Monetáris segítség a hazai gazdaságnak a jegybanktól

– A jegybank szerint megtörtént a hitelezési fordulat a vállalati szegmensben, de egyértelmű-e már, hogy ez trendszerű?
– A hitelezési fordulat valójában már 2013 harmadik negyedévében elkezdődött, amikor is a növekedési hitelprogram (NHP) elindulásának köszönhetően először növekedett érdemben a vállalati hitelállomány.
A nagy kérdés akkor az volt, hogy ez vajon csak átmeneti hatás-e, és a következő negyedévekben folytatódik-e a hitelezés visszaesése, vagy tartós trendtörés következett-e be? Az elmúlt fél év adatai alapján egyre nagyobb bizonyossággal állíthatjuk, hogy az éveken át tartó zsugorodás a vállalati hitelállományban megállt, és éves alapon – különösen a kis- és közepes vállalkozói szegmensben – már növekedésről is beszélhetünk. Középtávon arra számítunk, hogy lassan, de tovább élénkülhet a vállalati hitelezés. Ezzel kapcsolatban kulcsfontosságú, hogy a bankrendszer előtt álló kihívások, átalakulások hogyan érintik a pénzügyi közvetítést. Az árfolyamrés címén és az egyoldalú kamatemelésekkel jogtalanul elvett pénzek visszatérítése jelentős veszteségeket fog okozni a hitelintézeteknek, ami rövid távon nem kedvez a hitelkínálatnak. Középtávon azonban a lakosság pénzügyi pozíciójának javulása élénkítheti a fogyasztási keresletet, ami pozitívan hathat vissza a hitelkeresletre és -kínálatra egyaránt. Ezen felül, ha a lakossági devizahiteleknek kormány által tervezett átváltása is megtörténik, és feláll az az eszközkezelő, amely segíti a hitelintézeteket abban, hogy a portfóliójukban ragadt nem teljesítő projekthitelek nagy részétől megszabaduljanak, egy sokkal egészségesebb bankszektorunk lesz. A pénzügyi rendszer megtisztulása pedig minden bizonnyal élénkíti a hitelkínálatatot: közvetlenül azáltal, hogy csökken a jövedelmezőséget övező bizonytalanság, közvetetten pedig úgy, hogy felgyorsulhat a bankrendszer konszolidációja, szerves átalakulása.

– Eközben nincs dinamika a háztartási hitelpiacon. Mikorra várható fordulat?
– Valóban, a lakossági hitelezést továbbra is a háztartások törlesztése dominálja, évente öt százalékkal épül le a hitelállomány ebben a szegmensben. A fordulat itt még várat magára, bár néhány tényező már azt vetíti előre, hogy a következő években lassulhat, majd megállhat a mérlegleépítés. Az új hitelkihelyezések például nőnek, igaz, nagyon alacsony szintről. A bankok a hitelkereslet élénküléséről számolnak be a felmérésben. A forinthitelek kamatai is csökkennek a jegybanki kamatcsökkentések következtében. És végül az ingatlanpiac mélyrepülése is lassan a végéhez közeledik. Mindazonáltal sok háztartás keserű tapasztalata az eladósodással kapcsolatban sokáig visszatartja őket attól, hogy újból adósságokba verjék magukat, így az MNB által nemrég bevezetett „adósságfék” típusú szabályozás (a jövedelemarányos törlesztőrészlet és a hitelfedezeti arány plafonja) még sokáig nem lesz effektív korlátja a hitelezésnek.

– Szinte mindenki arra panaszkodik, hogy nem változnak érdemben a hitelfeltételek, azok továbbra is szigorúak. Mit gondol, várható a közeli jövőben enyhítés?
– A hitelfeltételek több tényezőből állnak össze: a hitel kamatán (pontosabban a teljes hiteldíj-mutatón) túl számos egyéb, nem árjellegű tényező is befolyásolja, hogy egy vállalat vagy háztartás mennyi hitelhez juthat hozzá. Ilyen nem árjellegű, korlátozó tényező például a bank által megkövetelt fedezet vagy a maximális futamidő. Bár az elmúlt két évben jelentősen csökkent a hitelek átlagos kamata, a nem árjellegű tényezőkben a bankok még nem lazítottak lényegesen, ezért az alacsonyabb kamat csak egy szűk kör számára effektív. Sok vállalat és háztartás nem, vagy csak a szándékoltnál kisebb összegben jut hitelhez. A hitelfeltételek jövőbeli alakulása jelentős mértékben múlik a makrogazdasági környezeten, valamint a bankok kockázatvállalásán. A javuló konjunkturális kilátások már most is az enyhítés irányába mutatnak. Mindazonáltal vélhetően csak akkor fog a bankrendszer érdemben javítani a kondíciókon, ha a hitelportfóliójában lévő kockázatok jelentős részétől megszabadul, valamint ha a devizaadós-probléma megoldása körüli bizonytalanság megszűnik.

