„A családhoz, a barátokhoz és a hazához is ragaszkodnak a mai magyar fiatalok”

–  Hogyan határozná meg az ifjúságpolitika fogalmát?

–  Az ifjúságpolitika különbözik az olyan tradicionális szakpolitikáktól, mint amilyen például az adópolitika, amelynek gyökerei Magyarországon a középkorig nyúlnak vissza. Ez a terület a hatvanas–hetvenes években végzett kutatásokon alapszik, amelyek – és az ezekre épülő intézményrendszer – eleinte kizárólag pedagógiai értelemben foglalkoztak a fiatalokkal. Az 1998-as kormányváltást követően minisztériumi szintre emelték az ifjúságügyet. A fiatalokról szóló gondolkodást két irány határozza meg jelentősen: az egyik az „ifjúsági korszakváltás”, ami a felnőttségre való felkészülést helyezi előtérbe, a másik pedig az „ifjúságügy narratívája”, amely szerint az egyén érése jelenti a felnőtté válást, ami az egyén magáért való felelősségvállalásától a másokért való felelősségvállalásig tart. Az elsődleges feladatunk a fiatalok biológiai, pszichés és társadalmi érettségének elősegítése, úgy, hogy először saját magukért, majd a családjukért és a nemzetükért is felelősséget vállaló hazafiakká váljanak.

–  Az ifjúságpolitikában több szakpolitikai részterület – például családpolitika, sportpolitika, drogpolitika – egyesül. Miért van mégis külön létjogosultsága?

–  A fiatalokat a kilencvenes évekig Magyarországon két szocializációs közeg vette körül: a család és az iskola. A rendszerváltást követően megjelent egy harmadik: a média és a fogyasztói társadalom alkotta mediatizált közeg. Az első két területen egyértelmű, hogy a szülők és az oktatási rendszer szereplői viselik a legnagyobb felelősséget a fiatalok boldogulásáért, de a szabadidős térben kisebb a befolyásuk. A fiatalok életét, biológiai, pszichés és szellemi természetű érésük folyamatát a digitális kultúra ma már nem csak, hogy meghatározza, hanem sok esetben elsődleges alakítójává lépett elő. A digitalizáció egyre nagyobb térnyerésével számtalan gyermeket, fiatalt érintő probléma jelent meg, így elsődleges felelősségünk a fiatalok számára valós alternatíva biztosítása a szabadidejük minőségi eltöltéséhez, valamint támogatásuk és védelmük a mediatizált mindennapokban. Ezekre a kihívásokra ad választ a Digitális Gyermek és Ifjúságvédelmi Stratégia, a Digitális Immunerősítő Program és a gyermektáborokra biztosított, korábban nem tapasztalt mértékű támogatás.

–  Nem egyszerű ma fiatalként valakinek a saját lábára állnia, legtöbbjüknek, ha egyáltalán van lehetősége tanulni, dolgoznia is kell, az albérletárak az egekben vannak. Milyen megoldásokat tudnak kínálni a fiatalokat érintő olyan gyakorlati problémákra, mint a saját egzisztencia és az önálló lakhatás megteremtése?

–  A kormány 2016 decemberében elfogadta az országos kollégiumfejlesztési straté­giát, amelynek részeként a meglévő kollégiumok megújulnak, és több ezer új kollégiumi férőhely is létesül 2023-ig. A fiatalok a felnőtté válás egyik alappilléreként és a biztonságos családalapítás egyik legfontosabb feltételeként tekintenek az önálló lakhatás megteremtésére. Ebben segíti őket a családi otthonteremtési kedvezmény, amelyet már több mint nyolcvanezren vettek igénybe. Elindítottuk az Esély otthon programot, amelynek célja, hogy a háromezer és húszezer fő közötti lakosságszámmal rendelkező településeken – ahol évről évre egyre kevesebb fiatal él – lehetőséget adjon a fiatal generációnak a boldogulásra. Több száz település közül hatvanhatban a fiatalok mellett elkötelezett önkormányzat teljesítette a pályázati követelményeket, ötven és kétszázmillió forintos támogatásra pályázhattak a rendelkezésre álló több mint tizenegymilliárd forintból. Az önkormányzatok ebből a pénzből meghatározott ideig ingyenes lakhatást, a hiány­szakmákban ösztöndíjakat, továbbképzéseket és további támogatásokat biztosíthatnak a fiatal korosztály részére. A fiatalok minden eddiginél több támogatást kapnak, míg 2010-ben összesen 965,3 millió forint állt rendelkezésre ifjúságpolitikai célokra, 2018-ban ez az összeg már összesen 5,7 milliárd forint, 2019-ben pedig várhatóan közel 6,4 milliárd forint lesz. Január 1-je óta minden harmincöt év alatti fiatalnak utólagosan megtérítjük egy sikeres közép- vagy felsőfokú nyelvvizsga díját, július 1-jétől pedig a húsz év alattiak számára a KRESZ-tanfolyam és vizsga árát is. A kormány a Diákhitel1 esetében a felvehető összeget havi hetvenezer forintra emelte, kamatmentessé tette a Diákhitel2-t, és a külföldi tanulmányokat folytatók számára az igényelhető maximális összeg is növekedett, elérve a havi száznegyvenezer forintot. Szeptembertől pedig negyven százalékkal emelkedtek a szociális alapú felsőoktatási ösztöndíjak.

–  Az ifjúságkutatás eredményei alapján melyek a fiatalok által megjelölt legfontosabb problémák?

–  Magyarországon a kétezres évek óta végeznek a kormány támogatásával európai szinten is egyedülálló nagymintás ifjúságkutatást. Hosszú ideig mindig az első három közt volt a munkanélküliség, de ma már nem így van. 2010 óta harmadára csökkent a fiatalok munkanélkülisége, ma már tíz százalék alatt van az ifjúsági munkanélküliség, ami a tizenöt százalékos uniós átlaghoz viszonyítva vitathatatlan eredmény. A válaszadók legtöbbször a létbizonytalanságot jelölik meg problémaként. Itt is jelentősek a változások: Magyarországon ma nemcsak mindenkinek jut munka, hanem hat éve folyamatosan nőnek a bérek is. Kiszámíthatóbb és biztonságosabb az élet, az otthonteremtés, a családalapítás. A tradíciók és a család biztonságot nyújtó közegének erősítésén túl pályaválasztási tanácsadással, tehetséggondozással tudunk segíteni, hogy a fiatalok olyan szakmát tudjanak választani, amelyből tisztességesen meg tudnak élni és a tehetségüket a legjobban ki tudják bontakoztatni. Valljuk, hogy mindenkinek van valamilyen tehetsége, amelyet már egészen fiatal, akár óvodás korban érdemes felmérni, és segíteni, hogy azon
a területen fejlődhessen.

–  Mára megszűnt az úgynevezett lineáris életpályamodell. Milyen stratégiát érdemes választaniuk a fiataloknak?

