Belföld

Egyre többen dolgoznak önkéntesként

Komoly társadalmi presztízse van a közösségért végzett tevékenységnek, népszerű például a szociális és az állatvédelmi terület

Pénzben kevésbé, inkább sikerélményben mérhető az önkéntes munka hozadéka. Egyre többen döntenek úgy Magyarországon, hogy időt és energiát áldoznak a számukra fontosnak tartott célra, s az „ingyenmunkának” magas a társadalmi presztízse.

Egyre többen végeznek valamilyen önkéntes munkát Magyarországon, egy tavalyi reprezentatív kutatás szerint 2013-ban a lakosság csaknem egyharmada vállalkozott erre, négy százalékkal többen, mint két évvel korábban. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma család- és ifjúságügyért felelős államtitkársága lapunkkal tudatta: a 18–29 évesek negyven százaléka vállal önkéntességet, az életkor előrehaladtával azonban csökken az arányuk: a 30–39 évesek 35,4 százaléka, a 40–49 évesek 36,2 százaléka, az 50–59 évesek 30 százaléka, a 60 évesnél idősebbeknek pedig az egynegyede végez ilyen munkát Az önkéntesség magyarországi helyzetét felmérő kutatás szerint a vállalkozó kedvűeknek majdnem a fele szociális, környezetvédelmi vagy állatvédelmi területen tevékenykedett, és az önkéntes munkát tervezők többsége ugyanezeken a területeken vállalna feladatot, legtöbben gyerekeket, szegényeket és időseket támogatnának.

Az önkéntesek egytizede valamelyik egyházi szervezet munkáját segítette, némileg kevesebben vettek részt településfejlesztési, kulturális, oktatási vagy egészségügyi munkában. Mások közbiztonsági, sport- és szabadidős tevékenységet választottak, a politikai és érdekvédelmi feladatot ellátók aránya azonban elhanyagolható volt. Míg a 2004-es felmérésben a legkelendőbbeknek az egyházakkal, a sporttal és szabadidővel, valamint a kultúrával kapcsolatos teendők bizonyultak,tíz évvel később már lényegesen kevesebben vállaltak feladatot ezeken a területeken. A kutatásból kiderült az is, a magyar lakosság elsöprő többsége úgy véli, az önkéntességnek magas a társadalmi presztízse, kedvezően hat magára az önkéntesre, és pozitív hatásai továbbgyűrűznek a társadalomban.


Az önkéntesek kétharmada a hite, meggyőződése, személyét jobbító hatásai és a közösségi élmények miatt vállalt ilyen tevékenységet, kevésbé motiváló számukra az, hogy ily módon tapasztalatot is szerezhetnek, vagy ismeretségeket köthetnek. A kis csoportos mélyebb interjúk alanyai úgy vélték, a legfontosabb motiváció az önkéntes tevékenység által kiváltott jó érzés, és sokkal inkább a személyes fejlődés, az ismeretségek kötésének lehetősége, mint a hagyományos, közösségi motivációk.