– Két év alatt hatalmasat csökkent az alapkamat. Mi a tapasztalat ezen a téren: kamatérzékenyebb-e már a magyar gazdaság, mint korábban?
– A vállalatok beruházási, valamint a háztartások fogyasztási-megtakarítási döntéseinek kamatérzékenységét két tényező csökkentett az elmúlt években. Egyrészt a devizahiteleken és megtakarításokon keletkező kamatkiadásokat és bevételeket nem befolyásolja közvetlenül az MNB alapkamata, csak közvetetten, az árfolyam esetleges változásán keresztül. Bár a magánszektor devizahitel-állománya a válság alatt érdemben csökkent, ezt a vállalatoknál részben a fix kamatozású NHP-hitel (növekedési hitelprogram) váltotta fel, a háztartások pedig nem adósodtak el forintban a leépülő devizahitel-állomány helyett.
A másik fontos meghatározója a kamatérzékenységnek a válság kitörését követő mérlegkiigazítás, ami elsősorban a túladósodott háztartások magatartását jellemezte. Az adósságleépítés során az adós mindaddig nincs tekintettel a piaci kamatok nagyságára, amíg törlesztési terhei nem csökkennek egy elviselhető szintre. A szektor egészének eladósodottsága csökkent az elmúlt években, így egyre több háztartás szabadul meg az adósságleépítés kényszerétől, a mérlegkiigazítás azonban még nem ért véget. Összességében mégis elmondható, hogy a lakosság azon része, amely képes pénzügyi megtakarítást felhalmozni, ezt túlnyomó részben forintban teszi, a vállalati hitelezésben pedig továbbra is jelentős szerepe van a pia­ci alapon nyújtott, jellemzően változó kamatozású forinthiteleknek, így mindkét szektor érzékeny a piaci kamatok változására. Tekintettel arra, hogy utóbbiak lekövették az alapkamat csökkenését, a monetáris lazítás a kamatcsatornán keresztül is élénkítette a gazdaságot.

– Mekkora lendületet adott a kamatcsökkentés a gazdaságnak?
– A kamatcsökkentések valamivel több mint egy százalékkal növelték a magyar GDP-t, amely hatás egyharmada a kamatcsatornán keresztül valósulhatott meg.

– Ha már többször is szóba került a hitelprogram, lássuk a számokat! Hány vállalkozás jutott hitelhez? Mi a változás az első szakaszhoz képest, milyen ágak, ágazatok súlya nőtt?
– A második szakaszban eddig megkötött szerződések összege közelíti a 340 milliárd forintot, amely az első szakasszal együtt azt jelenti, hogy a teljes NHP-hitelállomány több mint ezermilliárd forintot tesz ki, és amiben tizennégyezer kis- és középvállalkozás részesült eddig. Lényeges változás, hogy nagyobb arányban vesznek részt a mikrovállalkozások, a mezőgazdaság és a Közép-Magyarországon kívüli régiók súlya számottevően nőtt, az átlagos hitelméret pedig csökkent. Mindez amiatt lehetséges, hogy a második szakaszban több idő áll a bankok rendelkezésére a kisebb hiteligények kielégítésére.

– A monetáris tanács döntése alapján megduplázzák az NHP hitelkeretét. Mit remélnek tőle?
– A keret ötszázmilliárd forintról ezermilliárdra történt emelésére azért volt szükség, mert egyrészt a közelmúltban tapasztalt igénybevétel folytatódása esetén még jóval az év vége előtt elfogyna, másrészt pedig a monetáris tanács úgy ítélte meg, hogy a program továbbra is hatékonyan kezeli a hitelpiaci problémákat, és pozitív hatást gyakorol a gazdasági növekedésre. Az NHP keretében az eddig folyósított hitelek hatása a GDP szintjére 0,5-1 százalék lehet, ami a keretemeléssel együtt végül egy százalék fölé emelkedhet. A keretösszeg megemelése vélhetően hozzájárul ahhoz, hogy azok a vállalkozások is hozzáférhessenek a hitelprogramhoz, amelyek az uniós pályázatok kiírására várva, vagy egy nagyobb beruházás időigényesebb előkészítése miatt eddig nem tudták hitelkérelmüket benyújtani.

– A szomszédban háború dúl, gyenge a forint és nagy teher rakódik a bankszektorra. Megrendülhet-e  a pénzügyi stabilitás?
– Az említett tényezők hatására a bankrendszer jövedelmezősége az idén kiugróan rossz lesz. Szerencsére a hazai bankok az elmúlt években jelentős tőkepuffert halmoztak fel (vélhe­tően részben pont a devizaadós-probléma várható rendezésének költségeire tartalékolva), így ez a kiugróan rossz év sem fogja alapjaiban megrengetni a hitelintézeti rendszert.  Csak egy-két banknál merülhet fel tőkeemelési igény a szabályozói minimum teljesítése céljából, de ennek mértéke a rendszer egészéhez viszonyítva a „kezelhető” nagyságrendbe tartozik. A kö­vetkező években pedig a portfóliók tisztulásával és a gazdaság tartós növekedésével párhuzamosan fokozatosan javuló pályára állhat a szektor profitabilitása, amely növeli tőkeakkumulációs képességét és stabilitását.