„A Nyugat képtelen az önvédelemre”

Pokol Béla: Történelmi naivitás volt az emberjogi megközelítés (Fotó: Varga Imre)

– Lát bármiféle optimizmusra okot adó fejleményt a könyve megjelenése óta?

– Az Európa egészét érintő demográfiai összeroppanás felé való közeledésben ilyen rövid idő alatt nem is mehetett volna végbe fordulat, sőt, a negatív fejleményekben még csak gyorsabban következtek be a romlást jelző változások. A Nyugat-Európából az unió keleti felére gyakorolt, a szakképzett munkaerő elvitelét célzó „migrációs szivattyút” ma már sajnos a hétköznapokban is mindenki észlelheti. Pedig amikor ezt leírtam 2011-ben, még olyan cím alatt jelent meg velem interjú a HVG-ben, hogy „Pokol Bélát sötét jóslatairól kérdeztük”. Egy kis baloldali párt akkori társelnök asszonya pedig úgy kommentálta ironikusan a kötetet, hogy az „tudományos–fantasztikus” könyv. Bárcsak az lett volna! Csakhogy az Európa iszlamizálódásából fakadó veszélyek látványossá válása, amit amúgy én korábban csak a 2020-as évektől vártam, akkorra jósolva a nyugati nagyváro-sok egyes kerületeiben polgárháborús állapotok kialakulását, már napjainkban is érzékelhető. Amúgy témájánál fogva ennek volt a legnagyobb visszhangja a könyveim közül, jót tett az is, hogy elküldtem több régi, politikussá lett tanítványom között Kövér László házelnöknek is, aki aztán valamennyi képviselőnek megrendeltette.

– A megjelenés óta felerősödött a migrációs nyomás, emberek milliói veszik célba kontinensünket a nyugat-balkáni útvonalon is. Ennek milyen hatása van az említett folyamatokra?

– Előbbre hozta Európa iszlamizálódását ez a váratlan beözönlés, de még nagyobb probléma, hogy láthatóvá vált a nyugat-európai elit teljes képtelensége az önvédelemre. Számomra evidens lett az elmúlt egy-két év nyomán, hogy az az emberjogi hozzáállás, amelyet még az 1950-es évek elején foglaltak nemzetközi egyezménybe, a mai, több tízmilliósra duzzadt európai iszlám tömegek idején, illetve a sokmilliós további iszlám migráció megindulásakor, Európa halálát fogja okozni. A leggyorsabban tehát új nemzetközi egyezményeket kellene létrehozni a mára alkalmatlanná váltak helyett.

– Mire gondol pontosan?

– Történelmi naivitás volt emberi jogi alapokra helyezni az összes jogot. Emiatt most nem tudunk védekezni, a megoldás pedig az lenne, ha az európai értékekre építkeznénk, belátva: a civilizációk között óriási eltérések vannak. Például Európában a nők és férfiak között olyan egyenlőség alakult ki, amivel a teljes iszlám világ szemben áll. A legfontosabb, hogy az európai civilizációt a többi civilizációtól, legkeményebben az iszlámtól, reálisan meg kell tudni különböztetni, másrészt a nemzeti közösségek értékeit jobban ki kell emelni.

– „A valóságban a haldokló európai közösségek saját állapotukat nem is észlelő tagjai fogadják az élettel teli iszlám közösségek tagjait, akik tömegesen özönlenek be, míg a látszat azt mutatja, hogy nyomorúságos körülmények között érkező emberek tömegeit az öntudatos európaiak magukhoz felemelni igyekeznek” – írta másfél éve.

– Kissé filozofikus megfogalmazásban azt a naivitást akartam megkarcolni, ahogy az európai jogvédők és a szellemi hátterüket adó balliberális értelmiségi körök, illetve a médiumaik megközelítik a tömeges iszlám-beözönlést. Ezek a csoportosulások pusztán emberbaráti stílusban tevékenykednek és gondolkodnak, miközben az európai népesség elöregedése és védtelensége a mi kultúránkkal ellenséges, sok éve itt élő iszlám tömegekkel szemben mutatja, milyen erőviszonyok várhatók hamarosan.

– Nincs lehetőség demográfiai fordulatra?

– Valódi változás ilyen rövid idő alatt nem is lehetséges, de úgy gondolom, az európai nők szülési kedvének drasztikus csökkenése az elmúlt évtizedekben olyan strukturális okok következtében jött létre, amelyeken érdemben már nem lehet alakítani. Ez persze nem jelenti azt, hogy óvodák, bölcsődék, rugalmasabb női munkaügyi szabályozások vagy egyéb eszközök segítségével ne lehetne kissé javítani a helyzeten. Ezt igyekezett is megtenni a magyar kormányzat 2010 óta, és ennek következtében nálunk vannak jobb évek is a születési rátákban. De ez nem tudja megváltoztatni az alapvetően süllyedő demográ- fiai helyzetünket, csak a romlás ütemét tudja némileg mérsékelni.

– Részletesen megvizsgálta a bevándorlók beilleszkedési eredményeit is. Mire jutott?

