Belföld

Apostoli király, aki a hitet az egész népnek átadta

Gájer László: Szent István erőskezű, de nem kegyetlen, hanem megbocsátó vezető volt, ostobaság az akkoriban megkövetelt, általa alkalmazott büntetéseket elítélnünk

Szent István végső gesztusa nem politikai döntés volt, hanem mély hitből fakadó tett, amellyel a koronát és az országot a Szent Szűznek ajánlotta – mondta lapunknak Gájer László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára.

Apostoli király, aki a hitet az egész népnek átadta
„A Regnum Marianum István imádságának csendjéből született”
Fotó: MH

– Szent Istvánról évtizedek óta mindent tud a történettudomány: egyháziként mit gondol, lehet még újat mondani róla?

– A koronázási palást sematikus ábrázolásán kívül nem maradt fenn hiteles portré Szent Istvánról. Külső megjelenéséről tehát keveset, életéről viszont annál többet tudunk. Szerte Európában talán ötszáz krónikás is írt róla, így a beszámolók mennyisége a Nagy Károlyról szóló visszaemlékezések léptékéhez hasonlítható. Régi történet az övé, mégis – mint a szentek élete általában – aktuális, evangéliumi üzenetet hordoz. Jézus tanításának terjedése szempontjából a térség apostola, a porosz térítőútján vértanúhalált halt nyugtalan, izzó lelkű prágai püspök, Szent Adalbert és a kíséretében érkező János, Máté és Izsák nevű szerzetesatyák térítőmunkáját emelném ki. Jelenlétük a korabeli Magyarországon elvezette Géza fejedelmet és fiát, Vajkot a megtérésre. Apostoli lelkű emberek voltak. Olyan apostoli királyt neveltek, aki a hitet az egész népnek átadta. Ebből a szempontból Szent István korszaka missziós hőskorszaknak is tekinthető, amelynek ereje ma is irigylésre méltó.

– Szent István következetesen és olykor szinte kegyetlenül szembement a korábbi tradíciókkal, és az élet, a történelem igazolta őt. De morális és etikai értelemben lehet-e ma követendő példának tartani ezt?

– István erőskezű, de nem kegyetlen, megbocsátó, de nem erőtlen vezető volt. Alakja tökéletesen tükrözte az akkori úgynevezett királytükrökben, az uralkodóknak szánt erkölcsi vademecumokban megrajzolt rex pacificus, a békét teremtő király jellemvonásait. Ostobaság volna tehát a nekünk kegyetlennek tűnő, de a korban megkövetelt és elterjedt, általa alkalmazott büntetéseket ezer év távlatából elítélnünk. Vazul megvakíttatása jó példája lehet ennek, hiszen a kor szokásaival ellentétben a büntetést nem alkalmazta a lázadó fejedelem fiaira, hanem száműzetésbe küldte őket. Így lehetett a Lengyelhonban felnövő László – Vazul unokája – a későbbi, Istvánt is szentté avattató és az ő művét szervesen folytató magyar király. A cselekedetek erkölcsi értékelése mindig megköveteli a cselekedet körülményeinek figyelembevételét. Különösen igaz ez akkor, ha a miénktől eltérő kor és kultúra eseményeivel kapcsolatban akarunk erkölcsi ítéletet alkotni. Ugyanakkor – Szent Ágoston megkülönböztetését alkalmazva – tudnunk kell, hogy az evilági királyság, a civitas terrena még nem a tökéletes ország, ezért itt a nagyobb erkölcsi jó, vagyis a béke és a közjó érdekében gyakran a kisebb erkölcsi rosszat kell választanunk. Szent István tetteinek értékelése éppen az erkölcsi ítéletalkotás izgalmas, dinamikus voltára mutat rá.

– Mit üzen a mai embernek Szent István élete utolsó hétévnyi magánya az életmű ismeretében?

– Imre herceg 1031-ben meghalt. A hildesheimi évkönyvekből tudjuk, hogy halálát vadkan támadása okozta. Imre minden szempontból uralkodásra szánt fiú volt. Nevét nagybátyja, II. Szent Henrik után kapta, hétéves korától pedig Szent Gellért volt nevelője. Amikor Gellért csanádi püspök lett, István király maga nevelte fiát, amelynek gyönyörű bizonyítéka az Institutio morum, vagyis az Intelmek könyve. Imre elvesztése méltán lehetett a király életének legnagyobb tragédiája. István élete érdekes párhuzamot mutat a bibliai Dávid király életével, aki uralkodásának zenitjén elveszítette fiát, a lázadó Absalomot, és mia­tta mély bánat vett erőt rajta. A legendák szerint Szent István és egész Magyarország „vigasztalhatatlanul nagy zokogással sóhajtozott” Imre elvesztésén. A következő években István az utódját kereste. Végső gesztusa azonban nem egy politikai döntés volt, hanem egy mélyen hitből fakadó tett: 1038. augusztusában, a halála előtti napon a koronát és az országot a Szent Szűznek ajánlotta. A Regnum Marianum István imádságának csendjéből született.

– Hogyan határozható meg ennek a Regnum Marianumnak a helyzete Európában Szent István idején és ma?

– John Lukacs helyesen jegyezte meg, hogy Szent István államalapításának lényege a nyugati kereszténység melletti döntés volt. Ahogy ő fogalmazott, ezer éve a magyarok nem Európához, hanem a nyugati kereszténységhez csatlakoztak. Az úgynevezett Nyugat segítségét a történelem során gyakran hiába vártuk, ám az is igaz, hogy „a magyar politikai retorika gyakran hamis-tragikus regiszterben követelte ezt”. Meggyőződésünk, hogy a nyugati kereszténység, mint történelmi, kulturális és nem utolsósorban spirituális kapocs Nyugat és Magyarország között ma sem idejétmúlt.

– Az imént említette, de talán keveset beszélünk arról is, hogy aki szentté avatta az államalapítót, az a Szent László volt, akinek nagyapját, Vazult István vakíttatta meg. Mit jelent ez a magatartás a szent­istváni életmű szempontjából?

– 1083. augusztus 15-én Szent László háromnapos böjtöt hirdetett István király szentté avatásának előkészítéseként. A sír kőlapját azonban csak több nap után, akkor sikerült elmozdítani, amikor László király szabadon bocsátotta a fogságban tartott Salamon királyt. Az irgalom e gesztusa után augusztus 20-án felnyitották a sírt. István jobb kezének ereklyéje azonban nem volt ott, azt a trónviszályok elől egy Merkur nevű szerzetes vitte magával. László király országjárása alatt találkozott Merkurral, és megtalálva azt, méltó kultuszhelyet emelt a Szent Jobbnak. Ne higgyük, hogy Szent László döntése István szentté avatásáról politikai döntés volt hatalmának megszilárdulása érdekében. Az azonban hitbeli meggyőződésünk, hogy László hatalma éppen e döntése következtében erősödött meg. A lélekre figyelt és nem a testre, tekintélyt szerzett, és csak aztán politikai hatalmat.

– Papként mit szeret legjobban az ünnepben, a Szent Istvánhoz kapcsolódó liturgiában?

– Augusztus 20-a egyházi rendezvényei kapcsán mindenki a délutáni szentmisére és a körmenetre gondol. Elkerüli a figyelmünket, hogy 20-án reggel a bazilikában kitesszük a Szent Jobbot hódolatra, ahol nagyon sokan járulhatnak a szent király ereklyéje elé csendes imában. Számomra ez személyes és kedves lehetőség a vele való találkozásra.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom