Belföld

Amerika az ultraliberális utcai gyújtogatásokat igazságharcként ünnepli – Interjú

A háborús pszichózis fokozásával hosszú távon az USA is veszít, hisz legjobb szövetségese, Európa gyengül, ha leválik az olcsó orosz energiahordozókról

A politikai korrektségbe belebolondult amerikai liberális politikai elit – amely most uralja a Fehér Házat – a woke-ideológiát nemzetközi doktrína szintjére emelte – többek között erről is beszélt a Magyar Hírlapnak adott interjúban Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója. Az Alapjogokért Központ a tavalyi összejövetel után idén május 4-én és 5-én ismét Budapesten rendezi meg a Konzervatív Politikai Akció Konferenciát, a CPAC Hungary-t.

Amerika az ultraliberális utcai gyújtogatásokat igazságharcként ünnepli – Interjú
Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója
Fotó: Alapjogokért Központ

A tavalyi tanácskozás után most ismét Budapesten tartják a Konzervatív Politikai Akció Konferenciát (CPAC). Az Alapjogokért Központ hagyományt szeretne teremteni az évenkénti fórum megrendezésével?

Hagyományt teremtünk, és erőt mutatunk. Minél többször mondjuk ugyanis ki az igazságot, nemcsak szabadabbak, de annál erősebbek is leszünk. És az igazság Istenben, nemzetben, családban van. Hiszek abban, hogy ezek, civilizációnk zsidó-keresztyén öröksége, a nemzeti identitás, a hely szeretete, a gyermekek jelentik jövőnk szellemi és biológiai garanciáit. Jó, ha megértjük – és erre irányul a központ által rendezett CPACHungary is –, hogy itt már rég nem politikai oldalak vagy ideológiák közötti harcról van szó, a politikai konfliktusok természetrajza ma már átalakult. A józan észre, életmódunk természetesnek gondolt alkotóelemeire rontott rá a valóságtól egyre rugalmasabban elszakadó woke-őrület. Magyarország ebből a szempontból a béke és a harmónia szigete, de a Lajtán túl a toleranciára, a másság elfogadására, a semlegesség értékességére hivatkozva kriminalizálnak álláspontokat. Mi az, hogy valaki „transzfób”, vagy hogy a „misgendering” bűnébe esett? Én sem tudom, de sok helyütt ennek zsoldja a kirúgás és a büntetőeljárás.

A tavalyi CPAC-konferenciához képest több érdeklődő jelezte a rendezvényen való részvételét? Bővült az érdeklődő pártok száma?

Magyarország, a magyar jobboldal éppen az elmúlt tizenkét-tizenhárom év teljesítménye miatt már tavaly sem szorult bemutatásra a nemzetközi térben, idén pedig még a korábbinál is jóval több külföldi előadó érkezik a CPAC Hungary-re. Itt lesz két hivatalban lévő miniszterelnök, osztrák, francia, észt és portugál jobboldali pártelnökök, kongresszusi képviselők, volt és leendő szenátorok, európai és amerikai tagállami miniszterek, például a texasi legfőbb ügyész. Az összesen több mint kétszáz külföldi résztvevő között ott lesznek az olasz kormánypártok képviselői, dán, holland, belga, spanyol, szerb, mexikói politikusok, újságírók és vezető elemzők a világ minden részéről Japántól Izraelig. Az egyik legnagyobb amerikai sztár Kari Lake arizonai republikánus politikus lesz, akit Trump lehetséges alelnökjelöltjeként emlegetnek, és aki híressé vált beszédében így üzent Joe Biden-nek az ukrajnai konfliktus kapcsán: „ez nem a mi háborúnk!”

Az idei esemény mottója: „Együtt erő vagyunk”. Most hol tart a konzervatív pártok szorosabb együttműködését célzó folyamat?

