Belföld

Egy elkerülhetetlen visszatérés

1956. A rákosista klientúra kudarca volt, hogy tíz nappal a forradalom kitörése előtt a pártnak felül kellett bírálnia korábbi döntését

Rajk László és társai 1956. október 6-i újratemetése – úgymond – akut problémává emelte Nagy Imre visszatérését, ekkor ezt már Gerő Ernő kommunista pártvezető is beismerte.

Darvas József, Nagy Imre és Rajk Lászlóné 20161014
Újratemetés után, forradalom előtt. Darvas József népművelési miniszter, Nagy Imre és Rajk Lászlóné 1956. október 13-án (Forrás: Fortepan)

Hatvan éve, 1956 nyarán újabb problémák sorakoztak a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) vezetősége előtt. Ezt jól ítélte meg az a Mihail Andrejevics Szuszlov is, aki 1956. június 7. és június 14. között a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának (SZKP KB) küldötteként érkezett Budapestre. Június 13-i jelentésében mégis sokkal többet foglalkozott Kádár Jánossal, mint az 1955. december 3. óta pártonkívüli Nagy Imrével. A volt miniszterelnöknek csak a híveit említette meg az MDP Központi Vezetőségének (KV) soraiban. Szót sem vesztegetett arra, hogy az SZKP KB esetleg támogathatná Nagy visszatérését, miközben Kádár esetleges MDP politikai bizottsági (PB) tagságát fontosnak tartotta.

Jurij Vlagyimirovics Andropov, a Szovjetunió nagykövete is folyamatosan jelentette 1956 nyarán az általa tapasztaltakat. Hibának látta Nagy Imre kizárását, egyszerűen azért, mert ezzel elvesztették felette a „kontroll” lehetőségét. Ám azért bírálni is kellene Nagyot a moszkvai lapokban, tanácsolta Andropov, mint amolyan „jobboldali” elhajlót. Anasztaz Ivanovics Mikoján, akit az SZKP KB a Rákosi Mátyás-kérdés megoldására, leváltására és eltávolítására küldött Magyarországra 1956. július 15-én, hasonlóan vélekedett Nagy Imréről.

A pártfegyelem azokra érvényes, akik a párt tagjai, mivel Nagyot kizárták, támadhatta a pártot. De változtatnia kell a magatartásán, hogy visszatérhessen – ez volt a konklúzió. Jogos-e a „pártszerűtlen” állítás a volt miniszterelnökről? Nem maga teremtett „frakciót”, pusztán szimbóluma lett a Rákosi-rendszerrel szemben álló baloldali ellenzéknek. Ezt a szerepet sem maga választotta, hatvanadik születésnapjának megünneplését a látogatói, illetve az eseményt meglovagolva Rákosi és köre formálta, nevezte „ellenzéki” demonstrációnak.

A „nagyimristákat” nem szándékosan, sőt Nagy szándékai ellenére teremtették meg hívei. Egykori emigránsként, moszkovitaként, jól ismerte az SZKP politikáját és a szálakat mozgató személyeket, Moszkva hatalmát. Sokkal inkább a kivárás taktikájában bízott, ezért egy ilyen csoport működtetése már túllépte volna Nagy valójában pártszerű gondolkodását, azonban ennek a folyamatnak már nem szabott határt, és végül eltűrte a szimbólum szerepét, ami segítette visszatérését. Az események mozgatója ekkor nem ő volt. Rákosi megbuktatását az MDP PB-tagok egy csoportja készítette elő, felhasználva Péter Gábornak, az államvédelem egykori vezetőjének a törvénysértő perekről szóló beadványát, bízva az SZKP vezetőinek közbenjárásában. Közvetve ez eredményezte Farkas Mihály későbbi, az MDP KV előtt el nem mondott, de Moszkva által ismert, Rákosit is befeketítő beszédét, és Rákosi 1956. július 18-i menesztését. Mindez csak kedvezőbb lehetőséget biztosított a volt miniszterelnöknek, és nem jelentette visszatérését sem a pártba, sem a vezetésbe. Gerő Ernő, az MDP KV új főtitkára személyében éppen úgy érintett volt a törvénysértő perekben, mint Farkas, Péter vagy Rákosi. Sokkal inkább a kontinuitás, semmint a változás figurája volt. Gerő nem akart egy olyan Nagy-visszatérést, amelyet ő kezdeményez. Ez a vereségét jelentette volna. A nyilvánvaló külső – SZKP KB – és belső – MDP – pártellenzék is sürgette a kérdés megoldását, mindezt azért is, mert a lengyelországi, poznani munkásfelkelés hatására Wladyslaw Gomulkát 1956. augusztus 5-én visszavették a Lengyel Egyesült Munkáspártba. Ám sem Kádár, sem Gerő nem tudta meggyőzni Nagyot arról, hogy gyakoroljon önkritikát a visszavétele előtt. Ezzel szemben azt kívánta, hogy mutassanak rá állítólagos hibáira.

