Belföld

„Ez egy okos gyerek, stricinek adom!”

Az emberkereskedelem áldozatait tekintve Magyarország az európai országok között az első háromban található, és becslések szerint több ezren lehetnek érintettek

Gyakori jelenség manapság, hogy a gyermekek megöröklik a prostitúciót családtagjaiktól, máskor a szülők uzsoraadósság miatt egyszerűen eladják a gyermekeiket – mondta lapunknak Németh Ágnes, az Országos Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési osztályvezetője. Sokaknál vált életformává mások kizsákmányolása, akik amellett, hogy elhitetik az áldozataikkal, hogy a zsebükben van a rendőrség, olykor arra vetemednek, hogy tizennégy év alattiakat kényszerítenek munkára, mert az extrának számít, többet lehet vele keresni. A rendőrségi főtanácsos szerint fontos a társadalmi tudatosság, hogy ne menjünk el a probléma mellett.

„Ez egy okos gyerek, stricinek adom!”
A törvények jók, a szociális hálót kellene erősíteni, véli Németh Ágnes
Fotó: Bodnár Patrícia

– A minap svájci–magyar együttműködés eredményeként egy nőket prostitúcióra kényszerítő bűnszervezet három tagja ellen emeltek vádat emberkereskedelem és kitartottság miatt. Hogyan lesz a prostitúcióból emberkereskedelem, és mit értünk alatta pontosan?

– Ha valakit kizsákmányolnak, a munkaerejét kihasználják, a jövedelmének egészét vagy egy részét elveszik. Az utóbbi időben az elkövetők már hagynak egy kevés pénzt az áldozatoknál, illetve adnak nekik némi apanázst, biztosítanak számukra valamilyen szállást. Előfordulhat, hogy egy bűncselekmény embercsempészetnek indul, ám útközben vagy a célországban probléma adódik, elfogy a pénz, ilyenkor a feleségeket, leánygyermekeket gyakran eladják, és emberkereskedelem lesz a csempészetből.

– Mi lesz a sorsa az eladott embereknek?

– Legtöbbször prostitúcióra kényszerítik őket, vagy a munkaerejüet zsákmányolják ki építkezéseken, a mezőgazdaságban vagy a vendéglátásban.

– Hogyan tartják nyilván a lányokat? A külföldön prostitúciót vállalóknak be kell jelentkezniük a hatóságoknál?

– Nemcsak be kell jelentkezni, de adót is kell fizetniük. Vegyünk egy példát: Hollandiában a hatóságok megvizsgálják, mióta dolgozik a lány a szexiparban, mennyi kuncsaftot fogad egy nap, vagyis az adott árak és az eltöltött idő alapján megbecsülik, mennyit kereshetett. Majd felteszik a kérdést: mennyit keresett az illető ténylegesen. Ha kiderül, hogy a megbecsült összeg töredékét, vagy csak élelemre kapott pénzt, akkor fennáll a kizsákmányolás ténye. A látókörükbe kerülő futtató, az elkövető anyagi helyzetét is megvizsgálják. Ha nem fizet adót, és közben drága autóval jár, jómódban él, valószínűsíthető, hogy az áldozat kizsákmányolásából, bűnözésből tartja fenn magát. A vagyonvisszaszerzésre egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek itthon és külföldön egyaránt. A holland állam a fenti példánál maradva azt mondja a futtatónak: amióta az államban tartózkodik, nem fizet adót, kimutatható jövedelme nincs, akkor a javait bűnözésből szerezte, ezért azokat lefoglalja. Az áldozatnak adnak belőle annyit, amennyit keresnie kellett volna. A svájci állam is biztosít pénzt arra, hogy az áldozat visszatérhessen hazájába. Természetesen ennek csak akkor van értelme, ha nem ugyanoda tér vissza, ahonnan elvitte a futtatója, több civilszervezet is segít abban, hogy a pénzt megfelelően tudják felhasználni.

– Hány emberkereskedéssel kapcsolatos eset jut a rendőrség tudomására évente?

– Általában tíz alatt van az itthon indított esetek száma, ugyanakkor sokkal több az emberkereskedelemhez kapcsolható bűncselekmény, úgymint kerítés, kitartottság, gyermekek szexuális célú kizsákmányolása, amelyeket nem mindig minősítenek emberkereskedelemnek. Ennek praktikus okai vannak: amikor a rendőrség tudomására jut egy bűncselekmény, megvizsgálja, milyen bizonyítékok állnak rendelkezésre, melyik minősítést lehet bizonyítékokkal alátámasztani, hogy bírósági ítélettel legyen vége az ügynek. Ez a cél, nem pedig az, hogy beállítunk egy magasabb bűncselekményt, miközben előfordulhat, hogy nem gyűlik össze hozzá elegendő bizonyíték. Gyermekek szexuális célú kizsákmányolásából például tavaly 41 volt, kerítésből 143, kitartottságból 62, prostitúció elősegítéséből pedig 23, de hangsúlyozom, hogy ez a lezárt esetek száma, valószínűsíthető, hogy ennél több esetben indult nyomozás, de még nem fejeződött be. A külföldi társszervek által indított nyomozásokról nem mindig tudunk, hacsak meg nem keresnek bennünket. Azt viszont tudni kell, hogy az emberkereskedelem áldozatait tekintve Magyarország – Romá­niával és Bulgáriával együtt – sajnos az első háromban található.

– Mely megyéket érinti leginkább ez a fajta bűncselekmény?

– Nehéz a kérdés, mert lehet, hogy az áldozatok évek óta nem jártak szülővárosukban, ezért inkább csak azt nézhetjük meg, hogy honnan származnak. A leginkább érintett megyék Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Baranya, ám az áldozatokat leginkább a külföldi társszervek regisztrálják. A legnagyobb „felvevőpiac” Németország, Hollandia, Nagy-Britannia és Svájc, azok az országok, ahol engedélyezett a prostitúció.

– A külföldi társszervekkel milyen módon tudják segíteni egymás munkáját?

– Ha a külföldi hatóságnak szüksége van rá, itthon is lefolytatunk nyomozati cselekményeket. Előfordult már, hogy több országban egy időben tartottak házkutatást a kollégák. Általában az ügyészségek tartják egymással a kapcsolatot, de ez attól is függ, mi az adott állam berendezkedése, hogyan működik az igazságszolgáltatás.

– Az utóbbi öt évet vizsgálva milyen tendenciáról tud beszámolni?

– Stagnálni látszik az esetek száma, bár pontosan nehéz megbecsülni, mert a kollégák és a civil szervezetek munkatársainak jelzése alapján az emberkereskedők cserélgetik áldozataikat a különböző célországok között.

– Ez feltételezi, hogy az emberkereskedők kiépített kapcsolatrendszerrel rendelkeznek Európa-szerte.

– Sajnos ez pontosan így van.

– Alapvetően kikből lesznek áldozatok?

– Az áldozatok sokszor intézetben vagy elszegényedett településrészeken nőnek fel, és amikor elérik azt a kort, el is adják őket, hogy keressék meg a kenyérrevalójukat. Nem tudják az áldozatok, hogy lennének értékeik. Nem volt esélyük rá, vagy nem engedték őket tanulni, innen nézve az a non plus ultra számukra, hogy pultosok vagy műkörmösök legyenek. Sajnos a lányok nagy többsége még a nyolc általánost sem végezte el. A másik probléma, hogy az érzelmi intelligenciájuk sem megfelelő. Ha valaki nem tanul meg szeretni, nem tudja, milyen érzés, amikor szeretik, akkor valószínű, hogy azt hiszi: az a szerelem, amit a futtatója nyújt számára, hiszen törődik vele. Nagyon nehéz – szakszóval élve – kigondozni az áldozatokat, elhitetni velük, hogy értékesebbek annál, mint amilyen sorsot a kizsákmányolóik biztosítanak számukra. Könnyen befolyásolhatók, megfélemlíthetők, nincsenek olyan tudás birtokában, hogy felismerjék, hazudik a strici, amikor azt állítja: minden rendőr a zsebében van. És a hatóságokkal való állítólagos kapcsolat komoly fenyegetettséget jelent az áldozatnak.

– Előfordul, hogy az áldozatok „megöröklik” a tevékenységet a családtagjaiktól?

– Leginkább akkor, amikor más lehetőség nincs számukra. Sajnos elég gyakori a jelenség, így nőnek fel a gyerekek, ezt látják a szüleiktől. De arra is akad példa, hogy uzsoraadósságért cserébe átadják a leánygyermeküket, vagy egyszerűen csak eladják. Sokszor előfordul, hogy ha a többi falubeli lány szép ruhákban, felékszerezve, pénzzel, beparfümözve hazajön, az itthon élő is ilyen életet akar. A kerítők-futtatók pedig mindig megtalálják azokat a lányokat, (fiúkat), akik függhetnek tőlük. Sajnos manapság a civil szervezetek munkatársai olyat is hallanak vidéken a szülőktől, hogy „ez egy okos gyerek, stricinek adom”. Néhány embernél életformává vált mások kizsákmányolása, anélkül, hogy bármilyen nyelven beszélnének a magyaron kívül.

– Hogy boldogulnak akkor külföldön?

– Ez jó kérdés, de valahogy csak megcsinálják. Pedig az ablakokat a lányoknak kell bérelniük (Hollandiában és Belgiumban kirakat mögül kínálhatják bájaikat a prostituáltak – a szerk.), így a bérbeadók felfigyelnének arra, ha mindig ugyanaz a futtató menne a különböző lányokkal ügyet intézni. Ha probléma merül fel a lánnyal, verésnyomok vannak a testén, akkor feljelentést kell tennie. Hogy ez mennyire érvényesül a gyakorlatban, nem tudom.

– Mekkora százalékban beszélhetünk 14 év alatti gyermekekről, mozgássérültekről, autistákról vagy értelmi fogyatékosokról?

– Nincsenek róla ismereteink, mert leginkább a külföldi kollégák találkoznak ilyen esetekkel. Az viszont tény, hogy aki fiatalkorú vagy valamilyen sérüléssel él, még könnyebben befolyásolható. Az is biztos, hogy jól lehet keresni a legális prostitúcióval, de még jobban, ha a strici 14 év alattit futtat. Ez extrának számít, aminek az ára is magasabb.

– Adataik szerint hány ember élhet ma Magyarországon emberkereskedelem áldozataként?

– Az Eurostat vezet erről pontos statisztikát, mi csak megsaccolni tudjuk, az biztosnak tűnik, hogy többezres a szám. Ha Magyarországon el is indul egy eljárás, és a kollégák meghallgatják az áldozatot, sokszor kiderül, hogy az érintett nem tekinti magát áldozatnak. Nem jellemző, hogy elrabolnának vagy kényszerítenének embereket, mert a lányok nagyon is jól tudják, miért mennek külföldre: pénzt keresni. Amit nem tudnak, hogy majd elveszik a pénzüket, előbb vagy utóbb rászoknak az alkoholra és/vagy a drogra, és olykor erőszakot követnek el rajtuk, amennyiben nem volna kedvük dolgozni.

– Az előbb említettük a munkacélú kizsákmányolást, az úgynevezett „csicskáztatást”. Ez a jelenség mennyire elterjedt?

– A csicskáztatás lényegében házi rabszolgaság, érinthet akár egy egész családot is. Az áldozatokat folyamatosan megalázzák, megfélemlítik vagy fenyegetik a gyerme­keik megverésével. Nagyon sokan nem tudnak megfelelő döntéseket hozni: aláíratnak velük különböző szerződéseket, aminek következményeként elveszítik a házukat, esetleg nem tudják fizetni az uzsorakölcsönt, és nincstelenné válnak. Ettől kezdve ki vannak szolgáltatva.

– Ez csak a határainkon belül jellemző?

– Egyáltalán nem. Kényszerítenek munkára külföldön is. Nem biztos, hogy ott és olyan lesz a munka, annyi fizetésért, amiben előzetesen megegyeztek a „munkaközvetítővel”. Nincs munkaszerződés sem. Leginkább idénymunkán, mezőgazdaságban, vendéglátásban, hajózásban csicskáztatnak, de volt már rá példa, hogy diplomáciai testületben dolgoztattak valakit rabszolgaként.

– Melyik földrészen történt meg az eset?

– Európában. A házvezetőnő egyáltalán nem beszélte az adott ország nyelvét, egyedül volt, az iratait elvették.

– Azért ez akkor sem szokványos.

– Valóban, mégis előfordult. Ugyanakkor van ellenpélda is: a brit munkaügyi hivatalnak nyomozási jogköre van és nagyon szigorú. Sokat ellenőriz, és ha kideríti, hogy nincs bejelentve a munkavállaló, vagy nem fizetik utána az adót, a társadalombiztosítást, nagyon súlyos büntetéseket szab ki.

– Szükségesnek tartanak változtatásokat a jogszabályi környezetben?

– A törvények jók, azok megváltoztatása helyett inkább a szociális hálót kellene erősíteni, így már azelőtt beazonosíthatnák a lehetséges áldozatokat, mielőtt valóban azzá válnának. Fontos a társadalmi tudatosság is, hogy ne menjünk el a probléma mellett.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom