A megtorlások igaz története

A szakmai találkozót neves kutatók részvételével tegnap, Nagy Imre és társai kivégzésének évfordulóján tartotta a Nemzeti Emlékezet Bizottsága. Földváryné Kiss Réka, a bizottság elnöke azt mondta, június 16. a kádári megtorlás jelképévé vált, 1958-ban ezen a napon végezték ki Nagy Imrééket, és ugyanezen a napon kezdődött a Kádár-rendszer. Június 16. a rendszerváltás katartikus pillanata is, 1989-ben ezen a napon az ország fejet hajtott a kivégzett miniszterelnök és társai emléke előtt, és újratemette őket.

Az elnök közölte, az intézmény célja, hogy feltárja a kádári diktatúra működésének logikáját, a megtorlások történetét, mert csak ezek ismeretében érthetjük meg, hogyan születtek a döntések, hogyan lett a politika kiszolgálója az államigazgatás, kik voltak a döntéshozók és kik a végrehajtók.

Rainer M. János egyetemi tanár arról beszélt, hogy ötvenhatban példátlan módon egy pillanatra megszakadt a szovjet uralom folytonossága, és Nagy Imre kulcspozícióba került. Az ellene folytatott per eszköz volt arra, hogy megmutassa a rendszer elszántságát, eszköz a politikai ellenfelek ellen, hogy megsemmisítse, lealacsonyítsa őket. Zinner Tibor, a Veritas Történetkutató Intézet kutatócsoport-vezetője emlékeztetett arra, hogy a perben a jog helyett a párt döntött, s egy a perről beszélő korabeli vezetőt idézett, aki szerint „nem érvényesül eléggé a párt politikája”.

A konferencián többen hangsúlyozták: a pártállami rendszer vezetőinek felelősségét nem lehet megkérdőjelezni, a megtorlások idején Biszku Béla nehezményezte, hogy sok enyhe és kevés halálos ítélet született.