Ajánló
Tudták, baj van, mégis hallgattak
Az ügyész szerint a vádlottak nem okozói a vörösiszap-katasztrófának, viszont amennyiben megfelelően intézkednek, megakadályozhatták volna a tragédiát
Fejes Péter ügyész vádbeszédében emlékeztetett: 2010. október 4-én a MAL Zrt. ajkai telephelyén található X. számú vörösiszap-tároló kazetta átszakadásának következtében 1,755 millió köbméter erősen lúgos, maró hatású víz, valamint vörösiszap zúdult ki. Az árhullám elöntötte a környező településeket, elszennyezett természetvédelmi területeket, vízfolyásokat. Az ipari katasztrófa közvetlenül nyolc ember életét oltotta ki, több mint kétszáz embert sebesített meg, számos ingatlant, szántót, önkormányzati, állami és közműszolgáltató tulajdonát károsította meg jelentős mértékben.
Az ügyész rámutatott: ugyan a X. számú kazetta építése során tervezési és kivitelezési hiányosságok merültek fel, ám negyven év távlatából személyre lebonthatóan nem állapítható meg a tervezői felelősség. A vádlottak azonban számos mulasztást követtek el: még saját kárelhárítási tervükkel ellentétesen is több vizet tároltak a kazettában, amit a vád képviselője a katasztrófa legfontosabb okának nevezett, hiszen az építmény nem víztározónak épült.
Ha csak a saját szabályzataikban szereplő mennyiséget tárolták volna a kazettában, a kiömlő lúgos zagy el sem érte volna az üzem szomszédságában fekvő Kolontárt. Lúgos iszap helyett iszapos lúg volt a tározóban, összesen 845 ezer köbméter többletfolyadék – szögezte le Fejes Péter. A magasabb lúgtartalmú víz ahhoz is hozzájárult, hogy a talaj meglazult a gát alatt.
A vádlottak közül többen is felismerték a gátszakadás lehetőségét, de annak enyhítésére semmilyen javaslattal nem álltak elő. A monitoringra nem fordítottak kellő figyelmet, nem foglalkoztak a 2010 nyarán a gát falán megjelent vörös foltokkal, amelyek szivárgást sejtettek. Továbbá az északi fal süllyedésével sem törődtek 2010 nyaráig. Amikor mégis intézkedtek, nem tárták fel a gát süllyedésének okait. Szintkiegyenlítést végeztek, ám ezzel csak újabb terhet raktak az építményre.
A vádlottak saját előírásaik ellenére nem értesítették a lakosságot, az önkormányzatokat, a rendőrséget, a tűzoltóságot, a katasztrófavédelmet, a mentőket, az ÁNTSZ-t vagy a közműszolgáltatókat. A gát 12 óra 14 perckor szakadt át, az árhullám hét perccel később érte el Kolontárt, háromnegyed óra múlva Devecsert.
„Olyan katasztrófa történt, amilyen még soha nem volt Magyarországon” – mondta az egyik vádlott. Ennek ellenére csak egymással beszélgettek telefonon, és mind a helyszínre mentek. Pedig saját szabályzataik szerint az első elrendelendő intézkedés épp a lakosság és a települések értesítése lett volna, csak harmadik helyen szerepelt a gyártás leállítása. Vagyis a vádlottak kifelé hallgattak és halogattak, noha tudták: nem üzemzavar, hanem vészhelyzet, katasztrófa történt. A hatóságokat eközben civilek értesítették.
A vádlottak mulasztásaival kapcsolatban az ügyész hangsúlyozta: viselkedésük nem okozta az eredményt, de okozhatta volna az eredmény elmaradását. A vádlottak a vádhatóság képviselője szerint sem tudták előre a gátszakadást, ám a kazetta absztrakt tönkremenetelét felismerték, mégsem tettek a nagyobb katasztrófa elkerüléséért semmit, nem foganatosítottak megelőző intézkedéseket.
Az ügyész a vádbeszéd végén tizenegy vádlottra fegyház-, két vádlottra fogházbüntetés kiszabását kérte, ugyanakkor a kilenced- és a tizenkettedrendű vádlott felmentését indítványozta.