visszaélt a hatóság bizalmával?

– Azt mondhatjuk, hogy ez egy jogszabályon alapuló feladatmegosztás volt, a jogszabály előírta, milyen adatokat kell szolgáltatnia az üzemeltetőnek, amint azt is, hogy a hatóságnak mit kell vizsgálnia. Ez egyben felelősségmegosztást is jelentett, azaz a Mal Zrt. felelt a közölt adatokért.

– A cég igazgatótanácsának, például Tolnay Lajosnak, Bakonyi Árpádnak vagy Petrusz Bélának volt felelőssége a katasztrófában?

– A nyomozás vizsgálta a Mal Zrt.-n belül is a feladat-, felelősségi- és hatásköröket. Az ügyészség, akiknél látott bizonyítható szabályszegéseket, azokat megvádolta.

– Konkrétabb leszek: amikor D. József ötödrendű vádlott bevezette a VISZ-rendszert, azt nem kellett az igazgatótanács elé terjesztenie? Azért egyedül Bakonyi Zoltán mint vezérigazgató felelt?

– A VISZ-rendszernek nyilvánvalóan voltak gazdasági és szakmai szempontjai. Az nem feltétlenül várható el az igazgatóságtól, hogy átlássa, ez szakmailag mivel van összefüggésben, hogy ez (rész)technológiai változás, s hogy be kell-e jelenteni a felügyelőségnek.

– De az így keletkező extra profitból ők is részesültek.

– Önmagában az, hogy egy gazdasági társaság költséghatékonyan akar működni, nem bűncselekmény. Az a bűncselekmény, ha olyan üzemeltetési szabályokat szegnek meg, amelyekkel mások életét, testi épségét, egészségét közvetlenül veszélyeztetik, illetőleg közveszélyt idéznek elő.

– Éppen erről van szó, nem? Több víz került a tározóba és a folyadék lúgosabb is volt az engedélyezettnél.

– Ez a cégvezető felelősségi köréig terjed. Ő eldönthette, milyen mértékű legyen a semlegesítés és a tisztított víz kiléptetése a Torna-patakba.

– Sokan ezt értelmezhetik úgy, hogy az említettek megúszták. Tényleg szerencséjük volt?

– A tervezés dokumentumai hiányosak voltak, a kivitelezésé még hiányosabbak, a használatba vételé szinte teljesen hiányoznak. Ez a magyarázata annak, miért nem jutott el az ügyészség például addig, hogy nevesítse: a tervezői csoporton belül ki a felelős az altalaj feltárásának elmulasztásáért. A nyomozás nem tudta megállapítani, hogy a kivitelezés során ki a felelős azért, hogy a tervektől eltérve építették meg a tározót, vagy hogy ki engedélyezte a használatba vételt, és mennyiben tudta, hogy a létesítmény a tervektől eltér­ően épült meg.

– Akkor kijelenthetjük, hogy a helytelen üzemeltetés idézte elő a tragédiát?

– Elindult egy okfolyamat, ami folytatódott az üzemeltetéssel és a tározó katasztrófájához vezetett. A tragédia azonban csak akkor következik be, ha az altalajra bizonyos nagyságú teher nehezedik, s az altalaj bizonyos mértékig „felpuhul”. Az sem mindegy, hogy a teher száraz anyag vagy részben folyadék, ahogy az sem, ezeknek milyen az aránya. Ehhez hozzáadódott még, hogy a Mal Zrt. nem a tervek szerint üzemeltette a kazettát, több és lúgosabb vizet tárolt benne a megengedettnél, nem kezelte helyén a figyelmeztető jeleket, az északi fal süllyedését és átszivárgását. Ezek a szabályszegések ok-okozati összefüggésben vannak a katasztrófa időpontjával és mértékével. Ha kevesebb vizet tárolnak a kazettában, ha kevésbé lúgos a víz, lehet, hogy akkor is bekövetkezik a katasztrófa, de biztosan nem 2010. október 4-én és feltehetőleg nem ezekkel a következményekkel.

– A média és a közvélemény alapvetésként kezeli, hogy a katasztrófa tíz ember életét követelte, miközben a vádiratban nyolc áldozat szerepel. Miből adódik az eltérés?

– Magyarország legnagyobb ipari és ökológiai katasztrófája közvetlenül nyolc ember halálát – és kétszázhuszonhét ember sérülését – okozta. További két ember halála nem az iszapömlésre, hanem sorsszerű betegségeikre vezethető vissza. Vegyi égési sérüléseik folytán nyolc napon túl gyógyuló sérüléseiket azonban nekik is az iszapömlés okozta.

– Sokakat érdekel, különösen a vádlottakat, miért ön járt el minden szakban a vörösiszapperben?

– Az ügyész hatáskörét és illetékességét is szabályozza az eljárási törvény, illetve legfőbb ügyészi utasítás. Maga a törvény lehetőséget ad arra, hogy a legfőbb ügyész vagy a felettes ügyész kijelölése alapján az ügyész eljárjon olyan ügyben is, ami nem tartozik a hatáskörébe vagy illetékességébe. Ebben az ügyben is ez történt, engem jelöltek ki az elsőfokú eljárásban a vád képviseletére, aminek az volt az indoka, hogy a nyomozás során ketten ismertük az ügy iratait, de időközben mindkettőnk szolgálati helye megváltozott. Így egyikünket a tárgyalási feladatok ellátására célszerűségi szempontból ki kellett jelölni. Egyébiránt ugyanaz a védő is eljárhat a nyomozás elrendelésétől a büntetés végrehajtásának befejezéséig.

– Miért vállalta az ügyészség, hogy egy folyamatban lévő ügyben interjút ad?

– Mert megkeresték. Leszögezem: nem akarunk belemenni az ügynek a sajtó hasábjain való letárgyalásába. Ahogy azt is: az ügyészség nem először szólal meg az ügyben, hiszen a Veszprémi Törvényszék elsőfokú ítélete után sajtótájékoztatót tartott. Ott is elhangzott, mint ahogy most is: az ügyészség messzemenően tiszteletben tartja a bíróság ítéletét, valamint a vádlottak jogait, de álláspontjának érvényesítése érdekében nyilván igénybe veszi a jogorvoslati lehetőséget. Az ügyészségnek kötelessége – a sajtó révén is – a nyilvánosság tájékoztatása a saját eljárási cselekményeiről.

– Adódik a kérdés: amit elmondott, az ön - mint az ügyben eljáró ügyész - véleménye, vagy az ügyészségé?

– Az ügyész soha nem egy elszabadult hajóágyú. Az ügyészség egy hierarchikus szervezet, amin belül az ügyész jogkörében önálló, de ott is utasítható. Az ügyész az ügyészséget képviseli. Vagyis: ebben az ügyben (is) lényegtelen, név szerint ki az ügyész, ha eljár, ha megszólal, azt az ügyészség nevében teszi. Az ügyészségnek mindig bizonyítékokon alapuló, szakmai meggyőződése van, ami többek, így az ügy előadója, a kiadmányozó, a felettes ügyész egyeztetett álláspontja.

– Nem tisztünk jósolni, de játsszunk el a gondolattal, hogy másodfokon hasonló ítélet születik, mint most. Van lehetősége az ügyészségnek továbbvinni az ügyet a Kúriáig?

– Elméletileg két lehetőség van, nemcsak az ügyészség, hanem a vádlottak és védőik számára is. Ha a (részben) felmentett vádlottak bűnösségét megállapítja az ítélőtábla, vagyis, ha a bűnösség kérdésében eltérő az első- és a másodfokú bíróság álláspontja, van lehetőség az újabb, a másodfellebbezésre. Ha nincs a bűnösség körében eltérő döntés, akkor a másodfokú határozat jogerőssé válik. Ezzel szemben azonban rendkívüli jogorvoslatként felülvizsgálati indítványt lehet igénybe venni, eljárási vagy anyagi jogi hibák miatt. Utóbbi lehet például, ha törvénysértő a cselekmény minősítése és annak folytán túl enyhe a büntetés.

– Ez évekre lefordítva mit jelent?

– A legsúlyosabb bűncselekmény, a szándékos közveszélyokozás minősített esete öttől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ha halmazatot állapít meg a bíróság, a legsúlyosabb bűncselekmény felső határának felével emelkedhet a büntetés mértéke. Az ügyész középmérték körüli büntetések kiszabására – természetesen egyéniesítve – tett indítványt. Az időmúlás nyomatékos enyhítő körülmény, de az ügyészség továbbra is kellően szigorú, hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztéseket lát indokoltnak.