Egyáltalán az, hogy „nemzetközi jobboldalról” beszélhetünk, és olyan események nőtték ki magukat, mint a CPAC Hungary, azt mutatja, sikerül meghaladni a liberálisok által belénk szuggerált téveszmét, miszerint a nemzeti erők nem képesek a nemzetközi együttműködésre. Mivel az értékeinket, de mondom, inkább a józan észt a Dunától a Potomacig ugyanaz a progresszív téboly igyekszik kiszorítani, a „visszaérzékenyítésnek” is hasonlóan globálisnak – de nem globalistának – kell lennie. Szerintem a „jobboldalak” összemozgása egyre dinamikusabb, ez leszűrhető abból a frusztrált reakcióból, ami a CPAC-et is éri baloldalról. Szóval, a megalkuvások kötelékét sikerült levetkőzni, megindult a jobboldali erők hálózatosodása – és itt nem is csak a pártokról beszélek, hanem a teljes jobboldali ökoszisztémáról. A központnál is az a célunk a CPAC-kel, hogy egy, a pártpolitikai szinttől egyszerre eggyel mélyebben és annál eggyel feljebb lévő platformot hozzunk létre politikusoknak, influenszereknek, újságíróknak, elemzőknek, kutatóknak. De mindez csak akkor működhet továbbra is így, ha arra koncentrálunk, ami összeköt minket: hitünk, hazánk, gyermekeink szeretete. Van persze egy elvégzendő házi feladat is: ha eltérő adott esetben a geopolitikai érvkészletünk, azt egymással kell megbeszélnünk, és nem elhinnünk azt, amit a tények elferdítésére hajlamos mainstream balliberális sajtó közöl azokról.

A magyar kormányfő a tavalyi rendezvényen elmondta a konzervatív sikerrecept 12 pontját, egyebek között azt is: a saját szabályaink szerint kell játszanunk. Minden konzervatív párt kialakítja a saját szabályait, vagy a CPAC-konferencia résztvevői közös szabályok kidolgozását tervezik?

Nagyanyáink, dédszüleink kiváló receptjei is olyanok, hogy minden generáció itt hozzátett, ott elvett belőlük egy kicsit. A receptek ilyenek: nem univerzálisak, de az alaphozzávalókat és az elkészítés módszerét tartalmazzák. Ráadásul éppen a progresszív, szocialisztikus ideológia hiszi azt, hogy mindenre egy mindenhol és minden esetben alkalmazható konyhakész válasszal rendelkezik – ezért is dogmatikusak az ideológiáik. A konzervatív politikai tudás sokkal inkább habituális szerintem, egy know-how, ami éppen, hogy lokalista: az adott helyhez tudja alakítani az érvkészletét. A tavalyi CPAC Hungaryn elhangzott 12 pont, de az egész magyar jobboldali tapasztalat, éppen ezért például, fogódzóul tud szolgálni más nemzeti erők számára, mi az a módszer, testtartás, amelyből kiindulva meg lehet nyerni a politikai csatákat, és végső soron – ami a legfontosabb – az adott nemzet tagjainak javát szolgálni. Az biztos, hogy az egyik, sokdimenziósan hasznosítható magyar tapasztalat az, amit ön is idézett: a saját szabályaink szerint kell játszanunk, és tilos azzal törődnünk, hogy mi a véleménye rólunk a zsűriszerepet amúgy is kiemelten kedvelő balos elitnek vagy latrinamédiának. A nyugati „jobbközép” erők ezt a hibát fejlesztették bűnné az elmúlt 30–40 évben, folyamatosan alkalmazkodtak a liberális véleménymonopólium elvárásaihoz, miközben megszűntek jobboldalinak vagy kereszténydemokratának lenni. És a magyar jobboldali ellenforradalom már a kezdeteknél elbukott volna, ha hirtelen megijedtünk volna a 2010-es unortodox válságkezelést vagy az alkotmányozási folyamatot gerincen lőni szándékozó pergőtűz hatására.

Az American Conservative Union (ACU) a CPAC zászlóshajója, eredeti kiötlője, ötletgazdája. Az ACU képes-e tenni azért, hogy a Magyarországra nehezedő washingtoni politikai nyomás enyhüljön?

Mint az egyik legrangosabb és legnagyobb befolyással bíró republikánus szervezet, az ACU is mutatja: Amerikának több, de legalább két arca van. Van az ultraliberális, eltörléskultúra-párti, szélsőbalos utcai gyújtogatásokat társadalmi igazságharcként ünneplő Amerika – és van a patrióta, történelmi gyökereire büszke, Istenben bízó Amerika. Az ACU és a CPAC Hungary-re látogató amerikai barátaink utóbbi körhöz tartoznak, akik Trumppal együtt mondják: „mi szeretjük Magyarországot!” Bidenék, illetve a teljes szereptévesztésben lévő nagykövetük ilyesmit nem nagyon mondanak, ettől függetlenül stratégiai magyar érdek, hogy szövetségesi viszony legyen a mindenkori Fehér Házzal, ezt diktálják a szoros gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok is. Politikailag is jó nexus republikánus adminisztráció esetén lesz újra, az ACU is azon dolgozik, hogy 2024-ben váltás legyen az ovális irodában.

A tanácskozáson kiemelt téma lesz az ukrajnai háború. Ön az egyik nyilatkozatában azt mondta: különös jelentősége van annak, hogy nemzetközi jobboldali erők összegyűlnek Budapesten egy háború idején. Várható valamilyen közös állásfoglalás CPAC-konferencián a háborúval kapcsolatban?

Ez ügyben érdemes szélesebb kitekintést tenni. A világtérrend átformálódóban van, az USA-nak, a világtörténelem első globális szuperhatalmának a teljesen hegemón státusza megkérdőjeleződőben van. Ez nem azt jelenti, hogy holnapután az USA ne lenne továbbra is masszív erőcentrum, de azt igen, hogy felemelkedőben vannak más „játékosok” is – és egy vezető szerep leértékelődése bárkit meggondolatlanná, túlmozgásossá tud tenni. Ez már önmagában is, sajnos, konfliktushelyzeteket eredményezhet, és ezt tetézi az, hogy a politikai korrektségbe belebolondult amerikai liberális politikai elit – amely most uralja a Fehér Házat – a woke-ideológiát a nemzetközi doktrína szintjére emelte. A kettőnek a veszélyes gyúelegye érzelemvezérelt külpolitikát eredményez, amely teljesen téves következtetésekre vezet, például az ukrajnai orosz agresszióra adandó válaszok kapcsán. A háborús pszichózis fokozásával hosszú távon az USA is veszít, hisz legjobb szövetségese, Európa gyengül, ha teljesen leválik az olcsó orosz energiahordozókról, Moszkva pedig egyre közelebb kerül Pekinghez. Éppen az USA jelenlegi vezetésének, Joe Bidennek lenne a feladata és súlya, hogy tárgyalóasztalhoz ültesse a feleket, tűzszünetet és békekötést érjen el. Csak finoman jelzem, hogy az elnöksége alatt folyamatosan agresszív, militáns viselkedéssel vádolt Donald Trump ma az, aki a békét sürgeti.

Európában azonban a háború híveinek véleménye dominál. Lehet-e arra számítani, hogy a mostani CPAC-konferencia hatására ez a helyzet módosul?

Abban bízom, hogy még többen, még mélyebben meg fogják érteni, hogy a magyar békepárti álláspont – bár Magyarország stratégiai érdekrendszeréből indul és oda tér vissza – alapvetően illeszkedik a nyugat geostratégiai horizontjába. Az USA-nak és az európai országoknak is az az érdeke, hogy Eurázsiában egyensúlyi vagy egyensúly közeli állapot legyen, és hogy a világ jelenlegi összekapcsoltsági szintje ne zsugorodjon. Ha a háború térben és időben is tovább szélesedik, és a transzatlanti világ vezetői továbbra is Ukrajna végső győzelemhez vezető felfegyverzésében látják a konfliktus egyedüli megoldását, az egyidejűleg eredményezi Európa gazdasági megrogyását és egy új, kínai–orosz tengely kialakulását a nagykontinensen. Ez blokkosodást hoz magával, Európa vazallusi szerepbe kényszerülését, ami értelmetlenné fog tenni bármiféle európai szuverenitásról szóló ábrándot, de megkérdőjelezi az európai integráció értelmét is. Hiszen az EU – amellett, hogy békeprojektként indult – egyik legfőbb célja elvileg, hogy egy egységesebb Európa, erősebb aktor lehessen a világpolitika színpadán. Szóval, aki valóban Európa érdekét tartja szem előtt, az támogatja a magyar békepárti álláspontot.

Kapcsolódó írásaink