Belföld

A szabadságharc szellemi nyitánya

1956. Három nappal október 23. előtt mutatták be Németh László Galileijét

A kommunista hatalomátvétel után a publikálás lehetőségétől megfosztott Németh László távol tartotta magát az irodalmi élettől, a megélhetés kényszere miatt csak a műfordítás gályapadja jutott neki osztályrészül. Mégis, minden szándéka ellenére egyik főszereplőjévé vált az 1956-os forradalmat megelőző szellemi, kultúrpolitikai hullámverésnek.

Bessenyei Ferenc és Bodor Tibor 20161020
Bessenyei Ferenc és Bodor Tibor az október 19-i főpróbán (Fotó: MTI - Farkas Tamás)

Az 1949 után visszavonultan élő és egy ideje önálló szépirodalmi művel nem jelentkező Németh László 1952 végén kapott felkérést a Nemzeti Színháztól a Galilei című színdarab megírására. A művet már születése pillanatában gyanakvással és fenntartásokkal fogadták. Galileit a szerzővel, az inkvizíciót az államvédelemmel azonosították, mások meg egyházellenességgel vádolták az írót. Németh László több ízben kijelentette, hogy a természettudós alakját nem magáról mintázta, és a színdarabbal nem az aktuális politikai rendszer bírálata volt a célja. „A Galilei (…) semmiféle vonatkozásban nincs az életemmel: hisz’ az igazságot erőszakkal nem tagadtatták meg velem, s épp ellenkezőleg mint Galilei, nem is tagadnám meg soha … A Galilei volt az első mű, amelynek a témáját kívülről kaptam, a dramaturggal folytatott beszélgetésben pattant ki; húsz-harminc év távolából mindenki tisztán fogja látni, hogy az újkori szellem szülési fájdalmait írtam meg benne, amelynek egyik kései képviselője vagyok. Ez az én személyes kapcsolatom a darabbal” – írta Király István irodalomtörténésznek 1953 nyarán.

Németh Lászlónak a mellőzöttség után nagy lelki felszabadulást jelentett a felkérés. A nyugodt alkotómunkához szükséges menedéket az a közeli barát biztosította, akit 1956. október 31-én a Petőfi Párt néven újjáalakuló parasztpárt főtitkárává, majd Bibó Istvánnal együtt a november 3-án felálló Nagy Imre-kormány államminiszterévé választott. (A Petőfi Párt írókból álló irányító testületének Németh László is tagja lett.) Az író 1953 tavaszán és nyarán B. Farkas Ferencék vendégeként Szentendrén, a kerti kis házban rejtőzött el, hogy minden idejét a műfordításnak és a darab befejezésének szentelje. Itt beszélte meg a javításokat Benedek András dramaturggal, Gellért Endre rendezővel és Major Tamás színházigazgatóval. Nagy Imre reménykeltő politikai színrelépé­sének híre is itt érte az írót. A házigazda idősebbik fia, a tízéves Fetó szaladt le hozzá izgatottan a kerti kisházba: „»Laci bácsi, tessék azonnal följönni, nagyon érdekes dolgok vannak az újságban.« A verandaasztalon ott van a szétszedett Szabad Nép: a reggelizők az új miniszterelnök, Nagy Imre beszédét olvasták. Attól fogva vasárnap arról folyt a vita” – emlékezett arra a napra az író.

A politikai enyhülés ellenére a kultúrpolitika mindent elkövetett, hogy akadályt gördítsen a darab közlése és bemutatása elé. Németh Lászlót nagyon megviselték a különböző oldalról jövő támadások és az a huzavona, amely a mű körül kialakult. A színdarabot másfél éves halogatással csak 1955 januárjában közölte a Csillag című folyóirat. A színre vitel még ennél is nehézkesebben ment. Bár a darab szerepelt a Nemzeti Színház 1953/1954-es évadjának műsortervében, felsőbb utasításra a IV. felvonás átírásától tették függővé a színmű bemutatását. Major Tamás azzal érvelt, hogy a darab „művészeti és világnézeti felfogása helytelen, mert megalkuvásra tanít: ha tehetséges vagy, és van mondanivalód az emberiség számára, inkább add föl elveidet, mert így többet használsz az emberiségnek, mint ha a benned levő erőket odaadnád”.

Hosszas lelkiismereti és alkotói vívódást követően Németh László végül belegyezett, hogy átírja a befejezést, s 1955-ben el is kezdődtek az olvasópróbák. A színház azonban politikai nyomásra ismét meghátrált. Az 1956-os esztendő sorozatos, a kulturális életben is változást eredményező politikai eseményeire volt szükség ahhoz, hogy a színdarabot több mint három év után végül színpadra állítsák. A Katona József Színházban október 20-án volt a nagy sikerű premier Bessenyei Ferenc főszereplésével. Két héttel Rajk temetése után és három nappal a forradalom kitörése előtt a darab szimbolikus politikai jelentőséget kapott, a forradalom közvetlen szellemi nyitányává vált. Ahogy Benedek András, a dramaturg írta a szerzőnek október 22-én: „a bemutató villamos feszültsége a második előadásra is átterjedt, s a jelek szerint ma este is így lesz, s tán jó darabig még. (…) A közönség szűnni nem akaró tapsai átcsattognak a színház falain, egy »Galileista szekta« jeladásaként, s erről nem lehet nem tudomást venni.”

Decemberben, majd 1957-ben újra játszották a darabot. A dráma eredeti változatának bemutatójára 1994 szeptemberében került sor a debreceni Csokonai Színházban.

A szerzők a Veritas Történetkutató Intézet tudományos munkatársa

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom