Belföld

Értékőrzés, jogbiztosítás

Idén első alkalommal a Sziget Fesztiválra is szeretne kimenni a Magyar Nemzeti Levéltár, a családkutatás népszerűsítése és a fiatalok megszólítása céljából

A levéltárban található dokumentumokból egyetlen példány van, ez az egyediség pedig országos, megyei vagy városi szinten is a közösség múltjának, identitásának emlékeit őrzi – mondta a lapunknak adott interjúban Szabó Csaba történész, a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) főigazgatója. Az intézményvezető arról is beszélt, milyen kihívásokkal kell szembenézni a 21. századi adatok őrzésekor.

Értékőrzés, jogbiztosítás
Szabó Csaba főigazgató: A legnépszerűbb kutatási téma a családtörténet
Fotó: Hegedüs Róbert

– Mióta léteznek levéltárak?

– Levéltárak azóta vannak, hogy nyolcezer éve kialakult az írásbeliség. Ahogy a mondás tartja, a szó elszáll, az írás megmarad. Az írás legtöbbször jogbiztosító céllal készült, ezért gondoskodni kellett a fennmaradásáról, az őrzésről. Az írásbeliséget megelőző időkben gyakran tereptárgyak mentén jelölték ki a birtok határait. Kivittek egy fiatal gyereket, jól megverték a határjelnél, így az egy életre megjegyezte, meddig tart a birtokos földje. Ha a civilizációs fejlődést nagyon le akarnánk egyszerűsíteni, azt mondhatnánk, hogy ezt a módszert váltotta fel az írásbeliség.

– Hogyan alakult a magyarországi levéltárfejlődés?

– III. Béla vezette be 1181-ben a kancelláriai oklevélkiadást, ettől fogva beszélhetünk az állam esetében olyan hivatali írásbeliségről, ami mai fogalmainkkal is leírható. A MNL Országos Levéltára (MNL OL) első oklevele egyébként korábbi, mint III. Béla: államalapító királyunk adta ki a veszprémvölgyi apácák alapítólevelét, de sajnos az nem eredetiben, hanem egy 1109-es átiratban maradt fenn.

– Mit ért egy oklevél a középkorban?

– Valójában az egész tulajdonjogot. Ha egy nemesnek a tatár, a török elől menekülnie kellett, nem tudta magával vinni a földjeit, vagy az aranyát és a kincseit – gondoljunk csak IV. Béla tatárjáráskori menekülésére –, hanem a kapkodásban a ló takarója alá betette az oklevelét, hogy ha hazatér, igazolni tudja, a saját birtokába jön vissza.

– Mi ma egy levéltár funkciója?

– Két fő feladata van. Az első, hogy mindaz, amit megőrzünk, azt jogbiztosító céllal őrizzük meg az állam vagy az állampolgár érdekeit képviselve. Csak egy példa: a kárpótlásra nem kerülhetett volna sor, ha a levéltárakban nincsenek meg az államosítás dokumentumai. A második pedig az iratok történeti értékén nyugszik, ez azonban már a tudomány illetőségi területe. Korábban az irattárat és levéltárat olyan szerzetesek vagy papok kezelték, akik nem csak őrizték a rájuk bízott anyagot, de volt történeti érdeklődésük, és gyakran fel is dolgozták a kezük közt lévő iratokat. Gondoljunk csak P. dictus magisterre, aki III. Béla névtelen jegyzőjeként a Gesta Hungarorumban megírta a magyarok történetét. A levéltáros tehát egyben történész is szinte a kezdetektől fogva. Ha tehát röviden meg kellene fogalmaznom, hogy milyen értéket őrzünk, akkor azt mondanám, hogy történeti és jogbiztosító értéket.

– Hogyan illeszkedik mindebbe az országos levéltár?

– Úgy, hogy az intézmény egyik legfontosabb küldetése a nemzet és az állam szempontjából maradandó értékű, jogbiztosító iratok őrzése, felhalmozása, feltárása és kutathatóvá, azaz elérhetővé tétele. Egyébként a jogszabály is ezeket a feladatokat írja elő a levéltáros számára.

– Mi egy levéltár legfontosabb jellemzője?

– Az iratok egyedisége. Amit a levéltárban őriznek, azokból a dokumentumokból általában egyetlen egy példány van, szemben mondjuk a könyvtárakkal. És még így is vannak olyan iratok, amelyek saját korukban több példányban készültek el, mégsem maradt meg belőlük egy sem, például az Aranybulla, a világ második nemesi alkotmánya, egykor hét példányban készült el, ma mégis csak másolatból és átiratból ismerjük. Az egyediség viszont nem csak országos léptékben lehet fontos: egy városi vagy megyei levéltár is a helyi közösség múltjának, identitásának emlékeit őrzi.

– Identitásőrzésért járnak levéltárba az átlagemberek?

– Ha figyelembe vesszük, hogy a legnépszerűbb kutatási téma a családtörténet, igen. A MNL OL felismerte ezt az igényt, ezért most készül egy családtörténeti kutatási kézikönyv, hogy már az érdeklődő gyerekek is el tudjanak indulni ebbe az irányba. Emellett persze profi kutatóknak is igyekszünk segíteni, például anyakönyvek és segédletek digitális közzétételével vagy mikrofilmezésével.

– Érdemes ma még mikrofilmezni?

– Hogyne, a mikrofilm még mindig egy időtálló adathordozó. Hiába a digitalizálás, saját életemből is emlékszem arra, amikor a számítógépem merevlemeze csak negyven megabájt volt. Hol tartunk már ehhez képest? Azt, hogy meddig marad meg rajta az információ, nem tudni, viszont az első mikrofilmek száz-százötven évesek, és még mindig olvashatók. A jövő nagy kihívása egyébként, hogy a papíron, nyomtatott formában már meg sem jelenő információkat hogyan lehet megőrizni az utókornak.

– És hogyan?

– Működik egy elektronikus levéltári projekt, amely az adatbázisok és információtartalom archiválásával foglalkozik. Ez aztán összetett feladatot ró a munkatársakra, mert a pergamenre és a digitális adatra is kell, hogy jusson figyelem és szakértelem.

– Ehhez minden a rendelkezésre áll?

– Tulajdonképpen igen. Már a második uniós programunkat fejezzük be, ami az állampolgári elérést teszi könnyebbé, hogy ha például valaki Békéscsabáról Győrbe költözött, ne kelljen visszamennie ügyet intézni, amikor a nyugdíjpapírjait szedi össze, hanem az ügyfélkapuján át is elérhesse otthonról. Ma a MNL-nek több mint száz adatbázisa van, ebből hatvanhetet publikáltunk interneten.

– Mi a helyzet az állami jogbiztosító iratok kiszolgálásával?

– Van, amikor az állam kér valamely jogszabály előkészítéséhez történeti előzményeket, hátteret. Például a polgári törvénykönyv módosításakor a múltbeli tapasztalatokhoz is hozzá kell nyúlni, illetve zajlik épp a vári rekonstrukció, amelyhez szintén levéltári dokumentumokra lehet szükség.

– Hogyan jellemezhető a levéltár közművelődési programja?

– Mindenekelőtt szeretnénk ismertebbé és érthetőbbé tenni a levéltárat, amelyről még mindig sokan azt gondolják, hogy a kézbesítetlen levelek őrzőhelye. Kiállításokkal, előadásokkal, népszerűsítő és a szakmának szóló rendezvényekkel törekszünk nyitni az érdeklődők felé. A sikere egyébként jól mutatja, hogy van erre igény: a kulturális örökség napjain idén például csak az OL épületét háromezer látogató kereste föl. Arról nem is szólva, hogy a nálunk őrzött iratanyag olyan széles spektrumot ölel fel, hogy rá tudunk csatlakozni bármilyen országos rendezvényre, emlékévre is. A tanácsköztársaság és Trianon centenáriumára két nagy konferenciával készülünk, a Nemzeti Emlékezet Bizottságával pedig együtt készítettünk egy pártadatbázist a felső vezetéstől a megyei szintig.

– Nem érintette mindez a titkosítási kötelezettséget?

– Nem, mert ők közszereplők voltak, közfeladatot láttak el. Ma egyébként kilencven-hatvan-harminc év Magyarországon a titkosítási idő: kilencven év a magánszemély születésétől kezdve, ha a halálozási dátumát nem ismerem, harminc év a halálozási dátumtól, ha ismerem, és hatvan év egy irat esetében a keltezéstől számítva. Várható egyébként, hogy a védelmi idő az átlagéletkor folyamatos növekedését követve majd módosul.

– Milyenek tervek vannak még?

– Idén első alkalommal szeretnénk kimenni a Sziget Fesztiválra is, pont a családkutatás népszerűsítése és a fiatalok megszólítása céljából: akit ez érdekel, az két koncert között, sörrel a kezében is megnézheti, mit csinálunk. Emellett úgy gondolom, hogy a MNL tényleg a nemzet levéltára, azaz nem csak a jelenlegi államhatáron belül illetékes, hiszen a magyar történelem jelentős része ma a határon túli levéltárakban található. Misszióként éljük meg, hogy az ottani kollégáknak módszertani továbbképzéseket tartunk, és így a határon túli magyarok is segítséget kapnak a családkutatáshoz, saját múltjuk megismeréséhez és identitásuk erősítéséhez.

– Mi volt a legutóbbi nagyobb rendezvény?

– Sok kiállítást is rendezünk, néhány éve kezdtünk el a Nyomot hagytak című kiállítással egy új sorozatot, amelynek húszezer, köztük számos külföldi látogatója volt. Ebben szakítottunk a korábbi koncepcióval, hogy egy vitrinben elhelyeztük az iratokat. Ma interaktív módon igyekszünk bemutatni egy-egy témát az állományunkból. A második kiállításunk a Kik vagyunk? címet viseli, amely kissé provokatív módon a magyarországi migrációt mutatja be Szent Istvántól a rendszerváltásig. Ma tizenhárom magyarországi nemzeti kisebbséget ismernek el, a történelem folyamán viszont nagyon sok más nép is élt itt, amelyet ma már csak nevében ismerünk mert beolvadtak a magyarságba. Ilyenek például a jászok, a kunok is.

– Várható hasonló a közeljövőben?

– Igen, most készülünk egy nagyobb kiállításra, aminek A nemzet emlékezete címet adtuk. Szeretnénk kiállítani a tíz legfontosabb dokumentumot, amely jelképezheti az ezeréves magyar történelmet úgy, mint az Országházban a Szent Korona az államot.

– Melyek ezek?

– Az előbb említettem, hogy nincs eredeti példányunk az Aranybullából, van azonban hiteles átiratunk, sőt, ismerünk 1221-ből egy szintén arany függőpecséttel ellátott, ugyanazon kancellár írásával készített oklevelet is, mint az Aranybulla. Ha tehát az első nemesi alkotmányunkat nem is tudjuk kiállítani, azt mégis megmutathatjuk, hogy milyen lehetett. Emellett kitesszük a veszprémvölgyi apácák alapítólevelét, és az Erdélyi Nagyfejedelemség létrehozásáról szóló, szintén aranypecsétes, Mária Terézia-féle oklevelet is. Az Egyesült Államokban érettségi előtt minden amerikai diákot elvisznek Washingtonba, a Nemzeti Levéltárba megnézni a Függetlenségi Nyilatkozatot, hogy lássák az amerikai nemzet alkotmányát, és az beépüljön az identitásukba. Az csak kétszázötven éves, nekünk viszont ezer évnyi dokumentumunk van. Ma már olyan sok iratot őrzünk, hogy szükségünk lenne egy modern, 21. századi levéltárépületre! Az intézmény „szentélye” és az imént említett állandó kiállítás itt maradna az államiság jelképeként a várban, a Bécsi Kapu téren.

Kapcsolódó írásaink

Relikviákban a közös múlt

ĀVarsóban vendégeskedik a Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Levéltár és a Hadtörténeti Múzeum gyűjteményének számos kiemelkedő darabja, köztük királyok, fejedelmek tárgyai is

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom