Ajánló

Minősítés helyett

A hónapok óta tartó menekültválság számos gazdasági, szociológiai és szociális szempontú értékelést hívott elő.

A kérdés jogi minősítése sem egyszerű. Felvetődik egyrészt a válsággal sújtott országok kiadásai megtérítésének polgári jogi problémája, az egyes államokban az esetleges alkotmányjogi felelősség megállapításának kérdése, másfelől a folyamatok büntetőjogi értékelhetőségének dilemmája. Horst Seehofer bajor miniszterelnök a közelmúltban alkotmánybírósági eljárás indítását helyezte kilátásba a német kancellárral szemben, ennek lehetősége azonban az utóbbi napokban már nem szerepelt a hírek között. Az alkotmánybírósági-alkotmányjogi konzekvenciák természetesen egyrészt enyhébbek, mint a büntetőjogi szankciók, másrészt kizárólag közjogi méltósággal szemben alkalmazhatók.

A büntetőjogi felelősség ezzel szemben minden olyan személlyel szemben érvényesíthető, aki egy büntetni rendelt cselekményben elkövető vagy részes, és vonatkozásában nem áll fenn büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok. A bizonyítás kérdései természetesen számos problémát vetnek fel. A menekültválságban leginkább érintett országok büntetőjogi szabályozásai bizonyos pontokon eltérhetnek a magyar törvényektől, de mivel itt alapvetően nemzetközi szerződéseken alapuló jogalkotásokról van szó, azok lényegesen nem térhetnek el a hazai joganyagtól. Éppen ezért nem minden tanulság nélkül való a hazai büntetőjogi szabályozás néhány lényeges, esetlegesen releváns pontját vázlatosan áttekintenünk.
A büntető törvénykönyv 143. paragrafusának első bekezdése alapján az, aki a lakosság elleni átfogó vagy módszeres támadás részeként a lakosságot vagy annak egy részét olyan életfeltételek közé kényszeríti, amelyek azt, vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik, ez a bűntett miatt tíz évtől húsz esztendeig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő (emberiesség elleni bűncselekmény). A  büntető törvénykönyv 143. paragrafusának második bekezdése szerint az, aki emberiesség elleni bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, két évtől nyolc esztendeig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az úgynevezett apartheid bűncselekmény esetén egy meghatározott célzat is része a törvényi tényállásnak, aminek bizonyítása, ha nem is lehetetlen, de mindenképpen problematikus. A büntető törvénykönyv 144. paragrafusa első bekezdésének b pontja szerint, aki az emberek egy faji csoportja által az emberek egy másik faji csoportja feletti uralom megszerzése céljából csoportokat olyan életkörülmények közé kényszerít, amelyekkel a csoport, illetve a csoportok legalább részbeni fizikai megsemmisítésére törekszik, bűntettet követ el (apartheid). Ez a bűntett tíz évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő. A büntető törvénykönyv 144. paragrafusának második bekezdése szerint, aki egyéb apartheid bűncselekményt követ el, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntető törvénykönyv 144. paragrafusának harmadik és negyedik bekezdése szerint a büntetés tíz évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az egyéb apartheid-bűncselekmény súlyos következményekre vezet. A törvény szerint az előkészület ez esetben is büntetendő.

A törvény a vezetők felelősségét kiemelten kezeli. A büntető törvénykönyv 145. paragrafusa szerint ugyanis a bűncselekmény elkövetőjével azonosan felel a vezető beosztású hivatalos vagy külföldi hivatalos személy is, ha a tényleges hatalma és az ellenőrzése alá tartozó személy követett el emberiesség elleni vagy apartheid bűncselekményt.

A törvény szerint büntetendő az is, ha a vezető tudatosan figyelmen kívül hagyta a bűncselekmény elkövetésére egyértelműen utaló körülményeket.