–  Korábban, ha valaki megszerzett egy állást, számíthatott rá, hogy akár nyugdíjazá­sáig ott dolgozhat. Mára ez megváltozott. Olyan új munkakörök jelennek meg, leginkább az informatikai szektorban, amelyek akár tíz éve még nem is léteztek. Más munkakörök, például a bányászoké, pedig lassan eltűnnek. A fiataloknak arra kell felkészülniük, hogy a megszerzett tudásukat folyamatosan megújítsák, és közben olyan készségeket szerezzenek, amelyekre szüksége van a munkaerőpiacnak, és amelyekkel igazodni tudnak a folyamatosan változó igényekhez. Ilyen például a koncentrációs vagy a kudarctűrő képesség, amelyek megszerzését segítheti például a rendszeres sporttevékenység. Épp ezért működünk együtt a sportügyi terület képviselőivel. Az oktatásban véghezvitt változások mind azt a célt szolgálják, hogy a fiatalok a munkaerő­piacon értékes tudással, szakmával hagyják el az iskolapadot, akár középfokú, akár felsőfokú szinten. Amikor elkezdtem az egyetemet, azzal szembesültem, hogy hiába rendelkezem nyelvtudással és szerzek egy diplomát, ez kevés ahhoz, hogy a munkaerőpiac elvárásainak megfeleljek. Az egyetemen tanultak nélkülözhetetlenek, de egyéb kompetenciák megszerzésére is szükség van, amire szakmai gyakorlatokon van lehetőség. Ha valaki szereti az általa választott szakterületet, és igyekszik elmélyíteni a tudását, a potenciális munkaadók által elvárt gyakorlati készségeket megszerezni, akkor el tud majd helyezkedni.

–  Egész Kelet-Európa, így Magyarország számára is súlyos probléma a fiatalok elvándorlása. Az ellenzék rendszeresen bírálja a kormányt, mondván, nem képes változtatni ezen a trenden. Hogy állunk ma
e tekintetben, és milyen válaszokat lehet adni erre a problémára?

–  Fontos rögzíteni az uniós alapelvet, miszerint az Európai Unió polgárainak joguk van más tagállamban munkát vállalni, ott tartózkodni és ugyanolyan bánásmódban részesülni, mint amilyen az adott ország állampolgá­rait megilleti. Magyarország 2004-es uniós csatlakozása előtt ez nem problémaként, hanem egy reményteli lehetőségként élt az emberek fejében. Az Eurostat legfrissebb adatai szerint a munkavállalók mozgása továbbra sem számottevő Magyarország esetében. Tavaly már többen jöttek haza, mint ahányan külföldön vállaltak munkát. A térségben Magyarországon a legalacsonyabb a külföldi munkavállalási ráta, a lengyeleknél és Romániában ennek háromszorosa. Magyarországon csökkent a külföldi munkavállalás, mert kiszámíthatóbb a megélhetés, és folyamatosan emelkednek a bérek. A közzétett adatok szerint a magyaroknak kicsivel több mint öt százaléka dolgozott valamely másik uniós tagállamban 2017-ben, amivel az EU középmezőnyében helyezkedünk el. Magyarországénál sokkal nagyobb mértékű a munkavállalók vándorlása a térség országai közül Romániában, Szlovákiában, Lengyelországban és Horvátországban is, tehát ez közös probléma a régióban. Ráadásul évről évre emelkedik a hazánkba visszatelepülő magyarok száma is: míg 2010-ben mind­össze ezerötszáz, 2014-ben több, mint tízezer, 2016-ban pedig már több mint tizenhatezer fő volt. A Magyar Ifjúság Kutatás 2016 magyarországi adatai szerint fiataljaink nagy része nem tekinti perspektívának az ország elhagyását, és Magyarországon képzeli el a jövőjét. A megkérdezett fiatalok hatvanhét százaléka egyáltalán nem tervez külföldi tanulást, munkavégzést vagy letelepedést, akik pedig igen, azok nagyobb része csak pár évig tartó munkavállalásban gondolkodik. A kutatás megmutatta azt is, hogy mindössze a megkérdezettek tizenhét százaléka érezte magára nézve „igaznak vagy teljes mértékben igaznak” az állítást, hogy két–három éven belül külföldre költözik. Megnyugtató, de feladatot is jelent számunkra, hogy az itthon maradás fő okaként a fiatalok legtöbbje, hetvenegy százaléka a családhoz való ragaszkodást emelte ki. Második helyen a barátokhoz, harmadik helyen pedig a hazához való ragaszkodást említették. Ez igazolja, hogy nem csak érdemes, hanem elsődleges cél is a családokat és az értékeken alapuló közösségeket támogatni.