Egyházi világesemény lesz Magyarországon

– Tavaly januárban, a Fülöp-szigeteken megrendezett 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson bejelentették, hogy a 2020-ban esedékes következő alkalomnak Budapest ad otthont. Hol tart a szervezés?

– A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) még 2016. márciusban megalakított egy püspökkari bizottságot, az MKPK Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) Bizottságát, amely segíti a kongresszus főtitkárának munkáját. Tagja Erdő Péter bíboros, Veres András, az MKPK elnöke, Ternyák Csaba egri érsek, Udvardy György, az MKPK elnökhelyettese, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyés püspök és Székely János kinevezett szombathelyi megyés püspök. Erdő Péter bíboros 2016. áprilisban alapította meg a NEK Általános Titkárságot, ezzel megkezdődtek a 2020. szeptember 13. és 20. között Budapesten tartandó kongresszus előkészületei. A központi koordinációt a titkárság látja el, a főtitkári teendőkkel Erdő Péter bíboros engem bízott meg. Ezenkívül a tavalyi év során ide látogatott Piero Marini érsek, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke és Vittore Boccardi, a bizottság titkára. Elkészült a honlapunk, megkezdődtek a sajtómegjelenések az egyházi és világi médiában, és megállapodtunk a 2020-ig tartó előkészületi évek tematikájában is. Idén pünkösdkor bemutattuk a NEK nyertes logóját, valamint megalakult a NEK Társadalmi Bizottsága, amelynek elnökletét Áder János köztársasági elnök vállalta el, de tagjai között több ismert magyar tudós, művész, politikus és a gazdasági élet több szereplője is megtalálható.

– Megkezdődtek az infrastrukturális fejlesztések is?

– Nemrég költöztünk be a Vörösmarty utcai volt Oltáriszentség-plébánia épületébe, amelynek felújítási munkálatai 2016 őszén indultak. Mostantól ez a titkárság székhelye. A kongresszus legfőbb helyszíne valószínűleg a budapesti Hungexpo területe lesz, az egyeztetések folyamatban vannak, az előszerződés megkötése a nyáron várható, a tervezett felújítási munkálatok függvényében. A nyitószentmisét a Puskás Ferenc Stadionba tervezzük, az eucharisztikus körmenetet megelőző szentmise pedig várhatóan a Kossuth téren lesz, ahonnan fáklyákkal megyünk majd a Hősök terére. Ezenkívül – bár ez nem az én hatásköröm – az állam az 1938-as kongresszus előkészületeihez hasonlóan vállalta, hogy néhány budapesti templom felújítását támogatja.

– A kongresszus mottója: „minden forrásom belőled fakad”. Egyházi emberként mit tudna erről mondani?

– Az eddigi ötvenegy kongresszuson az Eucharisztia, mint csúcs és forrás nem volt kidomborítva. A vatikáni zsinat definíciójára utal a jelmondat is, hiszen kifejezi, hogy az Eucharisztia az életünk forrása és a szeretet forrása is. A téma napjainkban különösen is aktuális. Olyan világban élünk, ahol sok minden elbizonytalaníthat katolikus hitünkben, de ebben a sajátos vallási és kulturális légkörben még fontosabb megvilágítanunk, hogy az eucharisztia hogyan lehet a keresztény élet alakítója, és így hogyan lehet az evangelizáció forrása.

– Gyakorló katolikusok számára ez világos, de a kongresszus olyan nagy nemzetközi esemény, amely a nem vallásgyakorlók számára is hordoz üzenetet. Miként próbálják megszólítani az embereket?

– Jó esetben mindenkinek van legalább egy embertársa, akire mindig támaszkodhat, akinek fontos a véleménye, aki nélkül nem hoz fontos döntést. Jézus nekünk ugyanilyen közeli barátunk, amellett, hogy Istenként az Urunk. Nélküle nem tudunk élni. Isten emberré lett, és ahogyan az 1938-as kongresszus himnuszában énekeljük, hogy „egykor értünk testet öltött, kisgyermekként jött közénk”, úgy a hitünk szerint a szentmisében újra és újra közénk jön, és „vándorlásunk társa lesz”. Ez a hasonlat talán a nem vallásos emberek számára is érthető. Célunk, hogy mindenki úgy érezze, Jézus olyan közel álló személy minden ember számára, aki nélkül nem akarunk élni. Krisztus nem csak a keresztényeket hívja a vele való szoros kapcsolatra, ezért senki nincs kizárva ebből a meghívásból. Jézus maga az út, és mi azt hirdetjük, hogy aki szeretne boldog örök életet élni, az eljuthasson hozzá. Ennek az isteni szeretetnek jele az Eucharisztia, a vele való kapcsolat pedig a szentmisében és a szentségimádásban csúcsosodik ki.

– A nem hívők megszólítása miként valósulhat meg?

– Három évünk van még a nagy eseményig. Az idei évnek némi szójátékkal „NEKed – Veled” lett a mottója. Ez az első év a személyes Krisztus-kapcsolatra koncentrál, a második felkészülő év 2018. pünkösdtől 2019. pünkösdig tart majd „NEKtek – Veletek” mottóval. Ez már a közösségi élményt helyezi előtérbe, mert az Eucharisztia forrás az egyház mint közösség számára is. A harmadik év pedig a „MindenkiNEK – Mindenkivel” lesz az előbbiek szellemében, nyitottan az egyházon kívül élők megszólítására, a misszióra.

– Milyen elemei vannak és lesznek ezeknek az éveknek?

