Áder: 1989. június 16-a a közös reményről szólt

Huszonöt évvel ezelőtt a közös reményről szólt 1989. június 16-a, ez a remény "a kommunista blokk börtönébe kényszerített" népeknek a szabadság lehetőségét, a diktatúra végét jelentette - mondta Áder János köztársasági elnök a rákoskeresztúri Új Köztemetőben tartott megemlékezésen.

A Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének 25. évfordulóján tartott rendezvényen az államfő beszédében kiemelte: ez a nap a magyaroknak az 1848-as demokratikus hagyományok folytatását és a nyugatos polgárosodás reményét, európaiságuk és függetlenségük visszanyerésének reményét is hordozta.
A nemzet 1989. júniusi közös gyásza a szabadságunkért, függetlenségünkért, európaiságunkért és jövőnkért vállalt erőfeszítéseink kiindulópontjává vált - emelte ki.

Az államfő felidézte: 1989. június 16-án magyarok millióinak figyelme a Hősök terére szegeződött, és a történelem igazolta "szabadságszerető nemzetünk" akkori várakozásait. Ez a nap fordulópontot jelentett "a kommunista rendszer hazugságaiból és fojtogató öleléséből szabadulni akaró" magyaroknak - mutatott rá.
Emlékeztetett: 25 évvel ezelőtt a magyarok ezen a napon adták meg a végtisztességet az 1956-os forradalom mártírjainak és hőseinek, köztük Nagy Imre 1958. június 16-án kivégzett miniszterelnöknek. A lelke mélyén mindenki érezte, hogy történelmi fordulóponthoz érkezett Magyarország - mondta.
A köztársasági elnök úgy fogalmazott: a forradalom vérbefojtása után 33 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy politikai nemzetünk nyilvánosan emlékezhessen meg a történtekről. 33 évnek kellett eltelnie a hősök és mártírok előtti első nyilvános tiszteletadáshoz, és ahhoz, hogy a gyilkosok nyilvánosan szembesüljenek áldozataikkal - közölte.
Úgy vélte, a diktatúra hatalomgyakorlói nyilván azt remélték ettől a naptól, hogy a kommunista rezsim áldozatainak, a jeltelen sírokba elföldelt szabadsághősöknek megadott végtisztesség az általuk fenntartott rendszer bűneinek megbocsátását hozhatja. De a megbocsátáshoz bocsánatkérésre, a bűn megbánására és vezeklésre van szükség, és ez elmaradt. Ezért ez a nap nem szólhatott a megbocsátásról - mutatott rá.

Áder János szólt arról is, hogy a szabadság és a függetlenség vágya láncreakciószerűen inspirálta cselekvésre a kelet-közép-európai nemzeteket a szovjet birodalom hanyatlását jelentő 1989-es évben, és június 16-a mérföldkő volt ebben a folyamatban, hiszen a diktatúra erői ettől a naptól folyamatos hátrálásra kényszerültek. Ezt az időszakot olyan események fémjelezték Magyarországon, mint a magyar-osztrák határ megnyitása a kelet-német menekültek tízezrei előtt. Továbbá ide tartozik a temesvári forradalom melletti kiállás vagy a prágai bársonyos forradalom iránti szolidaritás - magyarázta.
A köztársasági elnök szerint Kelet-Közép-Európa szabadságmozgalmai újabb és újabb erőt merítettek egymás sikeréből, a vasfüggöny magyarországi átvágásához vezető folyamattól pedig egyenes út vezetett a berlini fal lebontásához. Így a magyarok is hozzájárultak a német újraegyesítéshez - közölte. Hozzátette: június 16-a ezért a 20. század végén újjászülető szabad Európa történetének is meghatározó része lett.
Áder János hangsúlyozta: a második világháború után ránk kényszerített diktatúra lényegét "nem a kommunizmus délibábja, hanem az európai jogállamiság és a polgári demokrácia értékrendjének kíméletlen tagadása jelentette". Ez a saját polgáraival szemben is bármikor kíméletlenül fellépő diktatúra európaiságunk, függetlenségünk, szabadságunk, demokratikus hagyományaink megtagadására épült, és ez így volt a szovjet blokk valamennyi országában.
Mint mondta, a kommunista rezsim soha el nem évülő bűne, hogy honfitársainknak azért kellett meghalniuk, mert kifejezésre juttatták szabadságvágyukat. Azért ölték meg őket, hogy "senki még álmodni se merjen a szabad és független Magyarországról".
De a kommunista rezsim súlyosan elszámította magát, mert hőssé lett honfitársaink emberi helytállásában magyarok millióinak vágya jutott kifejezésre - vélekedett. Hozzáfűzte: a magyarok 1956-ban és 1989-ben is kifejezték, hogy a szabadság nemzete ez, és nincs az a hatalom, amely ettől eltántoríthatná.

Nagy Imre szobránál Budapesten, a Vértanúk terén hétfőn reggel katonai tiszteletadással egybekötött koszorúzással kezdődött meg az egykori miniszterelnök és mártírtársai 1989-es újratemetése, valamint a rendszerváltoztatás 25. évfordulója alkalmából tartott emléknap állami rendezvényeinek sora.

Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója elmondta, hétfőn nyitják meg, Átlépni a szabadságba címmel legújabb, a múzeum épülete előtt a nyár végéig látogatható szabadtéri kiállításukat, amellyel az 1989-es páneurópai pikniken történteknek, a vasfüggöny lebontásának kívánnak emléket állítani, valamint köszönetet mondani azoknak a civileknek, illetve közszereplőknek és politikusoknak, akik akkor önfeláldozóan és bátran az NDK polgárainak segítségére siettek.
A történész arra hívta fel a figyelmet, hogy sokan voltak, akik lelkészként, szervezőként segítették a keletnémeteket, vagy olykor "csak" azzal, hogy gondoskodtak róluk, főztek a számukra. Elmondta: azzal is tisztelegni kívánnak előttük, hogy hétfővel kezdődően egy hónapon keresztül, minden este a Terror Háza Múzeum előtti pengefalra vetítik majd ki fényképeiket, mert fontosnak tartják, hogy példájukat az újabb generációk is megismerjék. A főigazgató arról is beszélt: azt szeretnék bemutatni a kiállítással, hogy milyen civil kezdeményezések segítették a keletnémeteket abban, hogy "átléphessenek a szabadságba". Szavai szerint az ő segítségük vezetett az NDK delegitimálásához, és ezzel bukásához, a berlini fal lebontásához, majd Németország és végső soron Európa újraegyesítéséhez.
Schmidt Mária közölte: hétfőn este fél 7-re a Hősök terére ingyenes Szabadságkoncertet is szerveznek, ahol az Omega és a Scorpions együttes lép fel, és amelyre mindenkit szeretettel várnak. Úgy fogalmazott, fontos, hogy "néha megálljunk és együtt örüljünk annak, amit közösen elértünk". Azt mondta, a magyarok jogosan lehetnek büszkék arra, hogy 25 évvel ezelőtt a magyar társadalom békésen, de határozottan legyőzte a kommunizmust, kivívta szabadságát, nemzeti függetlenségét és így léphetett át a XXI. századba. Kiemelte, mindaz, ami 1989-ben, 1990-ben történt, a magyar nemzet sikere, azt a magyar polgárok érték el; a szabadságot nem kívülről kapta Magyarország vagy a régió, hanem maga vívta ki. Utalt arra, hogy az 1980-as évek második felétől kezdődően nagyon aktívak voltak az emberek, százezrével mentek tüntetni, illetve felvonulni "a Szentatya magyarországi látogatásakor", a bős-nagymarosi vízlépcső, az erdélyi falurombolás ellen vagy Nagy Imre 1956-os mártír miniszterelnök és társai újratemetésekor.
Schmidt Mária felhívta a figyelmet arra, hogy 1989-ben olyan antikommunista forradalom zajlott, amelyben közösen vettek részt széles néprétegek, ezért is érezheti minden magyar polgár a saját sikerének az elért szabadságot, a régió többi polgárához hasonlóan.