Ártalomcsökkentés helyett gyógyítás, cél az újra teljes élet

Ferencz Orsolya: Fiataljaink nagy veszélyben vannak (Fotó: Katona László)

– Hol tart most ez a józsefvárosi drogstratégia program?

– Józsefváros nagyon messziről indult. A sajtóban kiemelt érdeklődés övezte az elmúlt években a kerület drogpolitikáját. Ennek nem titkoltan az a gyökere, hogy ezen a területen tabudöntögetésbe kezdtünk. A 2000-es évek közepén eluralta ugyanis a hazai drogpolitikát egy liberális szemlélet- és tárgyalásmód, ami nem is engedte vitára bocsátani azt a kérdést, hogy mi a valódi segítség egy szenvedélybeteg számára. Ennek a drogpolitikának a kulcsszava az úgynevezett „ártalomcsökkentés” volt, amelyről a szakmának nincs egységes álláspontja. Józsefváros viszont felvállalta, hogy nyissuk ki ezeket a kérdéseket.

– Mi ösztönözte erre a kerületi vezetést?

– Azért voltunk rákényszerülve a szemléletváltásra, mert a mi területünkön működött a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány tűcsere állomása, amelynek a tevékenysége aztán tűosztogatássá fajult. Egy 2011-es szakmai jelentésükből kiderült, hogy az egyik, központba járó „felhasználó” egymaga nagyjából tizenkilencezer fecskendőt vitt el, mindössze fél év alatt. Ezen a ponton el kellett gondolkodnunk azon, hogy zajlik-e valódi ártalomcsökkentés, kontaktálnak-e a valódi betegek ezzel az állomással. Mert ha nem, akkor az ártalomcsökkentés kimerül abban, hogy például egy halálos méregnek minősülő dizájnerdrogot a beteg steril tűvel be tud fecskendezni magának és öt perc után akut életveszélyes állapotba kerül. Olyan módszerre volt szükségünk, amelynek segítségével el tudjuk őt helyezni a felépülést központba állító rehabilitációban.

– Mi lett a helyzet megoldása?

– Új alapokra helyeztük 2014 januárjában a Kábítószerügyi Egyeztető Fórum működését, és egyúttal a szervezet elnöke lettem. A stratégiát három alappillérre szerveztük: bűnmegelőzésre, amelynek oszlopos tagja a VIII. Kerületi Rendőrkapitányság, prevencióra, mert szeretnénk elkerülni, hogy bárki drogbeteg legyen, és a felépülésre. Az utóbbit koordináló munkacsoport segíti azokat az embereket, akik sajnálatos módon már drogbetegek. Mi kizárólag a felépülést központba állító rehabilitációt és reszocializációt kínáló megoldásokat támogatjuk, a látszatmegoldásokat elutasítjuk. Arra törekszünk, hogy sikeres mintaprogramjaink országos szinten is követendők legyenek.

– Kikkel működnek együtt?

– Elkezdtünk kétoldalú megállapodásokat kötni: Kőbányával már aláírtuk, de a IX. és V. kerülettel is az előkészítés fázisában van, és remélhetőleg a többi kerületekkel is sikerül ezeket az együttműködéseket létrehoznunk. Igyekszünk más országokban már működő modelleket átvenni és átültetni itthon a gyakorlatba, sőt a programjainkra külföldi előadókat is tervezünk hívni a jövőben. Újraélesztettük az iskolai prevenciós programot, amit Életvezetési ismeretek és készségek tantárgy címmel már egyszer bevezettek és Magyarországon sok éven keresztül az iskolákban oktatták. Több, mint tízezer pedagógus végezte el akkor akkreditált képzésként, de sajnos a kétezres évek közepén, a „trendfordulókor” ez is elhalt. Mi nemrégen újra bevezettük: negyven akkreditációs pontot kapnak az ingyenesen elvégezhető program segítségével a pedagógusok a bölcsődétől az óvodán át a középiskola végéig, és utána egy olyan eszköz lesz a kezükben, amit akár szaktárgyi, akár osztályfőnöki órán hatékonyan tudnak majd alkalmazni. Nem kizárólag a drogokról szól ez a képzés – ez csak közel az egyharmada –, hanem szerepel benne életvezetési tanácsadás, pozitív stresszkezelés, frusztrációkezelés, sikeres kapcsolatépítés. Az a célunk, hogy ezek birtokában a gyerekek egészségesebben viszonyuljanak a környezetükhöz és önmagukhoz.

– Milyen szerep jut ilyenkor a tanároknak?

– A pedagógus mindig az, aki a „frontvonalban áll”. A droggal veszélyeztetett gyerekek esetében általában már sérült a családi háttér egy tragikus esemény miatt, vagy mert a szülők maguk is érintettek valamilyen függőségben. A pedagógusok védőhálót vonhatnak a gyerekek köré, ezért természetesen a témába vágó szakkönyvekkel, kézikönyvekkel és munkakönyvekkel segítjük a pedagógusainkat. A kerület minden egyes oktatási intézményében az óvodáinktól a középiskolákig vagy már bevezették, vagy a közeljövőben bevezetik a tárgyat. Számos olyan, újszerű megközelítésű prevenciós előadást is tartunk az iskolában, mint például „A drogokról másképpen”, ami nem elriasztja a gyerekeket, hanem megérteti velük, hogy ezt az utat miért nem szabad választani. Kocsis Máté polgármester kijelentette: nem pénz kérdése a kerületi drogstratégia sikere. Tavaly több, mint tízmillió forintot, idén már tizenötmillió forintot bocsát a programra.

– Milyen segítséget kapnak azok, akik már drogfüggők?

– Józsefvárosi illetőségűek esetében ágyakat finanszírozunk az Emberbarát Alapítványnál, a Cserkesz utcai központban, ahol a bentlakásos magyarországi drogbetegellátás ágyainak egyharmada található. Jelenleg öt, a jövőben terveink szerint tíz ágyat finanszírozunk. Itt az akut orvosi ellátás után elindul egy rehabilitáció, reszocializáció, és a drogbetegek szakmát is kapnak. Asztalosok, vágók, operatőrök, cukrászok, pékek kerülnek ki innen, teljes szemléletváltást kapnak a kezelt fiatalok. Az a tapasztalatom, hogy rengeteget nyer a társadalom, ha ezeknek az embereknek nem engedjük el a kezét. Van itt olyan, aki intézeti gyerekként sodródott bele a drogozásba, és tizenkét évesen már intravénásan szúrta magát az utcán. A fiúnak most húszévesen szakmája van, és ott maradt segítőnek az alapítványnál. Fantasztikus látni, hogy milyen értékes emberré vált a nehézségei ellenére.

– Milyen ismeretterjesztés vagy felkészítés zajlik, aminek nem a drogbetegek a célközönsége?

– Negyven rendezvényünk volt csak 2016-ban, nagyobb részét mi magunk szerveztük. Volt közte országos jelentőségű is, amit a sikerre való tekintettel megismételtünk vagy meg fogunk ismételni. A háziorvo-soknak, gyermekorvosoknak, védőnőknek és egészségügyi területen dolgozóknak – a tanárokhoz hasonlóan kreditpontokért hallgatható – ingyenes képzést indítottunk Az addikció következményei a fogantatástól az élet végéig címmel, s tíz szakorvos tart előadást, és a magzati korú egészségügyi hatásoktól a felnőttkori problémákig tekintjük át a drogozást. Olyan részdiszciplínák is helyet kapnak benne, mint a nőgyógyászat, gyermekgyó-gyászat, a pszichiátria különböző területei, a toxikológia, epidemológia és az igazságügyi orvosszakértők szakértelme. A program végén a részt vevő egészségügyi dolgozók pedig tesztet írnak. Ezenkívül Budapesten először rendeztük meg most január 24-én az általános regionális KEF-konferenciát, amelyen részt vett Budapest rendőrfőkapitánya, Bucsek Gábor is.

