Belföld

Te jó ég! Nem írtam végrendeletet

A be nem jegyzett élettársi kapcsolatokat nem szabályozza a törvény, így ők végrendelet hiányában nem örökölnek

Az új szabályozás szerint ha van leszármazó örökös, akkor már nemcsak haszonélvezeti jogra jogosult az örökhagyóval közösen lakott ingatlanra és annak berendezési és felszerelési tárgyaira, hanem megilleti egy úgynevezett gyermekrész a hagyaték többi részéből is.

Te jó ég! Nem írtam végrendeletet
Képünk illusztráció
Fotó: AFP

Az örökléshez való jogot az Alaptörvény XIII. cikke mindenki számára biztosítja. Az öröklés szabályaira kiváltképpen igaz, hogy hosszan tartó, állandó, nem gyakran változó szabályrendszerben tudjon eligazodni az az örökhagyó vagy örökös, aki legalább egyszer az életében kényszerűen találkozik az öröklés intézményével. A 2014. évben hatályba lépett Új Polgári Törvénykönyvünk is csak indokolt esetekben változtatott az öröklési jog szabályain.

A rendszerváltást követően végbement mély gazdasági, társadalmi változások, melyek az öröklési jog szempontjából a magántulajdon megnövekedett szerepére világítanak rá, továbbá a megváltozott demográfiai viszonyok (a várható élettartam folyamatos növekedése), a hagyatékok értékének jelentős emelkedése, mind-mind a jól átgondolt változtatások irányába mutattak.

Az öröklés rendjére vonatkozóan is felmerültek olyan új keletű problémák, mint az élettársi kapcsolatok nagy száma, a gyakori válások vagy a többszöri házasságkötések. Az örökléssel kapcsolatban sok megalapozott, vagy csak a „szomszédtól” hallott információnk van, annak szabályozása bizony nagyon sokrétű is lehet. Egy családtagunk, szerettünk elvesztése, annak hiányának feldolgozása sokszor elviselhetetlen nagy fájdalommal jár, és éppen ebben a súlyos élethelyzetben kell eligazodnunk az örökléssel járó bonyolult hagyatéki eljárás szabályaival is.

Bár sok régi rendelkezés nem módosult, vannak azonban olyanok, amelyek változásáról feltétlenül tudnunk kell, ilyen például a leszármazók vagy a túlélő házastárs öröklése. A magyar öröklési jog alapvetően két öröklési módot ismer:

Az egyik a törvényes öröklés rendje szerinti (törvény által meghatározott személyek, meghatározott sorrendben), a másik a végintézkedés (végrendelet) alapján történő öröklés.

A főszabály szerint, ha az örökhagyó végrendelkezett, akkor az öröklési rendet ez határozza meg, másképpen fogalmazva, még az életében kifejezi határozott akaratát, hogy a vagyonát ki örökölje. Végrendelet hiányában vagy ha azt az örökhagyó a tartalmi követelményeknek nem megfelelő módon tette meg, a törvényes öröklés szabályai érvényesülnek.

Itt kell egy jelentős változásra felhívni a figyelmet. A régi szabályozás szerint a túlélő házastárs haszonélvezeti jogot örökölt az elhunyt házastárssal közösen lakott ingatlan örökhagyó nevén lévő tulajdonrészén. Az új szabályozás szerint ha van leszármazó örökös, akkor már nemcsak haszonélvezeti jogra jogosult az örökhagyóval közösen lakott ingatlanra és annak berendezési és felszerelési tárgyaira, hanem megilleti egy úgynevezett gyermekrész a hagyaték többi részéből is.

A törvényes öröklés rendje szerint a Polgári Törvénykönyv sorrendet állít fel. Főszabályként az örökhagyó leszármazói (gyermek, unoka, dédunoka) örökölnek. A sorrend alapján a törvényes örökös elsősorban az örökhagyó gyermeke. Amennyiben az örökhagyó nagyszülő után az öröklésre jogosult szülő már nem él, akkor az ő gyermeke, tehát az örökhagyó szemszögéből nézve, az unoka örököl.  Több gyermek fejenként egyenlő részben örököl.

Ezt az öröklési rendet, ami elsőre elolvasva egy kicsit bonyolultnak tűnhet, talán egy példán keresztül egyszerűen is bemutathatunk.

Az örökhagyó szülő, aki már elvesztette házastársát, tehát özvegy volt, két gyermeket hagyott hátra. Az egyik gyermekének 2 lánya (unokák) van, a másik gyermekének 2 fia (unokák). Az örökhagyó leszármazói tehát egyketted–egyketted arányban örökölnek. Abban a nem várt esetben, ha az örökhagyó egyik gyermeke az öröklés megnyíltakor már nem él, akkor az ő leszármazói (unokák) örökölnek egynegyed–egynegyed (a szülő egyketted arányú örökségének fele-fele részét) arányban. Amennyiben az örökhagyó házastársa még él, tehát az örökség megnyíltakor még nem özvegy az örökhagyó, akkor a túlélő házastárs is örököl a két leszármazó gyermekkel egyenlő arányban, tehát egyharmad–egyharmad arányú lesz az örökölt (a haszonélvezeti jog mellett) vagyonrész mértéke.

A korábban már említett élettársi kapcsolat gyakran jelentkező negatív vagyonjogi, öröklési vonzatára is fel kell hívnunk a figyelmet.

Sokan még mindig azt gondolják, hogy nagyon szoros – nem bejegyzett – élettársi kapcsolat is ugyanolyan öröklési jogviszonyt keletkeztet, mint egy házastársi kapcsolat. A túlélő élettárs azt gondolja, hogy ugyanúgy élhet az elhalálozott élettárssal közösen lakott ingatlanban, mintha házastársak lettek volna. Ez azonban nincs így.

A hagyatéki eljáráson szembesülhet azzal, hogy az elhunyt leszármazói örökölnek mindent, sőt az örökösök mielőbb ki is akarják költöztetni az ingatlanból. Abból az ingatlanból, amire még az élettársi kapcsolat során rengeteget költött, annak fenntartásában, karbantartásában rendszeresen részt vett. Azzal ellentétben, hogy a házastársak vagyonjogi, öröklési viszonyait a Polgári Törvénykönyvünk szabályozza, a be nem jegyzett élettársi kapcsolatokat már nem, sőt ez alapján a túlélő élettárs még haszonélvezetet sem örököl a közös berendezési felszerelési tárgyakon.

Ilyen esetekben a szakemberek mindenképpen azt ajánlják, hogy az élettársi kapcsolatot, a felek, egy úgynevezett élettársi vagyonjogi szerződéssel rendezzék egymás közt, közjegyző vagy ügyvéd közreműködése mellett, amelyben meghatározzák, és rögzítik az egymás közti vagyonjogi helyzetet, fontos továbbá az is, hogy az élettársi vagyonjogi szerződések közhiteles nyilvántartásába ezt felvezessék.

Megoldás lehet az is, hogy amennyiben az élettársak közösen vásárolnak ingatlant, akkor mindkét fél tulajdonjoga bejegyzésre kerüljön az ingatlan-nyilvántartásban.

Ebben az esetben, de általában minden halál esetére szóló akaratnyilvántartásban is megoldásként ajánlható, hogy az örökhagyó maga döntsön vagyonának, hagyatékának felosztásáról, írjon végrendeletet, ne hagyja a törvényes öröklési rend szabályainak érvényesülését, ezzel is megelőzve az örökösök jogvitáinak kialakulását, mely sokszor hosszasan elhúzódó peres eljárást von maga után.

A végrendeletnek több fajtája is van: közvégrendelet, írásbeli magánvégrendelet és kivételes esetekben szóbeli végrendelkezés is lehetséges.

Közvégrendeletet közjegyző előtt lehet tenni, és szigorú formai előírásai vannak, de éppen ezért fordulunk közjegyzőhöz, hogy ezekkel tisztában legyünk. Azt is tudni kell, hogy kire nem hagyható vagyon egy közvégrendeletben. Írásbeli magánvégrendeletet két formában is készíthetünk, vagy saját kezűleg, magunk írjuk, vagy mással íratjuk meg, és azt tanúk előtt aláírjuk. Nagyon kivételes esetben szóbeli végrendeletet is tehetünk, de azt csak akkor, ha olyan helyzetben vagyunk, hogy írásban nem írhatjuk le végakaratunkat.

Az érvényes végrendelet megtételének is fontos alaki szabályai vannak, éppen azért, mert a végrendelet az örökhagyó életében készül ugyan, de az örökség megnyílta után már nem lehet bizonyítani, hogy mi lett volna az örökhagyó valódi szándéka, akarata a végrendeletben meghatározottak ellenére. Természetesen a végrendelet megtámadására is van lehetőség, de ennek részletes leírása a jelenlegi cikk kereteit meghaladja. A megtámadás joga az örökség megnyílását követő öt éven belül évül el.

A legfontosabb érvényességi kellékek tehát a következők:

– a saját kezűleg írt végrendeletet az elejétől a végéig a végrendelkezőnek kell írnia;

– alá kell írnia;

– dátummal kell ellátni;

– „végrendelkezni csak személyesen lehet”, arra nincs mód, hogy magunk helyett mást küldjünk például a közjegyzőhöz;

– nem saját kezűleg írt végrendeletet két tanú együttes jelenlétében is alá kell írni, a tanúk aláírásával hitelesítve;

– ha a végrendelet több lapból áll, akkor minden, sorszámmal ellátott oldalát alá kell írni az örökhagyónak és tanúknak.

Kapcsolódó írásaink