– Az elemzések szerint a már évtizedek óta Nyugat-Európában élő vagy itt született iszlám tömegek sem tudtak jórészt beilleszkedni, például egy muszlim és egy európai fiatal közötti házasság úgymond fehér hollónak számít. Egyszerre vallás és civilizáció is az iszlám, miközben a kereszténység ma már inkább csak kulturális mintaként létezik. A szétzilálódott Európába bejött egy szilárd csoportosulás, amely reggeltől estig imádkozik, és fanatikusan tartja a vallási normákat. A németeknél egy tanulmány szerint az ottani mintegy négymilliós török származású lakosság körében csak nyolcszázalékos a vegyes házasságok aránya, de az ennél „kisebb intenzitású” érintkezés, illetve keveredés a muszlimok és a németek között is minimális. Sőt, kitagadják a családból azt a lányt, aki német fiúval barátkozik, az ilyesmi megfigyelhető az egész nyugati világban, beleértve az Egyesült Államokat. Ehhez jön még a szörnyű, úgynevezett becsületbeli gyilkosságok gyakori előfordulása a családokon belül. De ezt a teljes elszigetelődést, illetve a párhuzamos, zárt társadalmakban való élést mutatták a holland felmérések is, amelyekből látni lehet, még a szerelőüzemekben sok éve egymás mellett dolgozó hollandok és muszlimok között sincs semmilyen kapcsolat. Csak a saját közösségükön belül alakulnak ki baráti és munkatársi viszonyok, máskülönben zártan és idegenül dolgoznak egymás mellett akár éveken át.

– Kimondható tehát: a bevándorlók integrálhatatlanok?

– Igen, a tapasztalatokból az látszik, hogy az iszlám civilizáció integ-rálhatatlan.

– Mi az oka ennek?

– Említettem, kultúrájukban teljesen más a férfiak és a nők mindennapi viszonya, az európai nemek közötti egyenlőségnek ott éppen az ellenkezője igaz. Ugyanígy a családi viszonyok is eltérően épülnek ki, a férfi teljes dominanciáját jelentő viszonyokban egy európai neveltetésű nő nem tud hosszabb ideig élni. Az iszlám vallás ráadásul előírásokkal intenzíven részletezi a mindennapi viselkedés alakítását, az ettől való elszakadás az európai integráció kedvéért csak kivételesen lehetséges. Másrészt a multikulturális élni hagyás kötelező dogmává válása a nyugati szellemi életben már az 1960-as évektől nem is tette kötelezővé az integrálódást. A „másság kultusza” légkörében úgy élhetnek a már itt született iszlám fia-talok is a nyugati nagyvárosok egyes kerületeiben kialakított zárt társadalmaikban, hogy nem is kell ismerniük az adott állam nyelvét. Elhagyott országukból sugárzott televíziós csatornáikat nézik, és csak az iskola elkezdése után kezdenek nyelvet tanulni, nyilvánvalóan alacsony színvonalon, s így iskolai sikertelenségük, majd későbbi tömeges munkanélküliségük újabb okot adhat nekik arra, hogy ellenségesek legyenek a többséggel.

– Az unió mostanában kötelező betelepítési kvótákkal osztaná szét a migránsokat Európában, az ezt célzó korábbi döntéseket a magyar kormány megtámadta az Európai Bíróságon, miközben az ombudsman az Alkotmánybírósághoz fordult. Mikorra várható döntés?

– Egyelőre felfüggesztő határozatot hoztunk, majd a luxemburgi Európai Bíróság május 10-i döntése után térünk erre vissza.

– Egy AB-határozat különvéleményében mindenesetre arról írt, a bevándorlás „csökkenti a magyar népesség lehetőségeit az önvédelemre”. Mi az, ami erősíthetné az önvédelmünket?

– Mint jeleztem, a legsürgősebb lenne a bevándorlásra vonatkozó nemzetközi szabályok és a tágabb emberjogi egyezmények újraalkotása, mert a sok évtizedes régi előírások már nem megfelelőek. De még a mai előírások fényében is olyan értelmezésekre kell törekedni, amelyek megvédik Európát a milliós iszlám tömegek bevándorlásától. Különvéleményemben arra utaltam, hogy az alaptörvény lehetőséget ad identitásunk védelmére, és erre támaszkodva akár az uniós szervek, akár a Strasbourgban székelő emberjogi bírákkal szemben is fel lehet lépni, s végső soron megtilthatjuk döntéseik végrehajtását Magyarországon.

– A változásra való igény jeleként értelmezik többen a Brexitet is. Egyetért ezzel az olvasattal?

– Rövid távon biztosan a magyar gazdaságra is lesz negatív hatása ennek, de én mégis inkább pozitívnak látom az egészet. Egy lázadás megindulása is lehet ez az eltorzult Európai Unióval szemben, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy az állapotokkal elégedetlen szellemi és politikai elitek összefogjanak az integráció új alapokra helyezése érdekében. Ez pedig csakis a gyökerekhez való visszatérés lehet, az uniót az eredeti gazdasági dimenzió körül kell újjáépíteni. Európában nemzeti közösségek vannak, és illúzió volt annak feltevése, hogy egy egységes európai népet hozzanak létre. Az emberek megkérdezése nélkül akarták átvinni az integráció súlypontját a tényleges nemzetekből álló közösségektől az unióra. Ha az angoloknak sikerülne olyan megoldást kiharcolni, amellyel a kilépés dacára az unió gazdasági dimenziójában maradnának, az mintát adhatna a többi európai nemzetnek is. Európa föderalistái, az Európai Egyesült Államok hívei amúgy épp azért harcolnak most a legkeményebb Brexit-megoldásért a kilépési tárgyalások során, hogy ez a követési hajlam ne terjedjen el.