– Nemrég jelentek meg a 2016-os ifjúságkutatás első eredményei, szerepelnek benne droggal kapcsolatos adatok is. Önöknél van-e utánkövetés a fiataloknak szóló programokhoz kapcsolódva?

– Az 1990-es évektől a 2000-es évek elejéig gyakorlat volt az utánkövetés, de a kétezres évek közepén ez is megszűnt. Mi Józsefvárosban ismét bevezettük az ellenőrző, monitorozó figyelmet. Ez egy jól működő, hatékony eszköz. Ami az ifjúságkutatásra vonatkozik: Magyarország droghelyzete – mind a használt szerek, mind a jelenség gyakorisága tekintetében – nem tér el jelentősen a környező országoktól és az európai nemzetközi átlagtól, a fejlett országok bármelyikében hasonló, vagy akár még rosszabb eredmények jönnének ki. A drogok miatt a fiataljaink nagy veszélyben vannak, szeretnénk megértetni velük, hogy a folyamat, ami a drog hatására a szervezetükben lezajlik, visszafordíthatatlan, és a többi között az agyban található örömközpont tönkretételéhez vezet. Soha többé nem fognak tudni úgy örülni, mint azelőtt, vagy mint egy átlagos nem drogos tud örülni. Ha le is tudunk szoktatni egy drogbeteget, a szerveinek nem tudjuk visszaadni ezeket a funkciókat. Ezeket az információkat kell jól megértenie a fiataloknak. Minden segítségnyújtás ellenére sem vehetjük le a gyerekeink válláról a döntéseik súlyát: nekik érezniük kell, hogy felelősek önmagukért.

– Nemzetközileg is megosztott a drogpolitika, néhol szigorú, néhol megengedőbb. Mi a véleménye a hazánkon kívüli helyzetről?

– A drogügy gyakran politikai kérdés is, az egyes pártok, oldalak jól megkülönböztethetően szólalnak meg a drogfogyasztás engedélyezése vagy szigorítása mentén mindenhol. Az Egyesült Államok korábbi vezető politikai hangja inkább a drogliberalizáció mellett foglalt állást, nem csodálkoznék, ha ez most megváltozna. Ott az egyes államok autonómiája meglehetősen nagy, nem biztos, hogy mindenütt ugyanolyan szabályozás érvényesül – ez egyben azt is jelenti, hogy a tagállamok „kísérleti terepként” működnek: meg lehet nézni, melyik drogpolitika milyen eredményeket ér el. És bár nálunk is vannak a drogliberalizációt nagy hanggal szorgalmazó, magukat civilnek mondó liberális szervezetek, mint például a Társaság a Szabadságjogokért, sok, általuk propagált és pozitívnak mondott példa a nemzetközi tapasztalatok szerint teljes kudarcba fulladt.

– Milyen lehetőségei vannak a lakosoknak, hogy bekapcsolódhassanak a drogprogramba?

– A józsefvárosi KEF több mint hatvan taggal működik már, ez az országban az egyik legnagyobb. Például az egész MTK sportklub a tagja, és nagyon hálásak vagyunk, mert a prevenciós napokon a gyerekek sport irányába terelése nagyon fontos. Sok területen lehet bekapcsolódni, és nyitni fogunk a következő hónapokban egy irodát itt Józsefvárosban, ahol mindenki tanácsot kérhet és megismerheti a munkánkat. Bevezettünk egy zöldszámot, amit bárki hívhat kábítószer, drogszemét stb. ügyében. Ha érintettet találnak, akkor bármelyik szervezetnél jelentkezhet nálunk, és mi hatékonyan továbbirányítjuk őt ezekre a Józsefváros által finanszírozott ágyakra az Emberbarát Alapítványnál. Senki nem marad ellátás nélkül, egyetlen drogfüggőnek nem engedjük el a kezét. Célként tűztük ki magunk elé, hogy valódi segítséget nyújtsunk, és a beteget végül egészséges, gyógyult emberként visszahelyezzük a társadalom szövetébe. Nagy kihívás, de ennél kevesebbel nem érhetjük be.