– Minden évben rendezünk egy teológiai szimpóziumot. Most, az első évben ez egy papok számára készített rekollekció, a következő évben egyfajta ökumenikus párbeszédet szeretnénk kezdeményezni, ahol mindenki elmondhatja, hogy mit gondol az Úrvacsoráról, az Eucharisztiáról. A felkészülés része még, hogy a honlapot egyre több és gazdagabb tartalommal látjuk el, hogy mindenki számára elérhetővé váljon az üzenet. Készül például egy filmsorozat, néhány perces jelenetekkel, amelyek a szentmise egy-egy részletét mutatják be magyarázatokkal. Ahhoz, hogy valaki otthonosan érezze magát egy misén és a kongresszuson, szükség van arra, hogy értse, mi miért történik a liturgiában. Szeretnénk, ha legalább minden nagyvárosban lenne huszonnégy órás szentségimádás, és tervezünk egy mobiltelefonos applikációt, amely a közelben lévő szentségimádásokhoz kalauzolja el a hívőket.

– Kikre számítanak az előkészületekben 2020-ig?

– Már most, az első felkészülési évben kértünk itt az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében két-két civilt minden plébániáról, közösségből, katolikus iskolából, illetve a különböző referatúráktól, mert szeretnénk, ha minél több laikust be tudnánk vonni a munkába. Így könnyebb megvalósítani azt a célt is, hogy a kongresszus megújulást hozzon az egész egyházba. Olyan korban élünk, amikor nagyobb hangsúly kerül a személyes tanúságtételre is. Mi a Társadalmi Bizottságba kértünk fel olyan ismert, nagy tudású embereket, akik nem félnek katolikus hitükről tanúságot tenni. Közben persze azt sem szabad elfelejteni, hogy ez nem magyar, hanem nemzetközi rendezvény, aminek most éppen Magyarország ad helyet.

– Magyarország és Budapest sokszor nagyon különböző. Mi a szerepe a vidéknek?

– Szeretnénk mindenkit bevonni, ebben a vidék különösen is hangsúlyos. Budapest lesz a fő helyszín, de a nyitó szentmisére tervezett elsőáldozást országosan meghirdettük. Szintén a vidék bevonását szolgálja, hogy országszerte a templomokban imádkoznak már a kongresszusért, így helyi szinten tudnak készülni lelkiekben és tevőlegesen egyaránt a helyi közösségben. Régen voltak oltáregyesületek, ennek egyfajta modernebb változata az Eucharisztikus Élet Mozgalom: a belépésnek nincsenek nagy feltételei, mindössze havi fél óra szentségimádás, s minden egyházmegyében van egy felelős, aki a kongresszusra történő helyi és regionális felkészülést koordinálja. Az egész magyar kereszténység megújítása is a célunk, nyitottan állunk minden kezdeményezéshez.

– Milyen ötletek születtek eddig?

– Van egy szimbóluma a kongresszusnak, ez Ozsvári Csaba ötvösművész városmissziós nagy keresztje, amely országjárásba kezd majd, és a keresztbe épített ereklyékhez kapcsolódik majd egy roll-upokra épített kiállítás. Terveink szerint nemcsak itthon, de a Kárpát-medencében is körbejár majd, és lesz egy, a kereszt stílusában készülő másfél méter magas monstrancia is, amit Ozsvári Csaba egyik munkatársa, Szabó János készít el: a monstranciába betehető majd egy kisebb úrmutató is.

– Vannak más művészek is, akiket bevonnak?

– Hála Istennek sok olyan tehetséges katolikus művész él Magyarországon, akik zenében, képzőművészetben, színművészetben, filmekben, festészetben már bizonyítottak, és akik megkerestek minket, felajánlva segítségüket. A Társadalmi Bizottságnak megalakult a művészeti albizottsága, amelynek tagjai segítenek a kiállítások, művészi produkciók előkészítésében. Itt az is hatalmas lehetőség, hogy a kongresszuson keresztül a világnak megmutathatjuk a magyar kultúrát is: zenét, táncot, képzőművészetet.

– Van ennek párhuzama tudományos vonalon?

– Igen, Vizi E. Szilveszterrel, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnökével, Freund Tamással és Zlinszky Jánossal megalakult a Társadalmi Bizottság tudományos albizottsága. Tervezünk két nagy tudományos konferenciát, valamint hozzájuk tartozó konferenciakiadványokat is a hit és a tudomány, illetve a teremtésvédelem témakörében, amihez szintén kapcsolódik a kongresszus mottója.

– Mennyire kapcsolódik az 1938-as budapesti Eucharisztikus Kongresszushoz a 2020-as kongresszus?

– Az 1938-as volt a második világháború kitörése előtti utolsó békés világesemény. Nem véletlen, hogy a témája ez volt: Eucharistia vinculum caritatis, azaz az Eucharisztia a szeretet köteléke. Nagyon sokakkal találkoztam, akik idős hozzátartozóikról mesélték, mennyit emlegették ezt a félmillió embert megmozgató eseményt. Sok érdekesség kerül a felszínre: folyamatosan bukkannak elő ereklyék, kisebb-nagyobb tárgyak, emlékek 1938-ból, ezekből is tervezünk egy kiállítást. Sőt, az első színes magyar film is a kongresszusról szólt. Jó visszaemlékezni a közel nyolcvan évvel ezelőtti eseményre, de az örömhírt a mai kor emberének nyelvén kell tovább adni, úgyhogy előre tekintünk. Bízom benne, hogy legalább annyi örömöt okoz majd a 2020-as kongresszus, mint annak idején elődeinknek az 1938-as.