A strasbourgi döntés alapjaiban ássa alá a migráció megállítását célzó magyar intézkedéseket

A Migrációkutató Intézet az Emberi Jogok Európai Bírósága által az Ilias és Ahmed kontra Magyarország ügyben nemrég hozott döntésről készített elemzést.

Az ügy alapja, hogy 2015. szeptember 15-én két bangladesi állampolgár érkezett a magyar-szerb határszakaszon felállított tranzitzónába, ahol menedékkérelmet nyújtottak be. Kérelmüket a magyar hatóságok és a magyar bíróság elutasította. Ezt követően fordultak panasszal a strasbourgi bírói fórumhoz, amely 2017. március 14-én hozott döntésében elmarasztalta Magyarországot az Emberi Jogok Európai Egyezménye több pontjának megsértése miatt.

Az ítélet az elmúlt időszak egyik legnagyobb politikai visszhangját keltette, mivel alapjaiban ássa alá az Európa felé irányuló irreguláris migráció megállítása érdekében tett magyar intézkedéseket, sőt, az Európai Unió ezirányú törekvéseit is komolyan érinti negatív irányban.

A Migrációkutató Intézet elemzése szerint a strasbourgi bíróság által tett kifogások egy része a magyar hatóságok jogalkalmazásának megváltoztatása és kisebb jogalkotási lépések árán semlegesíthető, a kifogások másik része ugyanakkor semmilyen szinten nem egyeztethető össze az irreguláris migráció megállítását célzó intézkedésekkel. A strasbourgi bíróság ugyanis őrizetnek minősítette a tranzitzónaeljárást, s ezáltal az őrizet elrendelésével kapcsolatos valamennyi garancia érvényesítését elvárja az államoktól. A tranzitzóna-eljárás lényege pedig éppen az, hogy nem egyedileg, külön bírói döntéssel, hanem általános jelleggel, mindenkire kiterjedő hatállyal korlátozza az érintettek mozgási szabadságát.

A Migrációkutató Intézet elemzése emellett azt is megállapítja, hogy mivel a tranzitzónák létesítését, illetőleg maximum 4 hétig tartó időszakra a kérelmezők mozgási szabadságának korlátozását az uniós jog kifejezetten lehetővé teszi, a strasbourgi döntés más uniós tagállamok vonatkozásában is problémát okozhat.

Fontos adalék továbbá, hogy az Európai Tanács máltai informális találkozóján legutóbb megállapodás született arról, hogy az Európán kívüli táborok felállításának előkészítését meg kell kezdeni, s ezeket a terveket szintén alááshatja az ítélet, ugyanis azok logikája tulajdonképpen ugyanaz, mint a tranzitzónáké.

Számos jogi lehetőség áll rendelkezésre, amelyeket használva eredményesen lehet fellépni a döntés ellen. Kézenfekvő a Nagykamara eljárásának kezdeményezése, amely egyfajta fellebbviteli fórumként működik. Tekintettel azonban arra, hogy az elmúlt években a Nagykamara elé vitt magyar ügyek a kormány szempontjából nem voltak sikeresek, illetve a 2016-os statisztika szerint a strasbourgi bíróság által Magyarországgal összefüggésben hozott 41 döntésből 40 elmarasztaló volt, a Nagykamara előtti eljárás is valószínűleg csak akkor lehet eredményes, ha más részes államok is beavatkoznak Magyarország oldalán akár a konkrét eljárásban, akár az Európa Tanács más fórumain.

Az elemzés megemlíti továbbá, hogy ún. „szükséghelyzet” esetén ideiglenesen és kivételesen lehetőség van az Egyezmény rendelkezéseinek felfüggesztésére a jövőre nézve. Ez „háború” vagy a „nemzet létét fenyegető rendkívüli helyzet” esetén képzelhető el. Nem garantált persze, hogy egy ilyen lépést elfogadna az Európa Tanács, ugyanakkor ilyen bejelentést tett például Franciaország a 2015. novemberi terrortámadások után.

A Migrációkutató Intézet arra is felhívja a figyelmet, hogy hosszabb távon nem elvetendő az Egyezmény módosításának kezdeményezése sem. Erre 15 alkalommal került sor korábban, s ugyan az esetek többségében további jogok elismeréséről, vagy az elismert jogok védelmének megerősítéséről, illetve eljárási kérdésekről szóltak az ún. kiegészítő jegyzőkönyvek, de ezzel ellentétes példa is akad. Az egyik legutóbbi, még hatályba nem lépett módosítás például az ún. „tagállami mozgástér elvének” kodifikálásával a bírósági aktivizmus elleni törekvések jogi alapját kívánja „bebástyázni” az Egyezmény szövegébe. Annyi mindenesetre bizonyos – állapítható meg a Migrációkutató Intézet elemzésében –, hogy a döntés negatív hatásainak kivédésére a kormánynak komoly politikai és jogi lépéseket kell indítania az elkövetkező időszakban.

Völner Pál: Szükség van reformra a strasbourgi ítéletek nyomán 

Völner Pál kedden újságíróknak válaszolt arra a kérdésre, hogy a tervek között szerepel-e Magyarország kilépése az egyezményből, miután több kritika érte az Emberi Jogok Európai Bíróságának azon döntését, amelyben elmarasztalta Magyarország eljárását két bangladesi menekült esetében. Az államtitkár azt követően válaszolt a kérdésekre, hogy beszámolt az Országgyűlés igazságügyi bizottsága előtt a bíróság 2016-ban hozott ítéleteinek végrehajtásáról.

Közölte: vannak a bíróságnak nehezen megmagyarázható, ellentmondásos ítéletei, ezeket azonban tárgyalásos úton kell rendezni. A konkrét üggyel kapcsolatban megjegyezte: az ítélet fals tényeken alapul, ezért az ország felülvizsgálati kérelemmel fordul az úgynevezett nagykamarához.

Úgy fogalmazott: a Helsinki Bizottság "toborzott" két állítólagos bangladesit, akik írástudatlanok, és egy papírral elindultak Strasbourgba, hogy kifogásolják a magyar jogrendszerben megvalósított határzár intézményét. Erre hivatkozva értek el kártérítést és perköltséget, sokmilliós kiadást okozva az adófizetőknek. 

Hozzátette: reméli, a nagykamara figyelembe veszi, hogy Magyarországnak a schengeni egyezmény alapján meg kell védenie az unió határait, de azt is, hogy ezek az emberek ténylegesen nem voltak őrizetben, hiszen a tranzitzónából bármikor visszamehettek volna abba a biztonságos országba, ahonnan Magyarországra jöttek. Hozzátette: a bíróság olyan jelentéseket vett figyelembe, amelyekben a Helsinki Bizottság szakértőként járt el, miközben a perben képviselt egy felet. Ez a magyar vagy más nemzetállami jogrendszeren belül elképzelhetetlen lenne. 

Jogunk van megvédeni a határokat

Kijelentette: jogunk van megvédeni a határainkat és átvilágítani azon szervezeteket, amelyek ebben a "migránsbizniszben" utaznak, bármilyen támogatóik is vannak, beleértve Soros Györgyöt. 

Tavaly csaknem kilencezer magyar kérelmet nyújtottak be a bírósághoz, amely összesen több mint 1 milliárd forintnyi kártérítést ítélt meg. 

Az államtitkár a bizottság előtt is utalt a strasbourgi testület általa ellentmondásosnak tartott döntéseire, példaként azt hozta fel, hogy egy alkalmazásba kerülő nyugdíjas járadékának elvételekor a szociális juttatást tulajdonhoz való jogként kezelte, míg egy szlovák állampolgárságától megfosztott felvidéki magyar esetében, aki szintén elveszíti nyugdíját, azt már nem tekintette annak. 

Beszámolt ugyanakkor arról is: 2016-ban az ügyek egy jó része a börtönök zsúfoltságával állt kapcsolatban, ezt a problémát azonban várhatóan augusztusig megnyugtatóan lezárhatják. A legjelentősebb ügyek közé sorolta még a végkielégítéseket érintő 98 százalékos adó kérdését, amelyet már mérsékeltek. 

Bárándy Gergely: Az ország legnagyobb szégyene lenne, ha kilépnénk az egyezményből

"Kísért a múlt" - fogalmazta meg kritikáját a testület ülésén Bárándy Gergely (MSZP), aki kijelentette: a kormányzat "bűnös döntései" miatt születnek az előre látható elmarasztaló ítéletek. Ide sorolta az egyházak ügyét vagy a Legfelsőbb Bíróság elnökének elbocsátását, és felvetette, hogy a döntéshozóknak, például Kövér László házelnöknek szerinte saját zsebből kellene állnia a bírságok "ámokfutása miatt", amelynek során a Parlamentben transzparenst használó képviselőket büntette.

Szerinte az ország legnagyobb szégyene lenne, ha kilépnénk az egyezményből.

Répássy Róbert: Az egyezmény felmondása nem egy "szörnyű dolog"

Répássy Róbert (Fidesz) azonban arra mutatott rá: Nagy-Britanniában például rendszeresen hangzik el kormánypárti részről az egyezmény felmondását érintő nyilatkozat, szerinte nem egy "szörnyű dolog" ennek felvetése. Úgy ítélte meg: a strasbourgi bíróság minden döntéséből az derül ki, hogy kevésbé szigorú magyarországi ítéleteket várnak - így orvosolnák például a börtönzsúfoltságot -, a képviselő azonban az egyetlen útnak azt tartotta, ha az ország nem enyhít a büntetéseken. 

Rubovszky György, a bizottság kereszténydemokrata elnöke ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy kilenc börtön épül. 

Vas Imre fideszes alelnök felháborítónak nevezte, hogy egyes szervezetek bizniszt csinálnak a bíróság előtti emberi jogi eljárásokból. Ismertette: a Magyar Helsinki Bizottság egy ügyben például több mint 200 eurós kártérítést harcolt ki, miközben csaknem 9 ezer eurós perköltséget is fizetni kell nekik. A képviselő úgy fogalmazott: egyes szervezeteknek visszafogottságot kellene gyakorolniuk.