Rajk László és társai 1956. október 6-i újratemetése immár akut problémává emelte Nagy Imre visszatérését. Októberben pedig már Gerő Ernő is beismerte, hogy elkerülhetetlen az egykori miniszterelnök visszavétele, és már nemcsak a kommunista pártba, hanem a KV- és PB-tagságára is fel kell készülni. Nagy Imre végül csupán tíz nappal a forradalom előtt lett ismét a párt tagja, előrevetítve Gerő vele szemben követett politikájának teljes kudarcát.


Példamutató kiállás Szegeden

A forradalom leverése után a Szegedi Tudományegyetemen százhuszonnégy fegyelmi eljárás indult diákok és tanárok ellen, tizenhat oktatót elbocsátottak, tizennégy hallgatót kizártak – idézte fel Trócsányi László igazságügyi miniszter a jogi karon tartott tegnapi emlékkonferencián. Előadásában Perbíró József egykori dékánhelyettesre, a helyi forradalmi események egyik meghatározó alakjára emlékezett – jelentette a távirati iroda. A szakmáját kiválóan művelő jogász felismerte, hogy a diákkövetelések mellett komoly változásokat lehetne elindítani, 1956. október 13-án az orosz nyelv kötelező tanulása ellen tiltakozó hallgatók vették fel vele a kapcsolatot. Október 16-án megalakult a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ), Perbíró a tanácskozás levezető elnöke volt, az egyetem több vezetője mellett a hallgatói kezdeményezések mellé állt. A később a Forradalmi Nemzeti Bizottság elnökeként tevékenykedő Perbírót november 6-án a bevonuló orosz csapatok elfogták, az ellene és társai ellen 1957 decemberében indult perben első fokon tizenöt évi börtönbüntetésre ítélték, ezt később életfogytiglani szabadságvesztésre súlyosították. Amnesztiával szabadult 1963-ban – idézte fel Trócsányi. (KD)


Központi programok az ünnepen

A Kossuth téren mond beszédet Orbán Viktor miniszterelnök és Andrzej Duda, a Lengyel Köztársaság elnöke az idei október 23-i ünnepen, a kormányzati honlapon tegnap közzétett programtervezet szerint a forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójának programjai már október 22-én elkezdődnek. Aznap délelőtt tíz órától este hatig meg lehet tekinteni az Országházban a Szent Koronát, délután az 1956-os műegyetemi emlékműnél Boross Péter volt miniszterelnök mond beszédet. Délután 3 órakor kezdődik az emlékünnepség a Műegyetemen, majd, az elmúlt évek hagyományainak megfelelően, fáklyás menet indul a Műegyetem rakpart–Nagy Imre tér–Bem tér útvonalon Bem József szobrához. Fél hatkor fellobban a Forradalom Lángja a Nagy Imre téren, beszédet mond Tarlós István főpolgármester. Október 23-án reggel kilenc órakor a három legfőbb közjogi méltóság – Áder János államfő, Orbán Viktor kormányfő és Kövér László házelnök – jelenlétében felvonják Magyarország lobogóját. Az ünnepnapon délelőtt tíz órától este hatig ingyenesen lesz látogatható a Terror Háza Múzeum, a 6-os és a 49-es villamos vonalán pedig korhű járat közlekedik, és a korabeli hírekkel rikkancsok is járnak majd. (KD)

A szerző a Veritas Történetkutató Intézet tudományos munkatársa

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom