Kihirdették a Közlekedési Múzeum nyertes tervét

Tizenhárom magyar és külföldi építésziroda adott be pályázatot az új Közlekedési Múzeum nemzetközi tervpályázatára, amelynek első díját a világhírű amerikai Diller Scofidio + Renfro építésziroda nyerte el – derült ki a helyszínen tartott tegnapi eredményhirdetésen. Az intézmény otthona a pesti Kőbányai út és Könyves Kálmán körút kereszteződésénél lévő néhai MÁV-járműjavító területén, a műemlék Dízelcsarnok és környezete átalakításával születik meg várhatóan 2024-re.

Az eseményen Tarlós István budapesti főpolgármester azt hangsúlyozta, hogy az ország egyik népszerű múzeuma, a családok által kedvelt Közlekedési Múzeum születik újjá Kőbányán, több hektáros egykori ipari övezetben. Hozzátette: nagy volt a zsűri felelőssége, mert az energia- és környezettudatosság szempontjai is fontosak, és neves tervezők munkáit kellett összehasonlítaniuk. Reményét fejezte ki, hogy a környéken megindult fejlesztések révén jelentős átalakulás előtt áll e terület. A rangos nemzetközi zsűri tagja, Kristin Feireiss építészeti szakértő azt mondta, hogy sok bírálóbizottságban részt vett, de ez most különösen összetett munkának bizonyult a feladat miatt. Emlékeztetett arra is, hogy manapság a múzeumok nagy változásokon mennek keresztül, az információátadás és oktatás mellett az élményszerűség is egyre fontosabb. A szintén zsűritag Pieter Jonckers, a brüsszeli közlekedési múzeum igazgatója azt emelte ki, hogy mivel az emberek évezredek óta közlekednek, ennek múltját, jelenét és jövőjét nagyon fontos bemutatni.

Vitézy Dávid, a Közlekedési Múzeum főigazgatója pedig arra emlékeztetett, hogy a 2009-ben bezárt ipari terület átalakítása révén Európa egyik első közlekedési múzeumának új otthona mintegy hét hektáros területen jön létre, de nemcsak kiállítóhely lesz, hanem nemzetközileg is jelentős tudásközpont, közösségi terekkel, szolgáltatásokkal.

A kiállított tablók szerint a nyertes stúdió elképzelése az, hogy a körút felőli, 19. század végi épületet – a Törekvés Művelődési Központot – meghagyják, a mellette lévő építményeket viszont elbontanák, hatalmas közösségi teret, egyúttal főbejáratot létrehozva a kereszteződés felől. A raszteres, vegyesen burkolt és zöldfelületű térség felé pedig a szintén megmaradó Dízelcsarnokot oldalirányban megnövelnék. A hatalmas előtetővel, alatta üvegfalú csarnokkal elképzelt bővítményből néhány kisebb üveghasáb nyúlna a tér felé, ezekben vasúti szerelvényeket, metrókocsikat és az egyik grafika szerint autókat vagy hintókat állítanának ki, amelyek alá be lehet sétálni. A pinceszinten volna ugyanis az aula, valamint konferenciaterem és más kiszolgáló helyiségek.

Vitézy Dávid szavai szerint „nem instant sztárépítészet”, hanem elmélyült terv, amit a nyertes letett az asztalra. A rajzok alapján valóban kerülte a Diller Scofidio + Renfro az üres frázisokat, amennyi most látható, az alapján kijelenthető: igyekeztek a kért funkciókat elhelyezni, és ügyes megoldásokkal az élményszerűséget fokozni. Az, hogy a nagy méretű járművek alá is be lehet lesni, vagy hogy galériákról rájuk tudunk majd tekinteni, remek ötletnek tűnik. Csak az új tetőzetre helyezett, az emberalakokból következtethetően kilátónak szánt üveghasábok tűnnek fölöslegesnek. Egyelőre nem derült ki, hogy a dokumentumtárat és a könyvgyűjteményt hová szánják, de a zsűri munkája alapján nyilvánvalóan megoldották ezt is.

Az iroda képviseletében Charles Renfro köszönőbeszédében úgy fogalmazott: mindenképp meg kívánták tartani az ipari műemlék technikai arculatát, az új kiegészítéseknél pedig törekedtek az ökológiai, fenntarthatósági szempontok figyelembevételére. Szavai szerint az üveghomlokzatokkal az volt a céljuk, hogy már kívülről, messziről is felhívják a figyelmet a műtárgyakra. Elmondta, hogy a közlekedés azért izgalmas, mert hatalmas embertömeget érint nap mint nap, az együttműködés és a technológia metszéspontját jelentő tevékenységről van szó.

Amint az eredményhirdetésen kiderült, a második helyezett konzorciumban a francia Reichen et Robert & Associés, az amerikai Ralph Appelbaum Associates és a magyar Kis Péter műterme lett, a harmadik pedig a szintén hazai Építész Stúdió. Két pályamunkát megvettek: a világhírű brit Foster + Partners a magyar CÉH-hel közösen beadott tervét, valamint a német GMP stúdióét.