Sargentini – jogi buktatók

Ezen jelentés tele van olyan ferdítésekkel és valótlanságokkal, amelyek kimerítik a rágalmazás tényét. A jelentés készítője antiszemitizmussal vádolja a kormányt és a kormányfőt. A közismert tények és a kormány, valamint a kormányfő hazai és külföldi intézkedései és Iz­rael, a hazai és a külföldi zsidó vallási szervezetek, valamint az amerikai nagykövet visszajelzései mindennek a cáfolatát és az ellenkezőjét, a kormány és a miniszterelnök filoszemita politikáját jelzik vissza. Ugyanígy a rasszizmus is alaptalan vád, általános sztereotípia. A migránsok által elkövetett emberéleteket követelő németországi atrocitások, valamint a chemnitzi gyilkosság miatt kirobbant tüntetés-sorozatot Angela Merkel szintén antiszemita és rasszista, neonáci megmozdulásnak bélyegezte. Én akkor éppen kutatási kiküldetéssel Németországban tartózkodtam és több televízió csatornán kísértem figyelemmel az eseményeket. Egyetlen rasszista vagy antiszemita kirohanást nem hallottam a felvonuló tömegből, csak kritikát a kancellár szelekció nélküli migráns-bevándorlást elősegítő politikája miatt, követelve annak leállítását és a jogellenesen Németországban tartózkodó migránsok kitoloncolását.

A kancellár direkt módon rágalmazta a tüntetőket, akik viszont ezért vele szemben nem léphetnek fel, legfeljebb a szervezők, de ők is csak a politikai felelősség felvetésével. Más azonban a Sargentini-jelentés, amely a magyar kormányt rágalmazza. A kormány, még ha szervezet is, azon belül azonban láthatóan konkrét személyek vannak, akikre Sargentini asszony rágalmazása közvetlenül kihat. A nürnbergi perben sem takarózhattak azzal, hogy a vád tárgyát képező jogtiprásokat a kormány tette. Mindezt figyelembe véve Sargentini bűntettet kimerítő politika folytatásával rágalmazta meg a magyar kormányt. Ezért megfontolás tárgyát képezhetné, hogy a magyar kormány Sargentini asszonnyal szemben alaptalan rágalmazás miatt az Európai Emberjogi Bíróságnál eljárást indítson. Ez lavinát eredményezhet más tagállamokban is, ami megfontolásra késztetné a migránspárti politikusokat, hogy a valótlan állításoktól tartózkodjanak. Ami pedig a Sargentini jelentés európai parlamenti megszavazását illeti, helyesen teszi a kormány, hogy annak érvénytelenné nyilvánítása miatt az európai törvényszékhez fordul, mivel a jelentés anyagi és eljárásjogi szempontból is „sántít”. Anyagi jogi hibát jelentő ferdítések mellett a demokráciadeficit és a jogállamiság felszámolásának vádja ellentmond a háromszor kétharmados kormányalakítási megbízás mellett az is, hogy az ellenzék által a külföldi balliberális erők segítségével szervezett tüntetések nem érték el a tömegdemonstráció szintjét sem és kifulladtak. Ugyanakkor a magyar kormány migrációt gátló politikájával a magyar választóknak csak egy elenyésző kisebbsége nem ért egyet.

Ami az alaki jogi hibát illeti, a szavazás egyértelműen érvénytelen a jogetikai normák szerint is. Az euró­pai jogrendszerekben éppen úgy, mint az angolszász esetjogi rendszereknél, évszázados hagyományként alakult ki, hogy minden kollektívában a szavazásos döntéseknél a szavazatszámlálás során a tartózkodó szavazatokat is figyelembe kell venni, mert azok is állásfoglalást jelentenek. Az évszázadok során ily módon kialakult gyakorlat miatt a római és a lisszaboni szerződésben ez a kérdés kissé elnagyoltan, viszont az évszázadok szokásával összhang­ban került rendezésre. Ezért a történeti, logikai és nyelvtani jogértelmezés eredménye sem lehet más. Egy jogerővel rendelkező normatív szabályzatban lefektetett intézményt meg lehet változtatni, de csak megfelelő eljárási rend betartásával és csak a jövőre nézve és tartós jelleggel. Egy cél elérésére történő alkalmi változtatás – mint amilyen a Sargentini-jelentés feletti szavazás volt – rendellenes joggyakorlásnak minősül. Nyílt jogellenesség és célzatos alkalmi változtatás nyilvánult meg abban is, hogy a szavazás rendjének módosításáról szóló tervezetet a Sargentini-jelentéstől függetlenül kellett volna a plénum elé vinni, önálló napirendi pontként és erről az ülés résztvevőit legalább nyolc nappal az ülésre történő meghívó kiküldése során abba foglalva indokolással együtt írásban értesíteni. Így, amilyen módon ezt történt, egyértelműen jogtiprás. Ezt érezve Angela Merkel határőrizeti ügynökséggel akarja lecserélni a határőrségeket, lényegében a déli magyar határ őrzésének és a migrációs átvonulás feltartóztatásának a sikere miatt. Ez az ország területi szuverenitásának és integritásának éppen olyan durva és agresszív megsértése lenne, mint Magyarországra 1944. március 19-i német megszállása. A Hitlerhez hasonló hatalmi és hódító ambíciókkal telített Merkel francia cinkostársa ebben a Petain marsallhoz hasonló Macron. Az ezzel egyet nem értő országok viszonylatában e terv kényszerrel történő keresztülvitele akár NATO, akár ENSZ csapatokkal, olyan nyílt nemzetközi jogsértés és agresszió lenne, amely feljogosítaná az elszenvedő állam kormányát, hogy e két szervezettől független bármely külső hatalomtól segítséget kérjen. Éppen ezért e kalandos tervnek megvalósulása komoly következménnyel járhat. Ezt megakadályozandó és annak, hogy közismertté váljon a magyar kormány igaza, jó lenne világnyelvekre lefordítva megjelentetni a Sargentini-jelentés részletes magyar cáfolatát, kiegészítve azzal, hogy a magyar kormány álláspontja szerint miként lenne helyes a migrációt kezelni és milyen álláspontot lenne helyes képviselni jövő év májusában az euró­pai parlamenti választások során, Európa jövője szempontjából.

Ma sorsdöntővé vált Bertold Brecht figyelmeztetése: „Állítsátok meg Arturo Uit.”