A lakosság egytizedét érintő program

Magyarországon egymillióra taksálják a fogyatékkal élők számát, tehát hatalmas társadalmi csoportról, az ország lakosságának egytizedéről van szó.

Az érintetteknek másoknál lényegesen nagyobb erőfeszítést kell tenniük azért, hogy iskolába járjanak, szakmát szerezzenek, diplomához jussanak, elhelyezkedjenek. Az inkluzív, vagyis a „beszámító” oktatás a fogyatékkal élő gyermek szocializációjának a színtere. Számos jó példát ismerünk, de ezeket semmiképp sem nevezhetjük általánosnak, azaz a fogyatékkal élő gyermekeknek csak kis hányada jár „normál” óvodába, iskolába. Pedig az inkluzív oktatás az iskolázottság, a szakma, a diploma megszerzésének és a későbbi, megélhetést biztosító elhelyezkedésnek, azaz a társadalmi integrációnak is a feltétele.

Hogy van még bőven tennivaló e területen, azt jelzik a népszámlálás adatai is. A fogyatékkal élő emberek húsz százaléka ugyanis nem végezte el a nyolc osztályt, egyharmaduk csupán nyolc osztályt járt ki. Szakmával csak a fogyatékkal élők 17 százaléka rendelkezik, érettségije tizenkilenc, míg felsőfokú végzettsége csupán kilenc százalékuknak van.

Tíz év alatt tizennégyezerrel nőtt és elérte a 14 százalékot a foglalkoztatottak száma, de még mindig messze van a 14 éven felüli népesség körében mért 48,3 százaléktól. A fogyatékosságügyi program szerint az inaktívak magas aránya, a passzivitás, illetve az izolálódás jelensége is beavatkozást igényel. Az elmúlt időszakban átalakult a foglalkoztatási, támogatási rendszer azzal a céllal, hogy az érintettek foglalkoztatását a rehabilitáció és ezáltal a nyílt munkaerőpiac felé mozdítsák.

Az akkreditált foglalkoztatás átalakítása és a rehabilitációs kártya bevezetése eredményesnek bizonyult – olvasható a programban –, és további intézkedésekre, fejlesztésekre van szükség. Stratégiai cél ugyanakkor a munkáltatók felkészítése is, azaz a gazdasági ösztönzés mellett fejleszteni kell a szemléletmódjukat, amely által a befogadó munkahelyi környezet is kialakul.

Célként jelölték meg továbbá a fogyatékosságügyi programban a megváltozott munkaképességű emberekről szóló ismeretek terjesztését, személyes tapasztalatok gyűjtését, mivel ezek hozzájárulnak az előítéletek felszámolásához.