A bírák érzékenyítése is összefügghet a győri családirtó szabadulásával

A tragédia kapcsán tegnap a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara is vizsgálatot indított. A Szombathelyi Törvényszék ugyanakkor közleményében azt írta: a korábban a feleségét súlyosan bántalmazó férfi jogosult volt kapcsolatot tartani a gyerekeivel. Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója lapunknak elmondta: borzalmas tragédiák mindig az adott, szóban forgó jogintézménnyel kapcsolatos felfokozott érdeklődéshez vezetnek, és sok esetben jogos kívánalomnak tűnik, hogy például a feltételes szabadságra bocsátás rendelkezéseit szigorítsák. Indokoltnak tekinthető az érdeklődés, ha gyakorlati példák azt mutatják, hogy a „törvény szövege” nem alkalmas a bűnelkövetők társadalomba való visszavezetésére. Ugyanakkor a feltételes szabadságra bocsátás a bíróság számára egy „korrekciós lehetőség”, nem pedig az elítélt alanyi joga. A törvény objektíve kizár egyeseket a „feltételesből”, ráadásul a bűnismétlőkkel szemben szigorúbb szabályokat határoz meg, de óhatatlanul mérlegelési jogot ad magának a bírónak, mint jogalkalmazónak. Utóbbi kapcsán Szánthó szerint nem hagyható figyelmen kívül az elmúlt években a büntetőjog alkalmazását is átható érzékenyítés, amely lényegében a bűnelkövetőket mint a társadalom áldozatait mutatja be és – például tényleges életfogytiglanra ítélteknél – sérelmezi, hogy nem biztosított a feltételes szabadulás lehetősége. Kifejezetten disszonáns tehát, hogy ma olyanok követelik a szigorítást, akiknek egyébként jelentős szellemi erőfeszítésük van abban, hogy korábban gyilkossági kísérletet elkövetőkkel szemben is „toleráns” joggyakorlat alakulhatott ki a bíróságokon.